AMH- Anti müllerian hormon

Hormonteszt jelzi, milyen gyorsan ketyeg egy nő biológiai órája. A vérteszt segítségével megállapítható, milyen gyorsan ketyeg valójában a nők biológiai órája, az AMH szint pedig azt is megjósolhatja, mennyi ideig lehet még termékeny egy nő.

Az anti-Müller-hormont (AMH) a petefészek folliculusait alkotó granulosa-sejtek termelik. Az életkor előrehaladtával a vérben mérhető koncentrációja csökken, a menopausa bekövetkezte előtt mindegy 5 évvel a vérből teljesen eltűnik.

 

Az úgynevezett Anti müllerian hormon (AMH) a petefészekben az érett petesejt termelődését, kiszabadulását kontrollálja. Az AMH alacsony szintje, illetve koncentrációjának csökkenése azt jelzi, hogy az érintett közeledik a menopauzához, esélye a gyerekvállalásra csökken.

A nők termékenysége a harmincas éveik közepétől jelentősen csökken, ám ennek mértéke és időpontja igen eltérő. Az AMH szintjének mérése pontosabb módszert ad egy nő termékenységi állapotának meghatározására és jóslására, mint biológiai életkora. A teszt használatával a nők olyan eszközt kaphatnak, amely segíti őket családalapítási terveik pontosításában.

„Az anti-müllerian hormon a petefészekben termelődő hormon, mely a petesejteket körülvevő úgynevezett granulóza sejtekben termelődik. Az AMH szintjének mérésével következtetni lehet a petefészekben lévő petesejtek számára. Az utóbbi évek egyik fő kutatási területe volt az úgynevezett petefészek-kapacitás meghatározása, ami azt jelenti, hogy próbálunk olyan vizsgálatokat elérhetővé tenni a gyermekre vágyó pároknak, amellyel megjósolhatjuk, hogy még mennyi ideig várhatnak, illetve most milyen eséllyel próbálkozhatnak gyermekvállalással. Az AMH-vizsgálat mellett több vizsgálat is létezik, amely információt adhat a petefészek állapotáról, de a kutatási eredmények azt igazolják, hogy a legpontosabb és legérzékenyebb vizsgálat az AMH mérése. A vizsgálat vérvétellel történik, és ciklustól függetlenül bármikor elvégezhető.

Háttér

A gyermekválás időpontjának kitolódása a 35. vagy akár a még későbbi életkorra számos nehézséget von maga után. Embereknél az élettani sajátosságok miatt a családalapítás, az első gyermek születésének optimális időpontja a 20−25. életkor közötti életkor. A Központi Statisztikai Hivatal 2010-es felmérése alapján is igazolható, hogy az első gyermek születésekor az anyák életkora 1994-ben még 23 év volt, ami 2008-ra 28 évre emelkedett, és ez a trend továbbra is tart.

Fiatal életkorban a női infertilitás prevalenciája elhanyagolható (<5%), de az életkor előrehaladásával rohamosan nő, 35−39 éves életkorban minden harmadik nőt, míg 40−45 éves életkorban a nők majd 90%-át érinti. Ugyanakkor a jelenkor szociális szokásai miatt sokan halasztják későbbre az első gyermekvállalást, nemritkán a 35 éves életkor utánra. Ugyanez az adatfeldolgozás kimutatta, hogy a spontán teherbeesés esélye gyermektelen nők esetében az életkor előrehaladásával rohamosan csökken, az élveszüléssel végződő spontán teherbeesés a 40. életkorra 44%.

Természetesen mindezek a statisztikai adatok egy-egy nagyobb populációra, társadalomra értendőek, hiszen nagyfokú egyéni variábilitás figyelhető meg az egyéni fogamzóképesség tekintetében is. Ugyanakkor kiemelendő az is, hogy a fogamzóképességre vonatkozó adatok nem teljesen feleltethetőek meg az élveszületésre vonatkozó adatokkal. Idősebb életkorban még a sikeres fogamzások esetében is megnövekszik a vetélés, a halvaszületés, a genetikai eredetű betegségek kockázata. Mindezek szintén beleszámítanak a meddőségi statisztikába. A biológiával szemben áll a gyermekvállalás időpontjának a társadalmi kihívások miatti kitolása, de az igény a családalapításra az idősebb életkorú nők esetén is óriási.

A meddőségi centrumokban elérhető korszerű nőgyógyászati és komplex kezelési technológiákkal lehetőség van idősebb nők esetében biztosítani a sikeres teherbeesését és születést. Fontos kiemelni, hogy egy ilyen eljárás akár hónapokig-évekig is eltarthat, a  meddőség okának tisztázása során komplex kivizsgálásra, több szakember együttes munkájára van szükség, ami a gyermekvállaló pár mindkét tagját érinti.

Jelen összefoglaló áttekinti azokat a laboratóriumi vizsgálatokat, amelyek nélkülözhetetlenek a női meddőség kivizsgálásában és összefoglalja az anti-Müller-hormonnal (vagy az angolból átvett elnevezés használatos: anti-Müllerián hormon, AMH) kapcsolatos ismereteinket.

