10 emberből 7 (!!) embernél mutattunk ki túlérzékenységet a tejcukorral szemben! Ez igen magas arány, és félő, hogy csak növekedni fog!
A laktóz intolerancia tulajdonképpen egy emésztési zavar, aminek lényege, hogy a laktózérzékeny emberek nem tudják maradéktalanul megemészteni, azaz lebontani a tejcukrot. Az ehhez szükséges laktáz (nem összetévesztendő a laktóz, azaz tejcukor szóval) enzimből ugyanis nem termelődik elegendő a szervezetükben. Ha pedig a tejcukor nem a vékonybélben szívódik fel (bomlik két cukorrá), hanem emésztetlenül továbbjut a vastagbélbe, ott zsírsavakká és hidrogéngázzá bomlik le – ez okozza a puffadást, hasmenést, bélgörcsöket. A tünetek enyhék és súlyosak is lehetnek, az egyéni különbségeket a laktáz enzim különböző mennyisége/hiánya okozza.
Rendkívül fontos, hogy NE csak találgassunk, hanem hiteles laboratóriumi lelettel támasszuk alá a gyanút! Egyrészt mert:
- adókedvezmény jár utána, melyet visszamenőleg 6 hónapra lehet érvényesíteni
- mert a laktóz-érzékenység okozta panaszok más, akár súlyos betegségek tünete is lehet, pl. lisztérzékenység, gyulladásos bélbetegség, irritábilis bélszindróma.
Hazánkban a veleszületett, vagyis elsődleges laktóz intolerancia nagyon ritka, de sajnos jellemző a másodlagos, ilyenkor a kor előrehaladásával alakul ki a betegség. Veszélyes az öndiagnózis, mert az egyszerűnek tűnő következtetés (ha tejet iszom, tüneteim vannak) téves lehet. Puffadást okozhat ugyanis az ülőmunka, a mozgáshiány, illetve más emésztőrendszeri betegségek is, mint az irritábilis bélszindróma, a lisztérzékenység, vagy a gyulladásos bélbetegségek. Ezért a kivizsgálás elengedhetetlen, mielőtt diétába kezd valaki.
Nem elegendő az, ha a görcsös hasi panaszok, hasmenéses állapotok mellett önként kezdünk diétába, ez ugyanis veszélyes is lehet és nem kapunk hiteles eredményt, amikor szükség lenne rá!
Amikor panaszaink nem múlnak, mindenképp kezdjük el a kivizsgálást, és folytassuk mindaddig, míg panaszunk okaira nem derül fény. Bízzuk magunkat az orvosok szakvéleményére!
A LAKTÓZ-INTOLERANCIA ( tejcukor-érzékenység ) kimutatására többféle módszer lehetséges, azonban a legújabb ismereteink szerint a genetikai kimutatáson alapulót fogadják el! Ehhez is kétféle módszert ajánlunk:
A betegség oka a tejcukrot lebontó enzim – a laktóz hiánya, elégtelen működése.
Okai
- veleszületett: a tünetek már csecsemőkorban is jelentkeznek, és a laktáz enzim teljes hiányával kell számolni. De felnőttkorban is kialakulhat ez az állapot- ekkor a tejcukorbontó enzim aktivitása 3-5 éves kor után csökken, ami az életkor előrehaladásával csak fokozódik, majd megszűnik.
- másodlagos: amikor betegséghez kapcsolódva alakul ki. A laktáz enzim a vékonybél nyálkahártyájának felszínén található, és a legkisebb károsító hatásra is érzékenyen reagálnak. Fontos, hogy a másodlagosan kialakult forma visszafordítható, az alapbetegség kezelése után a laktáz enzimtermelés is képes regenerálódni. Az állapot jellemzően gyulladásos bélbetegség, fertőző betegség, lisztérzékenység, antibiotikum kúra esetén alakul ki.
A laktózérzékenységnek több fokozata is van, így lehet valakinél csak enyhébb puffadásban nyilvánul meg, de van, hogy komoly hasi görcs és erős hasmenés kínozza az illetőt. A panaszok súlyossága, és szükséges diéta mértéke attól függ, hogy mennyire csökkent a laktáz enzim mennyisége (illetve hogy mennyi laktóztartalmú ételt fogyasztott a beteg). Éppen ezért az intolerancia fokozatait a tapasztalt tünetekben mérjük, hiszen, van, akinél egy kefír csupán puffadást vált ki, de van, akinél minimális tejcukorral rendelkező felvágott is kellemetlen panaszokat okoz. Így tehát a szükséges diéta összeállításánál figyelembe kell venni az egyéni érzékenységet, és ahhoz igazítani az étkezéseket. Ehhez eleinte érdemes dietetikus segítségét kérni, aki személyre szabott étrendet tud összeállítani, amit majd az illető a későbbieknek alkalmazni tud.
