t

Lyukas vagy áteresztő bél szindróma

A lyukas bél szindróma nem új betegség, nem is oly rég még „intesztinális autointoxikációnak” nevezték, ami szabad fordításban annyit tesz: „önmérgezés a beleken keresztül”. Mindkét elnevezés arra utal, hogy a bélnyálkahártya funkciójának zavaráról van szó. Ez a gát választja el a béltartalmat a testünktől. Ha az áteresztőképessége fokozódik, nem kívánatos anyagok, például étrendi allergének és baktériumok lépnek át rajta és jutnak a nyirokrendszerbe.
 
A nyálkahártyasejtek fehérjehidakkal illeszkednek egymáshoz. Ha egy immunrendszeri sejt át akar jutni a nyálkahártyán, ezek a fehérjehidak megnyílnak és átengedik. Ezt követően a fehérjehidak ismét szorosan zárnak, és a nyálkahártya védelmi funkciója helyreáll. E hidak kialakításához a nyálkahártyasejtek sok energiát használnak fel, például a káros anyagok kiválasztásához (méregtelenítés). Ha e sejtek energiaellátása elégtelen, a fehérjehidak fellazulnak, és a belek nyálkahártyájának áteresztőképessége fokozódik. A hibás szabályozás következtében a normális folyamat működési zavarrá alakul. Bár klasszikus orvosi értelemben ez még nem betegség, ám a „lyukas bél” hatására más szervi funkciók szenvedhetnek zavart, aminek talaján „valódi” betegség is kialakulhat.
 
 

Számos ok válthat ki lyukas bél szindrómát, főképp azok, amelyek a bélnyálkahártya energiaellátásának romlásával járnak:

 
  • például ha valaki sokáig ágyban fekvő beteg,
  • továbbá a műtétek,
  • az alkohol és nikotinfüggőség,
  • lelki terhelés,
  • nehézfémek (higany, ólom, arzén, kadmium) és más mérgező anyagok.
 
Általában egyszerre több kóroki tényező áll fenn, amelyek részben erősítik egymást. A gyors, kapkodó evés, az elégtelen rágás, az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy ételadagok szintén kialakíthatják a lyukas bél szindrómát.
 
A belekben jelentkező következmény a bélnyálkahártya miliőjének károsodása, ami miatt csökkenhet a tápanyagok felszívódása, s hatására kialakulhat például csontritkulás, kimerültség és gyengeség. Egyre gyakoribbá válhatnak az élelmiszer-intoleranciák, például a tejcukorral, a gyümölcscukorral és a gluténnal szembeni érzékenység. Végül kialakulhatnak valódi élelmiszer-allergiák is.
 
Az immunrendszernek számos, a táplálkozásból származó anyaggal kell megküzdenie, amelyek közül némelyekkel szemben antitesteket kezd termelni. Ha ez a folyamat kialakult, akkor a következő alkalommal, amikor az adott táplálékot elfogyasztjuk, a bélnyálkahártya és az immunrendszer reagálni fog. Kialakul az élelmiszer-intolerancia, vagy rosszabb esetben az élelmiszer-allergia. Az immunrendszer aktivitása csak akkor normalizálódik, és az intolerancia, illetve az allergia tünetei csak akkor enyhülnek, ha sikerül ismét helyreállítani a bélnyálkahártya eredeti védelmi funkcióját.
 
A belekből a nyálkahártyán átszivárgó béltartalmat a nyirokrendszer különböző méregtelenítő, szűrőállomásai semlegesítik. Ha azonban a beáramlás folyamatos, egy idő egy idő után ezek a méregtelenítő állomások felmondják a szolgálatot. Tipikusnak számít a nyirokpangás a bél „gyökerénél”, azaz ott, ahol a belek a hashártya háti oldalán rögzülnek.
 
 

A zavart bélflóra hatására fogékonyabbá válunk a fertőzésekre

 
 
A kórosan áteresztővé vált bélnyálkahártya hatással van a bélflórára is, amely javarészt érzékenyen reagál az oxigénre. Az oldott oxigén például a bélnyálkahártya érhálózatából áthatol a nyálkahártyán, bejut a bélbe, elpusztítva a hasznos bélbaktériumokat. A nyálkahártya gyulladásos folyamatai során is jut oxigén, illetve nitrogén- és oxigéntartalmú szabad gyök a belek belsejébe, amelyek aztán károsítják a fontos bélbaktériumokat. Ennek következtében elszaporodnak az aerob coli baktériumok, hogy részben helyreállítsák az oxigénben szegény miliőt a belekben. A zavart összetételű, legyengült bélflóra nem képes tovább ellenállni a potenciális kórokozók támadásának, például a candidagombáknak, a Staphylococcusoknak (gennykeltő baktériumok) és a penészgombáknak. Ezek a csírák további problémák forrásává válhatnak, például fertőzésekhez vezetnek a belektől távoli testrészeken vagy migrént okoznak.
 
A bélflóra egyensúlyának felborulása (diszbiózis) általában az összetett cukrok (pl. pektin) anyagcseréjét, illetve lebontását (kisebb molekulájú ecet-, proprion- és vajsavvá) is megzavarja. Ezek az ún. rövid láncú zsírsavak számos biokémiai folyamat lebonyolításához szükségesek, fontos szerepet játszanak például izmaink, agyunk és a vastagbél nyálkahártyájának energiaellátásában. A proprionsav a zsíranyagcserét szabályozza. Keletkezésének, anyagcseréjének zavara kedvezhet például a metabolikus szindróma kialakulásának. A vajsav többek között az immunrendszer és a gyulladásos folyamatok vezérlésében játszik fontos szerepet.
 
 

Lyukas bél szindróma

 
Az alfa 1-antitripszin értéke a székletben a vékonybelekben található bélbolyhok irritációjáról tájékoztat. Ha a bélbolyhok irritáltak, kissé gyulladtak, kialakul a fokozott áteresztőképesség (lyukas bél szindróma az angol leaky gut syndrome fordításaként), ami azt jelenti, hogy a belekből az emésztetlen tápanyagok vagy akár allergének is felszívódhatnak közvetlenül a véráramba vagy a nyirokerekbe. A ma meglehetősen elterjedt élelmiszer-intolerancia (tejcukor, glutén) gyakran okozza a bélbolyhok e funkciózavarát. Még ha a béltükrözés nem is mutat ki semmilyen kóros eltérést, általában egyes panaszok (égés, élelmiszerintolerancia, híg széklet) és az alfa 1-antitripszin kóros értéke nyálkahártya-irritációt jelez, ezért az említett paraméterek nagyon hasznosak lehetnek. Számos ok válthat ki lyukas bél szindrómát, főképp azok, amelyek a bélnyálkahártya energiaellátásának romlásával járnak: például ha valaki sokáig ágyban fekvő beteg, továbbá a műtétek, az alkohol és nikotinfüggőség, a lelki terhelés, a nehézfémek (higany, ólom, arzén, kadmium) és más mérgező anyagok. Általában egyszerre több kóroki tényező áll fenn, amelyek részben erősítik egymást. A gyors, kapkodó evés, az elégtelen rágás, az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy ételadagok szintén kialakíthatják a lyukas bél szindrómát. zonulin a vékonybélben szabályozza a nyálkahártya sejtjei között fennálló fehérjehidak működését. Lyukas bél szindróma esetén ez az anyag fokozott mennyiségben kimutatható a székletben.