Prosztatarák

Kit fenyeget a prosztatarák?

Idehaza minden évben 1400-1500 férfi halálát okozza a prosztatarák, a halált okozó daganatos betegségek sorában a férfiaknál a tüdőrák után a második helyen áll. A kór kialakulásának pontos okát nem ismerni, a kutatások azonban több tényezőt is feltételeznek, amelyeknek köze lehet a betegség kialakulásában. A legnagyobb kockázat kiküszöbölhetetlen: az életkor.  A kór rendszerint az idősebb férfiak betegsége: középkorúak között ritkán fordul elő, ötven év felett az életkor előrehaladtával évről-évre nő a kockázat.

Az orvosok ma még keveset tudnak a prosztatarák kialakulását előidéző külső tényezőkről. A zsíros étrend mellett több kutatás is talált arra utaló tényezőket, hogy egyes foglalkozási ágakban – elsősorban forrasztás, galvanizálás, akkumulátorgyártás során – kadmiummal dolgozó férfiakban az átlagosnál nagyobb arányban volt kimutatható prosztatakárosodás.

Ennél nagyobb a szerepük olyan belső rákkeltő tényezőknek, mint a szülői (nemcsak apai, hanem anyai is) örökség: egyes országokban – a szakirodalomban elsősorban a skandináv államokat említik – nagyobb a prosztatadaganat előfordulási gyakorisága, ennek hátterében részben az áll: ahol tovább élnek a férfiak, ott nagyobb az esélyük arra, hogy kialakul a rendellenesség.

Fontos a családi kórelőzmény ismerete is. Megfigyelték: egyes családokban halmozottan fordult elő, hogy ez a daganattípus támadta meg a férfiakat. A prosztatarák kockázatát tehát viszonylag magasnak kell tekinteni akkor, ha a vérrokonok között már fordult elő hasonló betegség, különösen, ha azok fiatalabb életkorban alakultak ki.

A szervezet hormonháztartása is hatással van a prosztata működésére, így esetleges megbetegedésére is. Kulcsszerepe a tesztoszteronnak, a férfi nemi hormonnak van: a szexuálisan aktívabb férfiaknál nagyobb a valószínűsége a prosztatacarinóma kialakulásának. A szexuális együttlét természetesen ennek ellenére sem ellenjavalt tevékenység, hiszen az aktivitásnak más betegségek terén éppen jótékony hatásait emelik ki.

Nemcsak daganat okozhat prosztatabajt

A prosztata megnagyobbodása idős korban általánosnak mondható rendellenesség, a mirigy eredeti méretének akár a többszörösére is megnövekedhet. Valójában nem maga a prosztata nagyobbodik meg: a férfi nemi hormonok csökkenésével a dülmirigy melletti női csírahámnak megfelelő szövetcsomó szaporodik fel. A megnövekedett dülmirigy nehezíti a vizelet, mivel azon át csak a jobban telítődött, ezáltal erősebben feszülő húgyhólyag képes átpréselni a leszűkült húgycsövön át a vizeletet – ebből következően a hólyag egyre nehezebben üríthető ki, az csaknem állandóan tartalmaz valamennyi vizeletet.

A tapasztalatok szerint nem ritka, hogy a prosztata megnagyobbodás során végzett vizsgálatok, esetleg operáció során derül fény arra, hogy a dülmirigy rákos sejteket is tartalmaz. Egyértelmű közvetlen összefüggést azonban mindeddig nem bizonyítottak a prosztata megnagyobbodása és a daganat megjelenése között, olykori együttjárásukban leginkább annak lehet szerepe, hogy mindkét rendellenesség összefüggésben áll az életkorral.

Nincs hatékony szűrés, mégis kellenek a vizsgálatok

A betegség korai felismeréséhez nincs olyan módszer, amely minden esetben hatékony és egyértelmű lenne, ez az oka annak, hogy a női méhnyak- vagy emlőszűréssel ellentétben, nincs szervezett szűrővizsgálat. A szakemberek ezt azzal indokolják: túl kicsi volna a találati arány, gyakran fordulna elő „téves riasztás”. A szűrés létjogosultsága ezért is vitatott, az urológusok leginkább az életkor vagy családi kórelőzmények alapján inkább az átlagosnál veszélyeztetettebbnek vélt pácienseknél az évente ismételt vizsgálatokra, a korai felismerésre helyezik a hangsúlyt. (Más kérdés: külföldi tapasztalatok alapján szólnak érvek a PSA-érték rendszeres, szűrésszerű vizsgálata mellett is, ám azt idehaza nem tartják költséghatékonynak.)

