Miért nem „étlap” a laboratórium? – mikrobiológiai tenyésztés és a PCR teszt
A fertőzések laboratóriumi kivizsgálásában a megfelelő módszer kiválasztása a panaszoktól, a mintavétel helyétől és a keresett kórokozótól függ. A tenyésztés és a PCR eltérő elven működik, ezért más-más kérdések megválaszolására alkalmasak. Ebben a cikkben bemutatjuk, mit mutathat ki a két módszer, milyen mintákból végezhetők el, és milyen korlátaik vannak.
Hogyan működik a mikrobiológiai tenyésztés, és miért nem kell egyesével felsorolni a baktériumokat?
A mikrobiológiai tenyésztés során a levett mintát (vizeletet, székletet, torokváladékot) olyan táptalajokra helyezzük, amelyek ideálisak a baktériumok és gombák szaporodásához.
A leoltott táptalajokat szabályozott körülmények közé helyezik. A hőmérsékletet, az oxigén- és szén-dioxid-viszonyokat, valamint a tenyésztés időtartamát a vizsgálathoz igazítják.
Sok, húgyúti fertőzést okozó baktériumnál körülbelül 16–24 óra után már értékelhető növekedés jelenhet meg. Ez azonban még nem feltétlenül jelent kész leletet: további azonosításra, érzékenységi vizsgálatra vagy hosszabb tenyésztésre lehet szükség.
A kitenyészett telepek vizsgálata és azonosítása
A szakemberek megvizsgálják, milyen telepek jelentek meg: például hányféle, milyen színű, alakú és mennyiségű növekedés látható.
A telepek megjelenése támpontot adhat, de a pontos azonosításhoz további vizsgálat szükséges. Ez történhet például biokémiai módszerekkel vagy MALDI-TOF tömegspektrometriával, amely a mikroba fehérjemintázata alapján segít az azonosításban. Szükség esetén további megerősítő eljárást is alkalmaznak.
A „mindent látó” rutin tenyésztés
A páciensek egyik leggyakoribb tévhite, hogy ha nem írják oda a beutalóra például az E. coli-t vagy az Enterococcus faecalis-t, akkor a labor nem fogja keresni őket. Ez pontosan fordítva van.
- Egy rutin vizelettenyésztés automatikusan kimutatja az összes olyan baktériumot, amely húgyúti fertőzést okozhat – így az E. coli-t, az Enterococcus-t, a Klebsiella-t vagy a Proteusfajokat is, ha azok kórokozó mennyiségben vannak jelen.
- Ugyanez igaz a garatváladék-tenyésztésre: a labor nem egyetlen baktériumra vadászik, hanem a teljes tenyészthető flórát értékeli, és kiemeli belőle a valódi kórokozókat (például a Streptococcus pyogenes-t vagy a Haemophilus influenzae-t).
Normál flóra vs. kórokozó:
- Bizonyos baktériumok (például a Haemophilus parainfluenzaevagy tünetmentes hordozóknál a Neisseria meningitidis) a torok normál flórájának részei lehetnek, vagy tünetmentes hordozást jelentenek, amely nem igényel kezelést. A garatban megjelenő E. colipedig az esetek döntő többségében csupán átmeneti megtelepedés (például antibiotikum-kúra után), nem pedig torokgyulladás okozója. Ha a labor minden kinövő baktériumra antibiotikumot javasolna, az feleslegesen károsítaná a szervezet védekező flóráját.
A tenyésztés legnagyobb előnye: az antibiogram
Mivel a tenyésztés során élő kórokozókat szaporítunk fel, a laboratórium le tudja tesztelni, melyik antibiotikum pusztítja el őket. Ezt hívjuk antibiotikum-érzékenységi vizsgálatnak (antibiogramnak).
Gombatenyésztés
A gombatenyésztés során a mintában jelen lévő, életképes gombákat vizsgálják. Laboratóriumunk fonalas gombák tenyésztését köröm- és hajmintából végez. A mintavétel módja és az eredmény értékelése a vizsgált mintatípustól függ. A pozitív leletet a panaszokkal és a mintavétel körülményeivel együtt kell értékelni, mert a gomba kimutatása önmagában nem minden esetben bizonyítja, hogy az okozza a tüneteket.
A fonalas gombák lassan növekedhetnek, ezért a tenyésztés eredményére több hetet is várni kell.
- A gombákra nem antibiotikum-, hanem gombaellenes gyógyszer-érzékenységi vizsgálatot lehet végezni. Ez nem készül automatikusan minden pozitív tenyésztésből: a vizsgálat módszer- és gombafajfüggő, és nem minden esetben van olyan elfogadott értelmezési határérték, amely alapján az eredményből egyértelműen megjósolható a kezelés sikere.
- Fonalas gombáknál – például köröm- vagy hajmintából kimutatott gombáknál – rutinszerűen általában nem kérnek érzékenységi vizsgálatot. Visszatérő vagy megfelelő kezelésre nem javuló fertőzés esetén azonban a kezelőorvos mérlegelheti, hogy szükség van-e rá.
Mit tud a PCR-vizsgálat, és mikor van rá valóban szükség?
A PCR (polimeráz-láncreakció) nem élő kórokozókat szaporít, hanem a baktériumok, vírusok vagy paraziták örökítőanyagát (DNS-ét vagy RNS-ét) keresi a mintában.
Mikor nélkülözhetetlen a PCR?
