1. Címlap
  2. Hírek
  3. Lyukas vagy áteresztő bél szindróma

Lyukas vagy áteresztő bél szindróma

A szivárgó bél egyre gyakoribb betegség, és sajnos nemcsak a szövődményeitől kell tartanunk, hanem attól is, hogy jelentős mértékben ronthatja az életminőségünket. 
 
A lyukas bél szindróma nem új betegség, nem is oly rég még „intesztinális autointoxikációnak” nevezték, ami szabad fordításban annyit tesz: „önmérgezés a beleken keresztül”. Mindkét elnevezés arra utal, hogy a bélnyálkahártya funkciójának zavaráról van szó. Ez a gát választja el a béltartalmat a testünktől. Ha az áteresztőképessége fokozódik, nem kívánatos anyagok, például étrendi allergének és baktériumok lépnek át rajta és jutnak a nyirokrendszerbe.
 
A nyálkahártyasejtek fehérjehidakkal illeszkednek egymáshoz. Ha egy immunrendszeri sejt át akar jutni a nyálkahártyán, ezek a fehérjehidak megnyílnak és átengedik. Ezt követően a fehérjehidak ismét szorosan zárnak, és a nyálkahártya védelmi funkciója helyreáll. E hidak kialakításához a nyálkahártyasejtek sok energiát használnak fel, például a káros anyagok kiválasztásához (méregtelenítés). Ha e sejtek energiaellátása elégtelen, a fehérjehidak fellazulnak, és a belek nyálkahártyájának áteresztőképessége fokozódik. A hibás szabályozás következtében a normális folyamat működési zavarrá alakul. Bár klasszikus orvosi értelemben ez még nem betegség, ám a „lyukas bél” hatására más szervi funkciók szenvedhetnek zavart, aminek talaján „valódi” betegség is kialakulhat.
 
 

A nyálkahártya védelmi rendszere

A defenzinek antibiotikus hatású fehérjék, amelyek különféle mikroorganizmusok (gombák, baktériumok és néhány vírus) ellen védik a bélrendszert. Ezek az anyagok a veleszületett immunrendszer részei. A nyálkahártya többi védelmi rendszerével együttműködve a defenzinek az első védelmi vonalat alkotják. A szekretorikus immunglobulin-A (sIgA) a nyálkahártya felületén és az azt alkotó sejtek közötti állományban fejti ki hatását. A behatoló baktériumokhoz vagy vírusokhoz kötődik, így azok a széklettel együtt kiürülnek. Ha a székletben megemelkedett értéket mérnek, az nyálkahártya-gyulladást jelez, az alacsony érték pedig súlyos gyulladás miatti globulinhiányt jelent, vagy alapvetően antitesthiány áll fenn. Mind a béta defenzin, mind a szekretorikus IgA vizsgálatával a közelgő gyulladásos epizódot nagyon korai stádiumban fel lehet ismerni. Az emésztés szabályozásában és a nyálkahártyák állapotának fenntartásában főképp a bélflóra játszik döntő szerepet. Amennyiben ezek az értékek megemelkednek a székletben, úgy a nyálkahártya fokozott áteresztőképességéről beszélünk, valamint Crohn betegségben a közelgő shubra figyelmeztet. Az alfa 1-antitripszin értéke a székletben a vékonybelekben található bélbolyhok irritációjáról tájékoztat. Ha a bélbolyhok irritáltak, kissé gyulladtak, kialakul a fokozott áteresztőképesség (lyukas bél szindróma az angol leaky gut syndrome fordításaként), ami azt jelenti, hogy a belekből az emésztetlen tápanyagok vagy akár allergének is felszívódhatnak közvetlenül a véráramba vagy a nyirokerekbe. A ma meglehetősen elterjedt élelmiszer-intolerancia (tejcukor, glutén) gyakran okozza a bélbolyhok e funkciózavarát. Még ha a béltükrözés nem is mutat ki semmilyen kóros eltérést, általában egyes panaszok (égés, élelmiszerintolerancia, híg széklet) és az alfa 1-antitripszin kóros értéke nyálkahártya-irritációt jelez, ezért az említett paraméterek nagyon hasznosak lehetnek. Számos ok válthat ki lyukas bél szindrómát, főképp azok, amelyek a bélnyálkahártya energiaellátásának romlásával járnak: például ha valaki sokáig ágyban fekvő beteg, továbbá a műtétek, az alkohol és nikotinfüggőség, a lelki terhelés, a nehézfémek (higany, ólom, arzén, kadmium) és más mérgező anyagok. Általában egyszerre több kóroki tényező áll fenn, amelyek részben erősítik egymást. A gyors, kapkodó evés, az elégtelen rágás, az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy ételadagok szintén kialakíthatják a lyukas bél szindrómát. A zonulin a vékonybélben szabályozza a nyálkahártya sejtjei között fennálló fehérjehidak működését. Lyukas bél szindróma esetén ez az anyag fokozott mennyiségben kimutatható a székletben.