A prosztatadaganatot nem ritkán véletlenül fedezik fel: a rák korai stádiumban rendszerint semmilyen tünetet nem okoz. Figyelmeztető jel lehet ugyanakkor, ha valaki rendszeresen küzd vizelési problémával, vizeletében vagy ondójában vért fedez fel. A rák előrehaladottabb formájában a lehetséges csontáttétek miatt reumás jellegű fájdalmak jelentkezhetnek. Fontos azonban leszögezni: miként a legtöbb daganattípusnál, úgy a prosztatarák esetében sem egyértelműek a tünetek, ezért azok jelentkezése mögött számos más probléma is meghúzódhat. A prosztatarák kezdeti tünetei például teljes egészében megegyeznek a dülmirigy jóindulatú megnagyobbodásával együtt járó panaszokkal.

A férfiak alapesetben is nehezebben vehetők rá arra, hogy elmenjenek az orvoshoz, ám ez még inkább jellemző akkor, ha urológiai problémával kerülnek szembe. Jellemző a problémák elbagatellizálása. Ennek hátterében nemcsak a szemérmesség és a szégyenérzet húzódik meg, hiszen vitathatatlan: a prosztatavizsgálat kellemetlen. Fontos azonban, hogy mindenki megértse: az urológus számára a prosztatavizsgálat ugyanolyan rutin művelet, mint a gyerekorvosnak az, amikor megnézni az iskolások manduláját.

Prosztatavizsgálat végbélen át

A prosztata a végbélen át könnyen vizsgálható. Az alapvizsgálatot az jelenti, amikor az orvos egy gumikesztyűben a végbélen át megtapintja a prosztatát. Ezt rektális digitális (rectalis digitalis, DRV) nevezik: az előkészületek jóval tovább tartanak, mint maga a vizsgálat. A tapaszalt urológus néhány másodperc alatt meggyőződik arról, észlelhető-e bármiféle kóros elváltozás a dülmirigyben. A betegség legszembetűnőbb jele, ha a prosztatta az átlagosnál nagyobb, göbös, megkeményedett. Ez ugyanakkor még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a páciensnek daganata volna. Pontos diagnózis csak további vizsgálatokkal állítható fel.

Amennyiben a panaszok és/vagy az ujjal végzett vizsgálat kóros elváltozást valószínűsít, ultrahangvizsgálattal, vérvizsgálattal, a vizeletáramlás mérésével, végső soron pedig szövettani vizsgálattal igyekeznek meghatározni a betegséget, s annak alfaját.

Az ultrahangvizsgálat során szintén a végbélen keresztül közelítik meg a prosztatát, hogy a speciális készülék segítségével meghatározzák a dülmirigy pontos nagyságát és formáját, elváltozásának alakját, mértékét. A rákos szövet az ultrahangképen fekete folt formájában jelenik meg.

Vérvétel és laboratóriumi vizsgálat

Bár vizsgálati biztonsága nem százszázalékos, a legelterjedtebb, s legelfogadottabb az a vérvizsgálat, amely során a vér PSA (prosztataspecifikus antigén) szintjének a meghatározása vált. A PSA egy a prosztata által termelt, s a véráramban is jelenlévő fehérje, az ondó elfolyósításában játszik szerepet. A szakirodalom általában a 0-4 ng/ml értéket tekinti normálisnak, egyértelműen kórosnak pedig az antigén 10 ng/ml feletti jelenlétét tartják. Ennek az egyetlen mutatószámnak az alapján azonban még továbbra sem lehet egyértelműen prosztatarákot diagnosztizálni.

Ennek részben az az oka, hogy személyenként és korcsoportonként is eltérő az, hogy mi az elfogadható PSA érték: 80 év felett például a 5-7 ng/ml-es mértéket sem tekintik feltétlenül kórosnak. A PSA-érték tehát egy jó arányszám, ám a diagnosztikában más arányszámokat is figyelnek.