Számos hazai és nemzetközi irányelv szabályozza a meddőséggel és a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos eljárásokat. Jelen összefoglalónak nem célja ezek ismertetése és részleteinek áttekintése. Ugyanakkor számos olyan betegség ismert, amelyeknek a következménye lehet infertilitás. A gyermekvállalásban sikertelen párok kivizsgálása során a meddőség hátterének tisztázása az elsődleges feladat. A meddő párok esetében az okok kb. 50-50%-ában a női és férfi oldalra vezethetőek vissza, de az esetek 20%-ában mindkét fél érintett lehet, míg az esetek kb. 10-15%-ában a meddőség oka ismeretlen marad . 

Az AMH-mérést az adott menstruációs ciklust bármelyik napján el lehet végezni. Indikációja a petefészek rezervkapacitásának megítélése és a petefészekstimulációra adott válaszkészség felmérésére. Ugyanakkor a sikeres élveszülés esélyének megítélésére nem nyújt információt.A meddőség kivizsgálása mellett minden olyan egyéb kórképekben, amelyekben a petefészek részleges sebészeti vagy sérülés következtében történő eltávolítására is sor került, javasolt az AMH-mérés (tumor miatti részleges műtét, esetleg trauma).

Az AMH szintet befolyásoló tényezők

- orális fogamzásgátló

- Gn-RH analóg kezelés

- alacsony D vitamin szint

- testsúly

- dohányzás

Kiknek javasolt?

• Nőkben az ováriumok működésének és a fertilitás  megítélésére;
• bizonyos esetekben a policisztás ovárium szindróma (PCOS) kivizsgálására vagy a petefészek daganat kezelés hatékonyságának értékelésére;
• kisgyermekeknél a külső nemi szervek meglétének vizsgálatára, akik nem egyértelműen fiúk vagy lányok (kettős genitália) és/vagy a hereműködés vizsgálatára fiúgyermekben.

 

 

Mikor javasolt? 

Az AMH tesztet nőknél a petefészek működés kivizsgálásához, fertilitással kapcsolatos kérdésekben kérhetik, különös tekintettel az asszisztált reprodukciós kezelésekre, mint pl. az in vitro fertilizáció, vagy ha a kezelőorvos szeretné meghatározni a változó korba (menopausa) való belépés valószínűségét. 

Az AMH tesztet kérhetnek, ha a nő a policisztás ovárium szindróma tüneteit mutatja. Néhány ezek közül a következő:

AMH-t kérhetnek időnként olyan nők esetében, akiknél az AMH-termelő petefészek daganat kezelésének hatékonyságának követésére illetve a betegség kiújulásának jelzésére.

AMH tesztet kérhetnek, ha egy újszülöttnek kettős nemi szerve van vagy a fiúgyermek esetében a herék nem szálltak le rendesen.

• Abnormális méhvérzés
• Acanthosis nigricans
• Pattanások 
• A menstruációs ciklus hiánya (amenorrhea)
• Kis mellméret
• Megnagyobbodott petefészkek
• Szőrösödés az arcon és a testen (hirzutizmus), beleértve a férfias jellegű szőrösödést, mint pl. arcszőrzet növekedés: oldalszőrzet növekedés az arcon, szőrnövekedés az állon, száj felett, az alhasi középvonal mentén, mellkason, a mellbimbó körül, a hát alsó részén, a fenéktájon illetve a comb belső felén
• Testsúlynövekedés/elhízás hasi zsírlerakódással (centrális elhízás)
• Szemölcsök megjelenése a hónaljtájban és a nyakon
• Elvékonyodó haj, férfias jellegű kopaszodással

Az emelkedett AMH szintek a petefészkeket érintő állapotokkal (policisztás ovárium szindróma [PCOS]) összefüggést mutatnak. A nagyszámú, feleslegben levő tüszők, amelyek jellemzően előfordulnak ebben a betegségben abnormálisan nagy mennyiségű AMH-t termelnek.

Az AMH szintén alapvető szerepet játszik a magzat szexuális differenciálódásában. A terhesség első néhány hetében a fejlődő magzat potenciálisan képes mindkét nemre jellemző reproduktív szervek kifejlesztésére. A fiú magzat heréi által termelt AMH és az androgének termelése meggátolja a női reproduktív szervek fejlődését (a Müller-cső egyaránt megtalálható fiú és lány magzatban) és elősegíti a férfi reproduktív szervek fejlődését. Ha az AMH mennyisége nem elegendő vagy teljesen hiányzik ezen folyamat során, akkor mindkét nemre jellemző férfi és női szervek is kifejlődhetnek. A gyermek ilyenkor kettős nemi szervvel (genitáliával) születik és azonnal nem dönthető el, hogy fiú vagy leánygyermek. 

Az AMH emelkedhet néhány petefészek daganat (jó és rosszindulatú daganatok) esetében is. Ha a daganat termeli a hormont, akkor az AMH teszt tumor markerként használható a kezelés hatékonyságának illetve a kiújulás lehetőségének követésére.

A családalapítás, az első gyermekvállalás időpontjának az idősebb életkor felé történő kitolódása óriási terheket ró a családra és az egészségügyi szolgáltatókra is. A biológiai, élettani korlátok pontos ismeretére és az egyéni határok megismerésére nagyon nagy az igény. Óriási jelentőséggel bír minden olyan paraméter, ami segíthet a petefészek rezervkapacitásának megítélésben. Az anti-Müller (anti-Müllerián vagy AMH) egy ilyen paraméter. Ugyanakkor önmagában ez sem ad mindenre magyarázatot, mint ahogyan a petefészek rezervkapacitásának ismerete sem biztosítja a sikeres élveszületést.

 

 

Forrás: (medicalonline)