 

Ahhoz, hogy megértsük a szivárgó bél betegség lényegét, úgy kell elképzelnünk a beleink falát, mint egy sűrű szövésű, rugalmas hálót. Bizonyos dolgok gond nélkül átkerülhetnek a háló szemein, mások viszont, melyek túl nagyok, a bélben maradnak, majd kikerülnek a szervezetből. Ha azonban a bélrendszerrel gond van, az is áthatolhat a bél falán, aminek nem kellene, ez pedig például gyulladáshoz vezethet.

A szivárgó bél három fő oka a baktériumflóra egyensúlyának felborulása, az egészségtelen étrend és a túlságosan sok méreganyag. A baktériumflóra egyensúlyának felborulása, vagyis a káros baktériumok elszaporodása a jótékonyak kárára az immunrendszer működésének romlásával és a bél áteresztőképességének növekedésével jár együtt.

Az étrend sokaknál okozhat gondokat, elsősorban a cukor és a gabonafélék. Az előbbi hozzájárul a káros baktériumok elszaporodásához, az utóbbi pedig olyan fehérjéket tartalmaz, melyek károsíthatják a bélrendszert, és az egészséges embereknél is olyan tüneteket válthatnak ki, melyek a lisztérzékenyekre jellemzőek. A méreganyagok közül elsősorban az antibiotikumok, illetve a fájdalomcsillapítók okozhatnak bélproblémákat, szintén a bélflóra kipusztítása, egyensúlyának felborulása miatt.

Panaszok, tünetek

A szivárgó bél tünetei között találhatjuk az ételérzékenységet, illetve az ételérzékenységgel is összefüggő tüneteket, mint a puffadás, hasmenés, krónikus székrekedés; a fejfájást, az ízületi fájdalmakat, a pajzsmirigyproblémákat, a felszívódási zavarokat és az ezekből következő tápanyaghiányt (például vashiányos vérszegénységet); a depressziót és a szorongást.

Számos ok válthat ki lyukas bél szindrómát, főképp azok, amelyek a bélnyálkahártya energiaellátásának romlásával járnak:

A LYUKAS BÉL SZINDRÓMA EGYIK OKA A BAKTÉRIUMFLÓRA PUSZTULÁSA

  • például ha valaki sokáig ágyban fekvő beteg,
  • továbbá a műtétek,
  • az alkohol és nikotinfüggőség,
  • lelki terhelés,
  • nehézfémek (higany, ólom, arzén, kadmium) és más mérgező anyagok.
 
Általában egyszerre több kóroki tényező áll fenn, amelyek részben erősítik egymást. A gyors, kapkodó evés, az elégtelen rágás, az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy ételadagok szintén kialakíthatják a lyukas bél szindrómát.
 
A belekben jelentkező következmény a bélnyálkahártya miliőjének károsodása, ami miatt csökkenhet a tápanyagok felszívódása, s hatására kialakulhat például csontritkulás, kimerültség és gyengeség. Egyre gyakoribbá válhatnak az élelmiszer-intoleranciák, például a tejcukorral, a gyümölcscukorral és a gluténnal szembeni érzékenység. Végül kialakulhatnak valódi élelmiszer-allergiák is.
 
Az immunrendszernek számos, a táplálkozásból származó anyaggal kell megküzdenie, amelyek közül némelyekkel szemben antitesteket kezd termelni. Ha ez a folyamat kialakult, akkor a következő alkalommal, amikor az adott táplálékot elfogyasztjuk, a bélnyálkahártya és az immunrendszer reagálni fog. Kialakul az élelmiszer-intolerancia, vagy rosszabb esetben az élelmiszer-allergia. Az immunrendszer aktivitása csak akkor normalizálódik, és az intolerancia, illetve az allergia tünetei csak akkor enyhülnek, ha sikerül ismét helyreállítani a bélnyálkahártya eredeti védelmi funkcióját.
 
A belekből a nyálkahártyán átszivárgó béltartalmat a nyirokrendszer különböző méregtelenítő, szűrőállomásai semlegesítik. Ha azonban a beáramlás folyamatos, egy idő egy idő után ezek a méregtelenítő állomások felmondják a szolgálatot. Tipikusnak számít a nyirokpangás a bél „gyökerénél”, azaz ott, ahol a belek a hashártya háti oldalán rögzülnek.
 
 

A zavart bélflóra hatására fogékonyabbá válunk a fertőzésekre

 
 
A kórosan áteresztővé vált bélnyálkahártya hatással van a bélflórára is, amely javarészt érzékenyen reagál az oxigénre. Az oldott oxigén például a bélnyálkahártya érhálózatából áthatol a nyálkahártyán, bejut a bélbe, elpusztítva a hasznos bélbaktériumokat. A nyálkahártya gyulladásos folyamatai során is jut oxigén, illetve nitrogén- és oxigéntartalmú szabad gyök a belek belsejébe, amelyek aztán károsítják a fontos bélbaktériumokat. Ennek következtében elszaporodnak az aerob coli baktériumok, hogy részben helyreállítsák az oxigénben szegény miliőt a belekben. A zavart összetételű, legyengült bélflóra nem képes tovább ellenállni a potenciális kórokozók támadásának, például a candidagombáknak, a Staphylococcusoknak (gennykeltő baktériumok) és a penészgombáknak. Ezek a csírák további problémák forrásává válhatnak, például fertőzésekhez vezetnek a belektől távoli testrészeken vagy migrént okoznak.
 