A vérvizsgálatnak ugyanakkor nemcsak a betegség felismerésében, hanem később, a kezelés hatékonyságának a megítélésében is döntő szerepe van. Esetenként nemcsak az fordul elő, hogy emelkedett PSA-érték mellett sem fedezhető fel rosszindulatú prosztatatumor, hanem megesik, hogy a prosztatában lévő rákos sejtek ellenére sem változik szembeszökően a PSA-érték.

A totál PSA meghatározás mellett a szabad frakció (szabad-PSA, free PSA, fPSA), is igen értékes információt ad a 4 ng/ml-nél magasabb PSA értékek esetében: ha a mért fPSA érték az össz PSA értéknek 10%-a vagy ennél kevesebb, akkor a rosszindulatú prosztata daganat valószínűsége nagy, míg ha az fPSA aránya 20%, vagy nagyobb, akkor a jóindulatú prosztata adenoma, illetve hiperplázia a valószínű diagnózis. 

Szövettani vizsgálat, biopszia

A prosztata tumoros elváltozását egyértelműen csak szövetének patológiai vizsgálata után lehet kimondani. A végbélen keresztül végzett tűbiopsziával célzottan, a prosztata mindkét lebenyéből több mintát vesznek. A beavatkozás ambulánsan elvégezhető, helyi érzéstelenítéssel mindössze néhány percig tart. Amennyiben a patológiai eredmény negatív, ám a rákgyanú továbbra is fennáll, az eljárást megismételhetik, valamint a páciens PSA értékeit folyamatosan figyelik.

Ha a szövettani vizsgálat pozitív eredményt hozott, a következő lépés annak kiderítése, hogy a daganat csak a prosztatát támadta-e meg vagy már áttétei is létrejöttek. A továbbiakban ultrahang, CT, MR, csontizotóp-vizsgálat, a húgyhólyag és a végbél specifikus vizsgálata vagy röntgenfelvétel készítése is szóba jöhet, hogy a hatékony terápia meghatározásának érdekében pontosan meg lehessen állapítani azt, melyik stádiumban van a páciens.

A patológiai vizsgálat nemcsak arra deríthet fényt, hogy jelen vannak-e a rákos szövetek a szervben, hanem azok tulajdonságait is vizsgálni képes. Alapvetően különbség tehető a jól és a kevésbé differenciált tumorok között: a differenciált, azaz a környező szövetektől jól elkülöníthetően kifejlődött elváltozás rendszerint lassabban terjed, a kevésbé lehatárolt rákos szövetek jellemzője viszont a gyorsabb burjánzás és gyorsabb áttétképzési képesség.

A PROSZTATA DAGANATOS BETEGSÉGEI

A prosztataráknak több különböző típusa ismert, ezek az agresszivitásban, azaz a növekedési és áttétképzési hajlamban különböznek egymástól. Vannak olyan esetek, amelyek kezelés nélkül sem idéznek elő komolyabb tüneteket, nem hordoznak életveszélyes kockázatot, ezért az ilyen esetek terápiája valójában felesleges. Fontos ugyanakkor leszögezni: ma még nem ismeretesek hatékony módszerek a kezelést nem igénylő esetek megbízható azonosítására. Mivel megbízhatóan nem dönthető el, hogy várhatóan melyik daganatok hajlamosan a növekedésre és burjánzásra, ezért jelen álláspont szerint minden diagnosztizált prosztatarákot kezelni kell.

A dülmirigyrák négy stádiumát különböztetik meg:

1-es stádium: Tünetmentes, klinikailag észrevétlen tumor, nem tapintható és rendszerint a képalkotó vizsgálatok sem mutatják ki. Leggyakrabban a prosztata megnagyobbodás miatt elvégzett operációk során, az eltávolított szövetek utólagos patológiai vizsgálata során derül fény a rákos sejtek jelenlétére.

2-es stádium: A rákos szövetek csak a prosztatában vannak jelen. A csomó vagy a rákos szövetek által beszűrt terület lokális, nem terjed túl a szerven.

3-as stádium: A daganatos szövetek áttörtek a prosztata tokján.

4-es stádium: A rák a nyirok- és/vagy a csontrendszerre is átterjedt, a daganatos sejtek más szervekben is kimutathatók.

