Hasmenéssel járó panaszoknál gondolni kell epesavvesztésre is.

Az epefolyadék a májban termelődik és az epehólyagban tárolódik. Az epesavak itt alakítják át emulzióvá a zsírokat, és ezzel javítják az emésztésüket, azaz a kevés, nagy zsírmolekulából sok kicsit csinálnak. Ezeket az apróbb molekulákat azután a hasnyálmirigy emésztőenzimjei még tovább bontják. A jól működő epe nélkül a zsíremésztés zavart szenved, ami teltségérzethez, puffadáshoz és hasmenéshez vezethet.

 

Amennyiben az epetermelés, az epeürülés, és az epekörforgás nem megfelelő, úgy a zsírbontás és az emésztés sem lesz kiegyensúlyozott, és ez

• székrekedést,
• puffadást,
• rossz közérzetet,
• esetleg hasmenést is okozhat. 

Mivel az epetermelést, az epekörforgást és az epeürülést, sok tényező befolyásolhatja (idegesség, stressz, gyulladások, gyógyszerek, étkezési normák megszegése, stb.), a fent felsorolt tünetek bármelyike könnyen kialakulhat. Másrészt, az epehólyag műtéti eltávolítása után szervezetünk már nem tudja tartalékolni, tárolni az epét, így az folyamatosan csorog a nyombélbe. Ennek következtében, nagyobb epeigény esetén (pl. magasabb zsírtartalmú ételekkel), nem jut elegendő epe a kiegyensúlyozott emésztéshez. A zsírok nem emulgeálódnak, és a vastagbélbe jutva a bélflóra kezdi el bontásukat, fokozott gázképződést, has puffadást, esetleg hasmenést is okozva. Mint látják, az emésztőrendszeren belül, minden mindennel összefügg. Szerencsére, ezek a problémák, epesavak adagolásával kedvezően befolyásolhatók.

Vannak azonban olyan körülmények, amikor ez a körforgás nem sikerül teljesen jól. Ilyenkor az epesavaknak több vagy lényegesen kevesebb része eljut a vastagbélbe, ahol semmi keresnivalójuk. Ha idekerülnek, a vastagbél baktériumai elkezdik lebontani őket, melynek során olyan vegyületek keletkeznek, amelyek elősegítik a bélrák kialakulását, és még a bél nyálkahártyáját is ingerlik. A döntő pont pedig, hogy a folyamat hatására erős hasmenés alakul ki. Ezt a kórképet nevezik epesavvesztésnek vagy kologén diarrhoének. A kórképre az jellemző, hogy nem csak az epesavak felszívása szenved zavart, hanem a B12-vitamin (egyébként ennek a felszívása a vékonybél utolsó szakaszában történik meg), a zsírok, és ezzel közvetett módon a vízben oldódó vitaminok és ásványi anyagok felszívása is.

 

Az epesavak nélkül nem történhet meg a zsírban oldódó vitaminok (A-, E-, D- és K-vitaminok) felszívódása.

 

Több olyan ok létezik, amely előidézheti az epesavvesztés tünetegyüttesét.

1., Ha a vastagbél-baktériumok erőteljesen megtelepednek a vékonybél alsó szakaszán, és ott elkezdik lebontani az epesavakat, akkor ez utóbbiakat a bél nyálkahártya többé nem tudja felszívni. Ez a vékonybél-túlburjánzási szindróma.

2., Ezen kívül minden olyan betegség, amely a vékonybél alsó szakaszának működését befolyásolja, az epesav felszívódási zavarához vezethet:

- A legfontosabb és leggyakoribb ilyen megbetegedés a Crohn-betegség. Ha a vékonybél nyálkahártyája begyullad, a zsírok, vitaminok és ásványi anyagok nem szívódnak fel kellő mértékben, még kevésbé az epesavak. Sok érintett páciensnél a vékonybél végső szakaszát műtéti úton kell eltávolítani. Ezzel azonban véglegesen elvész az epesavak és a B12-vitamin felszívódásának lehetősége.

- Más, ugyancsak a vékonybél végének eltávolításával járó műtétek (például nagy kiterjedésű tumorok eltávolítása) szintén az epesavvesztési tünetcsoportot idézik elő, attól függő mértékben, mekkora felületű bélszövetet metszett ki a sebész.

- A hasi tumorok kezelése során történő sugárkezelés (például vastagbél- vagy petefészekrák esetén) gyakran a nyálkahártya elhúzódó gyulladásos reakcióját váltják ki. Ha a jelenség a vékonybél végső részét súlyosan érinti, akkor itt is kialakul a már említett szindróma.

 

Nagyon sok esetben nem lelhető fel a betegség egyetlen, kizárólagos kiváltó oka. Először is egyértelműen diagnosztizálni kell a zavart. Egy egyszerű vizsgálattal felfedezhetők az epesavak a székletben. A székletben mért epesavak mennyisége alapján megítélhető a vékonybél újrafelvevő funkciója, a máj, illetve az epe váladéktermelő képessége azonban nem.

 

A fent említett vékonybél-túlburjánzási szindróma a hidrogénlégzési teszttel mutatható ki. Ehhez laktulózt (a bélben fel nem szívódó cukrot) használnak, amelyet normális esetben csak a vastagbél-baktériumok kezdenek lebontani. A folyamat során keletkező hidrogén a bél nyálkahártyáján keresztül szívódik fel, és a kilégzett levegőben mérhető. Ha fennáll a vékonybél-túlburjánzási szindróma, akkor a hidrogén jelenléte nagyon korán igazolható, és ezzel kimutatja a vastagbél-baktériumok jelenlétét a vékonybélben. Széklet emésztettség vizsgálatkor a fehérje felszívódás ilyenkor csökkent.