t

Az ANA és ENA vizsgálatok klinikai jelentősége

Ha a betegnél a klinikai tünetek (arthritis-szerű ízületi fájdalom és duzzanat, izomfájdalom, zsibbadásérzés kézen, lábon, krónikus fáradtság, szubfebrilitás, ismeretlen eredetű bőrtünetek, pillangóerythema, fotoszenzitivitás, hajhullás) és gyulladásra utaló laboratóriumi eredmények (emelkedett CRP, gyorsult vvt- süllyedés, leukocytosis/ leukopaenia, thrombocytopaenia), vagy a célszerv károsodást jelei (pl. proteinuria) alapján felmerül az autoimmun betegség gyanúja, és az egyéb hasonló tüneteket (fertőzés, malignitás, allergia, gyógyszerreakció) okozó kórképeket sikerült kizárni, az esetleges autoantitestek kimutatásának irányában kérhetünk vizsgálatokat.

ANA vizsgálat

A vizsgálat eredménye, és annak klinikai értékelése nagyban függ attól, hogy mennyire célzott a vizsgálat, mekkora az autoimmun betegség valószínűsége a beteg tünetei és a látott klinikai kép alapján. A szakirodalom alapján minél kevésbé célzottan rendelik a vizsgálatot, annál alacsonyabb lesz a betegség pre- és poszt-teszt valószínűsége. A „pre-teszt” valószínűség emelkedésével nő a teszt pozitivitásának valószínűsége is.

Ha a tesztet, mint „szűrővizsgálatot” akarjuk alkalmazni és klinikailag nem megalapozott az autoimmun betegség gyanúja, a kapott pozitív eredmény nagy valószínűséggel fals pozitív lesz. Meg kell azonban jegyezni, hogy az autoantitest pozitivitás a szérumban megelőzheti a tünetek kialakulását és a fals pozitív eredmény idővel valódi pozitívvá válhat. A szérumban levő autoantitestek mennyiségének növekedésével nő a vizsgálat pozitivitásának és betegség jelenlétének valószínűsége. 
Miután azonban autoimmun betegség diagnosztizálásra került, a betegség aktivitásának követésére az ANA vizsgálat nem alkalmas, tehát ha van biztos diagnózisunk a betegről, nem érdemes újabb és újabb vizsgálatokat kérni. SLE esetében azonban az anti-dsDNS szint időszakos mérése segítséget nyújthat a betegség aktivitásának követésében. Az Amerikai Reumatológus Társaság ajánlása alapján az ANA vizsgálat leghasznosabb SLE és szisztémás szklerózis (SSc) esetén, és mérsékelten hasznos Sjögren szindróma (SjS) illetve polymyositisek és dermatomyositisek esetén. 
 

ENA vizsgálat

 
Extrahálható Antinukleáris Antigén kimutatás esetén olyan autoantigének elleni autoantitest kimutatást végzünk, amelyek a sejtmagból sóoldattal kioldhatók. A vizsgálat során antigénként natív tisztított vagy rekombináns fehérjéket használunk, így a látott ANA mintázat alapján, vagy ha ANA-val nem mindig elkülöníthető antitestet keresünk, lehetőség van pontosabb autoantitest meghatározásra, megerősítésre, betegségkövetésre. A kimutatásuk dot blot (egy membránon meghatározott antigének vannak immobilizálva, ezt fedik a beteg szérumával) vagy ELISA módszerrel történik, ez utóbbi kvantitatív eredményt is ad.
 
Ide tartoznak az anti-Sm, anti-U1RNP, anti- SSA/Ro és az anti SSB/La antitestek, amik gyakran nem mutathatóak ki HEp-2 sejteken. Az anti-SM és az anti-U1RNP antitestek gyakran együtt fordulnak elő SLE betegek szérumában. Az a-U1RNP jellemzően MCTD betegek szérumából mutatható ki magas titerben, illetve alacsony titerben megjelenhetnek még RA és scleroderma betegek szérumában is. Az a-SSA/Ro és az a-SSB/La pozitivitás pedig Sjögren szindrómában diagnosztikus kritérium.
 
Anti- dsDNS antitest
Az antinukleáris antitestek közül példaként kiemelhetjük a dupla szálú (natív) DNS elleni antitestet, mely systemas lupus erythematosusban alacsony szenzitivitású, de magas specificitású autoantitest, és általában a betegség aktivitásával is korrelál (de nem minden betegben). Ennek kimutatása és kvantifikálása ELISA módszerrel történik.
 
 
Forrás: ( SOTE )