t

A gluténérzékenység kimutatásának buktatói

3 fontos dolgot emelnénk ki elsősorban:
 
  • A már eleve gluténmentes diétát folytató egyénekben a diagnosztikai módszerek negatív eredményt adnak, a bélnyálkahártya regenerálódik és az autoantitestek szintje is drasztikusan csökken, így esetükben a genetikai teszt lehet a megoldás a cöliákia fennállásának ellenőrzésére, ha korábban még nem diagnosztizálták őket.
  • Szelektív IgA hiányban szintén negatív eredményt kaphatunk, így ha csak a transzglutamináz IgA szintet nézetjük meg, akkor fals negatív eredmény születhet.
  • Nem a megfelelő teszteket végeztetjük el.
A gluténérzékenység klasszikus formája az un. cöliakia, elsősorban a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység név némiképp félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag a glutén, nem kizárólag a búzalisztben fordul elő. Továbbá a beteg nem minden lisztre érzékeny; és az érintett gabonákat más formákban sem fogyaszthatja. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búzával szembeni allergiával, (allergia IgE típus) mely a búzafehérjékre adott akut reakció, ami súlyos esetben anafilaxiához vezethet, illetve a glutén intoleranciával sem, (intolerancia IgG típus) amit manapság olyan gyakori kérés.
 
A cöliakia/gluténérzékenység laboratóriumi vizsgálata antitestek vagy génmutáció kimutatásával történik. A betegek nagy részében autoantistek termelődnek a szöveti transzglutamináz ellen. A szöveti transzglutamináz a bélnyálkahártyában található enzim. A HLA genetikai vizsgálat esetén a DQ2 és DQ8 pozitivitás önmagában alkalmatlan a betegség igazolására, azonban együttes hiányuk nagyon valószínűtlenné teszi a lisztérzékenységet, így elsősorban azoknál a betegeknél ajánlott, akiknél lisztérzékenység gyanúja áll fent, mégsem reagálnak a gluténmentes diétára, vagy a szerológiai vizsgálatot megelőzően glutén tartalmú ételt fogyasztottak. Negatív eredmény esetén valószínűsíthetően más betegség áll a panaszaik hátterében.
 
A betegség diagnózisa a különböző laboratóriumi vizsgálatokon, elsősorban a betegségre jellemző autoantitestek kimutatásán, a vékonybél endoszkópos, illetve szövettani vizsgálatán alapul. A diagnózis felállításának gyorsasága sokban függ a beteg tüneteitől, amennyiben a beteg a klasszikus lisztérzékenység tüneteivel, vagy más, a betegség gyanúját erősen felvető panasszal érkezik, úgy rendszerint hamar felmerül a cöliákia, melyre célirányosan kivizsgálják. Ebből a szempontból problémát az atípusos vagy tünetszegény, esetleg teljesen tünetmentes esetek jelentenek.
 
A lisztérzékenységnek lehetnek nem-specifikus általános laborjelei, melyek a felszívódási zavarra utalnak, így a rutin laboratóriumi vizsgálat során csökkent lehet a vér hemoglobin, vas, kalcium, összfehérje, albumin, koleszterin vagy vércukor szintje.
 
 
A betegségre specifikus laborvizsgálatokat a különböző szerológiai tesztek jelentik, melyek során a beteg vérszérumában keringő, a betegségre jellemző kóros autoantitesteket mutatjuk ki. Ezek közül három emelhető ki, az egyik a:
 
  • szöveti transzglutamináz ellenes antitest (a-tTG), mely az ellenanyag izotípusától függően lehet IgA (tTG-IgA) vagy IgG (tTG-IgG), a másik az
  • anti-endomízium antitest (EMA), a harmadik pedig a
  • deamidált gliadin peptid (DGP) ellen termelődött ellenanyag (a-DGP).
Az elsőként javasolt vizsgálat az anti-tTG IgA ELISA alapú meghatározása, melynek érzékenysége kezeletlen betegségnél a tanulmányok alapján kb. 90-95%, specificitása pedig még ennél is magasabb. Az anti-tTG IgG specificitása szintén magas, szenzitivitása azonban jóval alacsonyabb, ugyanakkor mivel a lisztérzékeny betegek kb. 2-3 százaléka IgA-hiányos, esetükben kiválthatja a tTG-IgA meghatározást. IgA-deficienciában emellett meghatározható még az anti-DPG IgG is, mely hasonlóan megbízható.
 