Egyre többen kérik a genetikai vizsgálatot
Az utóbbi időben észrevehetően többen érdeklődnek a tejcukor-érzékenység genetikai vizsgálatával kapcsolatban, csecsemők, kisgyermekek részére szeretnék elvégeztetni. A szülők alapvetően jó nyomon járnak, hiszen ebben az életkorban a hasi panaszok, hasfájás, görcsök, esetleg hasmenés hátterében valóban valamilyen ételérzékenység, allergia vagy tejcukor-érzékenység mutatható ki.
Ám ha valóban laktózintolerancia okozza a panaszokat, akkor annak hátterében csecsemők és kisgyermekek esetében még nem a genetikai eltérés, hanem valamilyen betegség következményeként kialakult laktóz felszívódási zavar áll. A genetikai vizsgálat elvégzése tehát csak bizonyos életkor felett indokolt.
Kisgyermekkorban jelentkezik: a szekunder laktóz felszívódási zavar
Csecsemő -és kisgyermekkorban a szekunder, vagyis másodlagos laktóz felszívódási zavarral találkozunk, de ez a kórkép bármely életkorban kialakulhat. A tejcukor bontás zavarának oka, hogy a tejcukrot, más néven laktózt lebontó laktáz enzim a vékonybél bolyhok felszínén helyezkedik el, és minden olyan betegség, ami a bélnyálkahártyát károsítja, így a hasmenéses betegségek, de a lisztérzékenység (coeliakia), a vékonybél gyulladásos betegségei is, az enzim csökkent működésével járhatnak.
Ez a forma csecsemőkorban is előfordulhat, ilyenkor a túl nagy mennyiségű tejcukor fogyasztása átmeneti felszívódási zavart okozhat. Ezt laktóz malabszorpciónak is nevezik, mely átmeneti állapot és a bélnyálkahártya regenerálódásával megszűnik.
A primer laktóz intolerancia többnyire 10 éves kor felett, de rendszerint csak később, felnőttkorban jön létre. A tejcukorbontó enzim működése genetikusan meghatározott. Akiknél az életkor előrehaladásával, minden kóros esemény nélkül, az enzim működés gátlása lép fel, annál maradandó módon nagymértékben csökken, vagy megszűnik a laktóz bontása. Magyarországon 27 százalékra tehető a laktózintoleránsok száma és folyamatosan emelkedik!
A primer laktózintolerancia mérésére genetikai teszt, a laktáz gén vizsgálata alkalmas, amely azt mondja meg, hogy az illető milyen genotípusba tartozik. Az illető genetikai állománya jelzi, hogy homo-, vagy heterozigota módon az élete során laktózintoleráns lesz-e. A szülőktől örökölt genotípus meghatározásával meg lehet állapítani, hogy valakinél a laktáz enzim génje az anyatejes táplálási periódust követően “kikapcsol-e”, a laktáz enzim szintje csökkenésnek indul-e majd. A csökkenés üteme egyénenként változó, a tünetek akkor jelentkeznek, ha az enzimszint a táplálékkal bevitt tejcukor emésztéséhez szükséges mennyiség alá csökken. Ez a vizsgálat csecsemőknél, 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem értékelhető, mert minden népességben a csecsemők és kisgyermekek genetikailag képesek a tejcukor emésztésére, ez teszi lehetővé az anyatej fogyasztását is. 4-5 éves kortól csökkenhet a lebontó képesség, de a genetikai vizsgálat elvégzése inkább csak 12 éves kor felett ajánlható, mivel gyermekkorban nem tükrözi a laktóz lebontás aktuálisan fennálló képességét.
Nemcsak a tehéntej, hanem a kecske-, juhtej is tartalmaz laktózt.
A laktózmentes tejben ugyanannyi cukor van, mint a normál tejben, csak bontva, cukorbetegek figyeljenek erre!
Főzés során ugyanúgy használható a laktózmentes termék, mint a tejtermék. Érdemes tudni, hogy a tejben van a legtöbb tejcukor (1 dl tejben 5 gramm laktóz van), a tejtermékekben kevesebb: 100 gramm túróban 3 g laktóz, a savanyított (joghurt, tejföl) termékekben még kevesebb, a kefirben a legkevesebb. A friss sajtokban (pl. gomolya és krémsajtok) minimális laktóz van, az érleltekben (füstölt, trappista, ementáli, penészesek, lágy sajt) pedig semmi.