AMH- Anti müllerian hormon

Anti-Müller-hormon mint a meddőség laboratóriumi kivizsgálásának kulcsmolekulája?

Az AMH meghatározása igen fontos adat lehet mindazon helyzetekben, amikor a petefészkek előre láthatóan károsodhatnak vagy romolhat a funkciójuk. Ilyen helyzet lehet például a petefészkeken végzett műtéti beavatkozás. Leggyakrabban a petefészken végzett műtétek (pl. egyszerű petefészek ciszták miatt) semmilyen mértékben nem befolyásolják a petefészkek tartalékait.

 

Hormonteszt jelzi, milyen gyorsan ketyeg egy nő biológiai órája. A vérteszt segítségével megállapítható, milyen gyorsan ketyeg valójában a nők biológiai órája, az AMH szint pedig azt is megjósolhatja, mennyi ideig lehet még termékeny egy nő.

Az anti-Müller-hormont (AMH) a petefészek folliculusait alkotó granulosa-sejtek termelik. Az életkor előrehaladtával a vérben mérhető koncentrációja csökken, a menopausa bekövetkezte előtt mindegy 5 évvel a vérből teljesen eltűnik.

A gyermekválás időpontjának kitolódása a 35. vagy akár a még későbbi életkorra számos nehézséget von maga után. Embereknél az élettani sajátosságok miatt a családalapítás, az első gyermek születésének optimális időpontja a 20−25. életkor közötti életkor. A Központi Statisztikai Hivatal 2010-es felmérése alapján is igazolható, hogy az első gyermek születésekor az anyák életkora 1994-ben még 23 év volt, ami 2008-ra 28 évre emelkedett, és ez a trend továbbra is tart.

Az úgynevezett Anti müllerian hormon (AMH) a petefészekben az érett petesejt termelődését, kiszabadulását kontrollálja. Az AMH alacsony szintje, illetve koncentrációjának csökkenése azt jelzi, hogy az érintett közeledik a menopauzához, esélye a gyerekvállalásra csökken.

A nők termékenysége a harmincas éveik közepétől jelentősen csökken, ám ennek mértéke és időpontja igen eltérő. Az AMH szintjének mérése pontosabb módszert ad egy nő termékenységi állapotának meghatározására és jóslására, mint biológiai életkora. A teszt használatával a nők olyan eszközt kaphatnak, amely segíti őket családalapítási terveik pontosításában.

„Az anti-müllerian hormon a petefészekben termelődő hormon, mely a petesejteket körülvevő úgynevezett granulóza sejtekben termelődik. Az AMH szintjének mérésével következtetni lehet a petefészekben lévő petesejtek számára. Az utóbbi évek egyik fő kutatási területe volt az úgynevezett petefészek-kapacitás meghatározása, ami azt jelenti, hogy próbálunk olyan vizsgálatokat elérhetővé tenni a gyermekre vágyó pároknak, amellyel megjósolhatjuk, hogy még mennyi ideig várhatnak, illetve most milyen eséllyel próbálkozhatnak gyermekvállalással. Az AMH-vizsgálat mellett több vizsgálat is létezik, amely információt adhat a petefészek állapotáról, de a kutatási eredmények azt igazolják, hogy a legpontosabb és legérzékenyebb vizsgálat az AMH mérése. A vizsgálat vérvétellel történik, és ciklustól függetlenül bármikor elvégezhető.

Az AMH-mérést az adott menstruációs ciklust bármelyik napján el lehet végezni. Indikációja a petefészek rezervkapacitásának megítélése és a petefészekstimulációra adott válaszkészség felmérésére. Ugyanakkor a sikeres élveszülés esélyének megítélésére nem nyújt információt.A meddőség kivizsgálása mellett minden olyan egyéb kórképekben, amelyekben a petefészek részleges sebészeti vagy sérülés következtében történő eltávolítására is sor került, javasolt az AMH-mérés (tumor miatti részleges műtét, esetleg trauma).

 

Az AMH szintet befolyásoló tényezők

- orális fogamzásgátló

- Gn-RH analóg kezelés

- alacsony D vitamin szint

- testsúly

- dohányzás

A családalapítás, az első gyermekvállalás időpontjának az idősebb életkor felé történő kitolódása óriási terheket ró a családra és az egészségügyi szolgáltatókra is. A biológiai, élettani korlátok pontos ismeretére és az egyéni határok megismerésére nagyon nagy az igény. Óriási jelentőséggel bír minden olyan paraméter, ami segíthet a petefészek rezervkapacitásának megítélésben. Az anti-Müller (anti-Müllerián vagy AMH) egy ilyen paraméter. Ugyanakkor önmagában ez sem ad mindenre magyarázatot, mint ahogyan a petefészek rezervkapacitásának ismerete sem biztosítja a sikeres élveszületést.

 

 

Forrás: (medicalonline)