IBD / IBS

A háziorvos nem tud sokat tenni ebben az esetben: első gondolata a gasztroenterológus, aki minden bizonnyal endoszkópos vizsgálat alapján fogja a végső kórismét felállítani. És ez a gyakorlat valószínűleg még hosszú évekig így is marad –tükrözés nélkül nincs diagnózis. Mégis, mielőtt megírná a beutalót, segíthet betegének azzal, ha kikérdezi, az alap fizikális vizsgálatokat elvégzi, illetve laborvizsgálatokat kér.

 

Panaszok: 

• hasi fájdalom, görcsök
• hasmenés-székrekedés
• véres széklet
• hányinger-hányás
• csökkent étvágy
• fogyás
• láz
• vérszegénység
• fáradtság

 

IBS / Irritábilis bélszindróma

 

 

Az irritábilis bél szindróma (IBS) és a gyulladásos bélbetegség (IBD) olyan általános tünetekkel jár, amelyek kolonoszkópia nélkül megnehezíthetik a valódi diagnózist. Mindkét állapot általában hasmenés, hasi puffadás és görcsök jelentkezik. A feltételek kezelése azonban nagyon eltérő.Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy általános állapot, amely befolyásolja a vastagbél működését. Az IBS nem változtatja meg a bélszövetet, de ez egy krónikus betegség, amelyet hosszú távon kellőképpen kezelni kell. Az IBS tüneteit általában életmóddal, étrenddel és stresszcsökkentéssel, súlyosabb esetekben gyógyszeres kezeléssel és tanácsadással lehet szabályozni.

 

IBD / Gyulladásos bélbetegség

 

A gyulladásos bélbetegség (IBD) egy esernyő kifejezés, amely leírja azokat a rendellenességeket, amelyek az emésztőrendszer, a vastagbél vagy a végbél krónikus gyulladását okozzák. Az IBD általános típusai a Crohn betegség és Colitis ulcerosa, aza a fekélyes vastagbélgyulladás. Az IBD tünetei az enyhétől az életveszélyig terjed. Akut és csendes időszakok követik egymást. 

 

Az anamnézis felvétele során az iránydiagnózis érdekében célzottan érdemes rákérdezni a közelmúltban tett utazásokra [paraziták?], antibiotikumszedésre [felborult baktériumflóra?], ételintoleranciára [laktóz intolerancia?], egyéb gyógyszerek szedésére [mellékhatás?], dohányzásra [fekély?], családban előfordult gyulladásos bélbetegségre és életmódra [irritábilis bél szindróma]. Ezen túlmenően a kérdéseknek ki kell térniük a potenciális extraintesztinális manifesztációkra (pl. szem- és ízületi problémák autoimmun problémát valószínűsítenek stb.).

 

A fizikális vizsgálat során mérni kell a szívfrekvenciát, a vérnyomást, a testhőmérsékletet és a testsúlyt. A hasi áttapintásakor hasi feszülés, puffadás vagy terime jeleit kell keresni. Kötelező lenne az anorectalis régió elvégzése is, mivel pl. Crohn-betegségben az esetek harmadában előfordulhatnak perirectalis tályogok, fissurák vagy fistulák is (ezt a fázist a háziorvosi gyakorlatban sokszor kihagyják.)

 

A laborvizsgálatok abban segíthetnek, hogy még a tükrözés előtt az IBD gyanúját alátámasszák, vagy akár a tükrözendő páciensek számát is csökkentse, illetve, hogy a beteg állapotát, szükséges szövődményeit felmérje. .(Megjegyzés: a finanszírozás miatt lehet, hogy a laborvizsgálatok kiírásának nemes feladatáról a szakrendelés lemond és visszaküldi a beteget a háziorvoshoz azzal, hogy ezeket ő végeztesse el. Ha a laborvizsgálatok elvégzését az elején mérlegeli, lehet, hogy betegének felesleges rohangálást és időveszteséget tud megtakarítani. )

 

Általános gyulladásos markerként vérképvizsgálat, 

• C-reaktív protein szint és vörösvérsejt-süllyedés mérése javasolt. (Egyes ajánlások az interleukin-6 [IL-6] szint mérését is emlegetik, ennek a markernek a használata ára és a preanalitikai problémák miatt magyar viszonylatban korlátozott.) 
• A speciális tesztek közé különböző ellenanyagok és autoantitestek kimutatása tartozik. A Saccharomyces cerevisiaeval ( ASCA ) szembeni ellenanyagok Crohn-betegséget valószínűsítenek, 
• míg a perinukleáris antineutrofil citoplazmatikus antitest (pANCA) jelenléte colitis ulcerosa fennállása mellett szól. Ezeket mind vérből (szérumból) lehet meghatározni.  Ha már hasfájás, érdemes a gastritist okozó H.pylori fertőzést is ellenőrizni szerológiai vizsgálattal. 
• Teljes vérkép 
• Süllyedés
• Calprotectin 
• Székletvér
• Vasháztartás ( vas, Ferritin, transzferrin )
• B12
• D vitamin 