Tehát minden esetben, amikor lisztérzékenység vizsgálatát szeretnénk kérni, javasolt első körben is a következő paraméterek:
 
  • transzglutamináz IgA
  • transzglutamináz IgG
  • immunglobulin IgA - ezzel ugyanis kiderül, hogy nincs megfelelő IgA szint, ebben az esetben pedig a transzglutamináz IgA sem lesz pozitív.

 

FONTOS!

Hasi panaszokat, puffadást, hasmenést vagy székrekedést más ételallergia vagy ételintolerancia, és több gyomor- és bélrendszeri betegség is okozhat. Mivel ezek teljesen eltérő diétát és kezelést igényelnek, ezért nagyon fontos a tünetek pontos kiváltó okát meghatározni, mielőtt valaki diétázni kezd.
 
 

Mit jelent a szelektív IgA hiány?

Szelektív IgA hiányról akkor beszélünk, ha a szérum IgA szintje alacsonyabb 0,05g-0,1g/l-nél. Veleszületett ellenanyaghiányos állapot, melyre ismétlődő, elsősorban a nyálkahártyákon behatoló baktériumok által okozott fertőzések jellemzőek: halmozódó légúti, fül-orr-gégészeti, húgyúti, bélrendszeri fertőzések jelentkeznek ép anatómiai viszonyok mellett. Felszívódási zavar előfordulhat. Öröklődése lehet autosomális recesszív típusú vagy ismeretlen.
 
Az IgA a vér immunglobulinjainak 15-20%-át képviseli, bár alapvetően a különböző nyálkahártyák (légzőrendszer, gyomor- és bélcsatorna, nemi utak) felszínére szekretálódik. Szintén előfordul az anyatejben, könnyben és a nyálban. Ez az immunglobulin a testfelszínre jutott, lenyelt vagy belégzett patogénekkel szemben fejti ki védő tevékenységét.
 
A betegek túlnyomó többsége tünetmentes. Tünetes esetekben a legyakoribbak az infekciók: visszatérő sinopulmonalis fertőzések, légúti fertőzések. Emellett jelentkezhetnek gyomor,-bélrendszeri tünetek, ételallergia, és más atopiás betegségek, allergiás kötőhártyagyulladás, rhinitis, asthma.
Általános jellemzők: krónikus légzőszervi betegségek, gastrointestinalis tünetek, allergia, urticaria, atopiás ekzéma. Felnőttekben IgA hiányos állapotban megnő a carcinoma, elsősorban a gyomor és colon adenocarcinoma vagy a lymphoma veszélye.
 

Gyakori társbetegségek:

Rheumatoid arthritis, Szisztémás lupus erythematosus, Coeliakia, Colitis ulcerosa, Enteritis regionalis, Addison kór, Evans szinróma, I-es típusú diabetes mellitus.
 
 
Ha valaki csak általánosságban szeretne tájékozódni, hogy fennáll-e a lisztérzékenység nála (pl. cukorbeteg, pajzsmirigy autoimmun beteg, laktózérzékeny) akkor a következő teszteket javasoljuk:
 
  • transzglutamináz IgA és IgG
  • immunglobulin IgA
 
Ha panasz van, és erős a gyanú a lisztérzékenységre, akkor már a komplett diagnosztikát szükséges elvégezni:
 
  • transzglutamináz IgA és IgG
  • deamidált gliadin peptid IgA és IgG
  • endomysium elleni antitest IgA
 
Ha folyamatosan fogyasztottunk glutén tartalmú ételeket, de szeretnénk meggyőződni állapotunkról, akkor mindenképp a genetikai tesztet szükséges elvégeztetni.
 
Laborunkban minden vizsgálat elérhető, egyedi vagy csomagajánlatban is.