- Nem vagy nehezen tenyészthető kórokozóknál: A húgycsőgyulladást és kismedencei panaszokat okozó Chlamydia trachomatis, Neisseria gonorrhoeae vagy Mycoplasma genitaliumhagyományos vizelettenyésztéssel nem mutatható ki. Ezekhez kifejezetten STD PCR-panelszükséges.
- Speciális bélfertőzéseknél: Míg a Salmonella, Shigella és Campylobacter baktériumok hagyományos széklet-tenyésztéssel jól kimutathatók, addig a hasmenést okozó E. colialtípusok (mint a Shiga-toxint termelő STEC/EHEC, vagy az utazók hasmenését okozó ETEC, EPEC) elkülönítése csak célzott multiplex PCR-rel vagy toxinkimutatással lehetséges, mivel mikroszkóp alatt és táptalajon teljesen egyformán néznek ki az ártalmatlan bélbaktériumokkal.
- Parazitáknál és toxinoknál: A Giardia lamblia vagy a Cryptosporidium nem tenyészthető baktériumtáptalajon – ezeket antigénteszttel vagy PCR-rel keressük. A Clostridioides difficileesetében pedig nem elég a baktérium jelenléte, a termelt A/B toxin kimutatása a döntő.
A PCR korlátai
- Csak azt találja meg, amire programozták: Ha egy 3 kórokozós PCR-t kérünk, az semmi mást nem fog jelezni.
- Nincs belőle antibiogram: Mivel nincs élő baktérium, nem készíthető belőle teljes gyógyszerérzékenységi lista (csak néhány speciális rezisztenciagén mutatható ki genetikai úton).
- Elhalt kórokozókat is jelez: Egy sikeres antibiotikum-kúra után még hetekig pozitív lehet a teszt a lebomló baktérium-DNS miatt.
Gyors áttekintés: Melyik mintából mire van szükség?
Vizsgált terület | Mit mutat ki a Tenyésztés? (Készül antibiogram!) | Mire kell PCR vagy speciális teszt? (Nincs antibiogram) |
Vizelet / Húgyutak | Általános húgyúti kórokozók (E. coli, Enterococcus, Klebsiella, Proteus stb.). Középsugaras vizeletből! | Szexuális úton terjedő kórokozók (Chlamydia, Gonorrhoea, Mycoplasma, Ureaplasma). Első sugaras vizeletből vagy törletből! |
Széklet / Bélrendszer | Klasszikus bakteriális kórokozók (Salmonella, Shigella, Campylobacter, Yersinia). | Hasmenést okozó speciális E. coli törzsek (STEC, ETEC, EPEC), vírusok, paraziták (Giardia, Cryptosporidium), C. difficile toxin. |
Garat / Mandula | Gennyes mandulagyulladást okozó baktériumok (elsősorban Streptococcus pyogenes), sarjadzó gombák (Candida). | Gyors Streptococcus kimutatás, atípusos légúti baktériumok, légúti vírusok. |
Három aranyszabály a pácienseknek vizsgálat előtt
- A tünetekből induljunk ki, ne egy listából! A szakorvos vagy a mikrobiológus a panaszok alapján pontosan tudja, hogy tenyésztésre, PCR-re, vagy a kettő kombinációjára van szükség.
- Nem mindegy, hogyan vesszük le a mintát! Míg a vizelettenyésztéshez alapos tisztálkodás utáni középsugaras vizelet kell, addig egy Chlamydia PCR-hez éppen ellenkezőleg: mosakodás nélküli, első sugaras vizeletre van szükség, mert az mossa ki a húgycső hámsejtjeiben élő kórokozókat. A két vizsgálat tehát ugyanabból a pohárból nem is végezhető el szakszerűen!
- Antibiotikum előtt mintavétel! Tenyésztést csak antibiotikum-mentes időszakban érdemes végezni, különben a gyógyszer gátolja a baktériumok növekedését, és álnegatív leletet kapunk.
Milyen kérdésekre ad választ a mikrobiológiai tenyésztés és a PCR vizsgálat?
Miért nem kérhető egyetlen vizeletmintából tenyésztés és Chlamydia PCR?
Mert a két vizsgálathoz ellentétes mintavétel szükséges: a vizelettenyésztéshez alapos lemosás utáni középsugaras vizelet kell, míg a húgycsőben élő Chlamydia kimutatásához mosakodás nélküli, legelső vizeletsugárra van szükség.
Mi a tenyésztés legnagyobb előnye a PCR-rel szemben?
A tenyésztés során az élő baktérium szaporodik, így elvégezhető az antibiotikum-érzékenységi vizsgálat (antibiogram), amely megmutatja, pontosan melyik gyógyszer fogja meggyógyítani a fertőzést.
Szabad-e antibiotikum szedése közben tenyésztést végezni?
Nem, mert az antibiotikum elpusztítja vagy gátolja a baktériumok szaporodását a táptalajon, ami álnegatív eredményhez vezet. Tenyésztést csak az antibiotikum kúra befejezése után legalább néhány nappal érdemes végezni.
Laborunkban elérhető vizsgálatok
Hogyan vehetők igénybe a vizsgálatok a laboratóriumban?
A Gellért Laboratóriumban a vizsgálatok szakorvosi beutaló nélkül, előzetes időpontfoglalással vehetők igénybe. A lelet elkészülési ideje az adott vizsgálattól függ (a rutin mérések többsége 1 munkanap, a speciális vizsgálatok határideje csomagonként eltérő).