A bélflóra egyensúlyának felborulása (diszbiózis) általában az összetett cukrok (pl. pektin) anyagcseréjét, illetve lebontását (kisebb molekulájú ecet-, proprion- és vajsavvá) is megzavarja. Ezek az ún. rövid láncú zsírsavak számos biokémiai folyamat lebonyolításához szükségesek, fontos szerepet játszanak például izmaink, agyunk és a vastagbél nyálkahártyájának energiaellátásában. A proprionsav a zsíranyagcserét szabályozza. Keletkezésének, anyagcseréjének zavara kedvezhet például a metabolikus szindróma kialakulásának. A vajsav többek között az immunrendszer és a gyulladásos folyamatok vezérlésében játszik fontos szerepet.
 
 

Lyukas bél szindróma

 
Az alfa 1-antitripszin értéke a székletben a vékonybelekben található bélbolyhok irritációjáról tájékoztat. Ha a bélbolyhok irritáltak, kissé gyulladtak, kialakul a fokozott áteresztőképesség (lyukas bél szindróma az angol leaky gut syndrome fordításaként), ami azt jelenti, hogy a belekből az emésztetlen tápanyagok vagy akár allergének is felszívódhatnak közvetlenül a véráramba vagy a nyirokerekbe. A ma meglehetősen elterjedt élelmiszer-intolerancia (tejcukor, glutén) gyakran okozza a bélbolyhok e funkciózavarát. Még ha a béltükrözés nem is mutat ki semmilyen kóros eltérést, általában egyes panaszok (égés, élelmiszerintolerancia, híg széklet) és az alfa 1-antitripszin kóros értéke nyálkahártya-irritációt jelez, ezért az említett paraméterek nagyon hasznosak lehetnek. Számos ok válthat ki lyukas bél szindrómát, főképp azok, amelyek a bélnyálkahártya energiaellátásának romlásával járnak: például ha valaki sokáig ágyban fekvő beteg, továbbá a műtétek, az alkohol és nikotinfüggőség, a lelki terhelés, a nehézfémek (higany, ólom, arzén, kadmium) és más mérgező anyagok. Általában egyszerre több kóroki tényező áll fenn, amelyek részben erősítik egymást. A gyors, kapkodó evés, az elégtelen rágás, az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy ételadagok szintén kialakíthatják a lyukas bél szindrómát. A zonulin a vékonybélben szabályozza a nyálkahártya sejtjei között fennálló fehérjehidak működését. Lyukas bél szindróma esetén ez az anyag fokozott mennyiségben kimutatható a székletben.
 
 

Bélflóra vizsgálata

A táplálkozással tudjuk leginkább befolyásolni a mikrobiom összetételét. Számtalan kísérletet végeztek arra vonatkozólag, hogy miben különbözik egy afrikai bennszülött és egy európai ember bélflórája. Tudjuk például, hogy a főként növényeket tartalmazó afrikai étrend mellett olyan pH alakul ki a bélben, mely savanyúbb, olyan baktériumszám, mely gazdagabb, és olyan baktérium-összetétel, mely kevesebb nem kívánt toxint (mérget) termel. Ezek révén egy afrikai növényi étrenden élő személy jobb életkilátásokkal rendelkezik, mint a húst, manipulált élelmiszereket fogyasztó európai. Az is bebizonyosodott, hogy ha az eredetileg afrikai lakosok európai étrendre térnek át, előbb-utóbb ők is hasonló megbetegedésekre lesznek hajlamosak, mint a civilizációs étrenden élők.

Egyre többen vélekednek úgy, hogy a manapság divatos különböző táplálkozási irányzatok közül a vegán étrend a legkedvezőbb az egészségünkre. Ám a gabonákban előforduló glutén és gliadin az ember számára teljesen haszontalan, és az említett okok miatt káros, így ezeket is ki kell zárni az étrendünkből, annak érdekében, hogy optimálisan megőrizhessük beleink egészségét. A mai európai táplálkozás, amely húst, tejterméket, tojást és pékárut nagy mennyiségben tartalmaz (függetlenül attól, hogy vegetáriánus, paleo, vagy vegán), a gluténtartalom miatt folyamatosan rontja a szervezet állapotát. A káros hatás bizonyára régóta fennáll, ha megjelennek a tipikus gyulladásos betegségek, például:

  • PAJZSMIRIGY-ALULMŰKÖDÉS,
  • EMÉSZTŐRENDSZERI GYULLADÁSOK (IBD, IBS, COLITIS, CROHN, SZÉKREKEDÉS STB.),
  • BŐRGYULLADÁSOK (NEURODERMATITIS, EKCÉMA, AKNE, PSORIASIS STB.),
  • HASNYÁLMIRIGY-BETEGSÉGEK (CUKORBETEGSÉG).
SZÉKLET BÉLFLÓRA VIZSGÁLATOT NEM VÉGZÜNK!