Mit mutat a Gleason-score?

A prosztata tumorok megjelenésükben meglehetősen egységes képet mutatnak, azonban biológiai viselkedésük alapján igen különbözőek. A prosztatarák szövettanilag legtöbbször adenokarcinóma.

A prosztatarák sejtjeinek differenciáltságát (érettségét) az úgynevezett Gleason score-ral (Gleason pontszámmal) jellemezzük. A legdifferenciáltabbat egy, a legkevésbé differenciáltat ötös számmal jelölik. Egy műtéti vagy biopsziás anyagban a legdifferenciáltabb és a legkevésbé differenciált mintáknak az összegét adják meg. Ennek minimuma 2 (1+1) és maximuma 10 (5+5). A 2 a legkevésbé, a 10 a leginkább agresszív daganat.

A prognózis és a terápia megválasztása szempontjából kiemelt jelentőségű a daganat differenciáltsága (Gleason-score), kiterjedése, a diagnóziskor észlelt PSA-szint, a beteg életkora, általános állapota, társbetegségei.

PSA tumormarker kontrollal követik a folyamatot

A diagnózis idején lokális (helyi) folyamat és jó prognosztikai faktorok esetén az 5 éves túlélési arány megközelíti a 100 százalékot. A lokalizált daganatos betegek egy részénél azonban a megfelelő sebészeti vagy sugárkezelés ellenére biokémiai relapszus (visszaesés) alakul ki, melynek első jele az emelkedő PSA-szint lehet. A PSA egy fehérje, amely szinte kizárólag a prosztatarák sejtjeiből ered. Ezért tehát a vérben mérhető PSA prosztata eredetű. Mivel a PSA nem prosztatarák, csak prosztata specifikus, így a vérben mért emelkedett PSA koncentráció nem kizárólag a prosztatarákra jellemző. Jóindulatú prosztata megnagyobbodásban, prosztata gyulladásban is lehet emelkedett a PSA érték.

A PSA normál értéke a mérési módszertől függően 3-4 ng/ml. Viszont normális PSA szint mellett is fordulhat elő prosztatarák néhány százalékban. A 4 és 10 ng/ml közötti értékek diagnosztikai nehézséget okoznak, mert ezen értékek között lehet kismértékű prosztata megnagyobbodás, prosztatagyulladás, de lehet ennyi az érték betegség nélkül is. 10 ng/ml PSA koncentráció felett mindenképpen fokozott a gyanú prosztatarákra, bár ebben a tartományban is körülbelül 25 ng/ml-ig előfordulhat még jóindulatú prosztata megnagyobbodás, prosztatagyulladás.

25ng/ml felett, akár egészen több száz vagy ezres PSA koncentráció esetén, a prosztatarák valószínűsége közel 100 százalék. A PSA koncentráció összefügg a beteg korával, a prosztata nagyságával, ezért az össz PSA koncentráció értékelését néhány egyéb kiegészítő PSA mérés segíti. Prosztatarákban emelkedő PSA-szint esetén 30-70 százalékban válik a betegség metasztatikussá (áttétek képződnek). Ez különösen a magas kockázatú folyamatokban (pl. Gleason score >7, PSA >20 ng/ml), s inkább a fiatalabb betegeknél észlelhető.

A prosztatarák terápiás lehetőségei

A prosztatarák kezelése a betegség előrehaladottságától, a beteg korától, általános állapotától, várható életkilátásának idejétől függ. A terápiás lehetőségek között szerepel a sebészi beavatkozás, a sugárkezelés, a hormonterápia és a kemoterápia. Napjainkban a legújabb kutatásoknak köszönhetően gyorsan bővül a terápiás paletta. Magyarországon is folynak klinikai vizsgálatok, és egyes új készítmények már hazánkban is elérhetőek a betegek számára.

Ha az idős beteg prosztatarákja az un. “A” stádiumban van, az rendszerint nem is igényel kezelést, elegendő a beteg háromhavonkénti ellenőrzése. Az ilyen betegek prognózisa jó, élettartamuk sem lesz rövidebb, mint a hasonló korosztályba tartozó, de nem prosztatarákos férfiak átlagos élettartama.

 

Forrás: (rákgyógyítás)