 

• Az emelkedett kalprotektin szint az ember székletében azt jelzi, hogy a belekben valószínűleg gyulladás lép fel, de sem a helyét, sem az okát nem jelzi. Általában az emelkedés mértéke a gyulladás súlyosságával függ össze.                A kalprotektinszint emelkedése az IBD , valamint a bakteriális fertőzések, néhány parazitafertőzés és a vastagbélrák esetén is megfigyelhető . Endoszkópiát ( kolonoszkópia vagy szigmoidoszkópia ) utóvizsgálatként lehet jelezni, amely segít a gyulladás, a tünetek és a tünetek okának meghatározásában. Az IBD-vel újonnan diagnosztizált embereknél a kalprotektin koncentrációja nagyon magas lehet.
• Az alacsony kalprotektinszint azt jelenti, hogy a tünetek és tünetek valószínűleg nem gyulladásos bél rendellenességekből származnak. Ezekre példa lehet az emésztőrendszer vírusos fertőzései és az irritábilis bél szindróma (IBS). Az IBD-vel ellentétben az IBS nem okoz gyulladást. Inkább görcsös gyomor fájdalmakat és görcsöket okoz hasmenés és / vagy székrekedés kiváltásával. Az alacsony kalprotektin szintű embereknél az endoszkópia valószínűleg kevésbé indikált vagy hasznos.
• A mérsékelt kalprotektinszint jelezheti, hogy van valamilyen gyulladás vagy hogy az ember állapota romlik. Az ismételt kalprotektin-teszt, amelynek eredménye még mindig mérsékelten emelkedett vagy megnövekedett, valószínűleg további vizsgálatot igényel, és indokolt lehet az endoszkópia.

 

Amit (első körben) semmiféle szín alatt ne kérjenek, azok a tumor markerek. Mivel colitis ulcerosa esetén markánsan nő a vastagbélrák gyakorisága, előfordul, hogy biztos-ami-biztos alapon már a gyulladásos bélbetegség gyanúja esetén kérik a vastagbél rákra jellemző karcionembrionális antigén és a CA 19-9 tumorantigén szintek meghatározását. Ezek viszont ráktól függetlenül is emelkedhetnek, így IBD-ben is. Egy magasabb tumormarker érték tehát ebben az esetben egyetlen dologra alkalmas: az IBD-s beteg és kezelőorvosa felesleges megriasztására.

 

A székletben a vér jelenléte mindenképpen figyelemfelkeltő és endoszkópos vizsgálatot indokol. 

Ha már széklet: egyes markerek székletben megnövekedett szintje egyértelműen gyulladásra utal. Ide tartozik a kalprotektin. A kalprotektin egy kis molekulatömegű (36 kDa) fehérje, ami részt vesz az endotélium és a fehérvérsejtek közötti kölcsönhatásban. Ha a neutrofil granulociták aktiválódnak, mennyisége a testnedvekben több százszorosra is nőhet. Nyálkahártya-gyulladáskor a bélfalba került neutrofil sejtek tartalma a lumenbe kerül, amit viszont a széklet kalprotektin szintje megbízhatóan jelez. A kalprotektinhez hasonló diagnosztikus értékkel rendelkezik a széklet laktorferrin; ezt a fehérjét is a bélfalba jutó leukociták termelik. OEP finanszírozással nem elérhető, holott rendkívül hasznos vizsgálat.

 

Ha a betegnek tényleg bélgyulladása van, az a tápanyagok, vitaminok felszívódását és hasznosulását is befolyásolja.  A vérkép jelzi a vérszegénységet. Erre a hemoglobin szint és vörösvérsejtszám csökkenése, a vörösvérsejt-méreteloszlást jellemző RDW (red cell diameter width) érték emelkedése, valamint vashiány esetén a csökkent, B12 és folsav hiányban az emelkedett MCV érték hívja fel a figyelmet. A vasraktárak kiürülését és a vashiányt a csökkent ferritin, illetve magas transzferrin szint jelzi. (A szérum vasszint meghatározása önmagában azért nem javasolt, mert egy belevaló gyulladás esetén a magasabb hepcidinszint hatására amúgy is markánsan csökken a vasszint.) A vitaminok közül a B12-vitamin és a folsav, illetve a D-vitamin szintek mérése jön szóba. (Utóbbiak egyébként a populáció kétharmadában alacsonyabbak. ) 

 

Szerencsés esetben pár hét (hónap?) után megszületik a diagnózis. Ha gyulladásos bélbetegségről van szó, stádiumtól és szövődménytől függően különböző gyógyszerek és gyógyszer-kombinációk (acetilszalicilsav-származékok, glükokortikoid készítmények, immunszuppresszánsok, biológiai terápiás szerek – elsősorban TNF-alfa gátlók) adására kerül sor. A háziorvosnak (is) gondolni kell arra, hogy ezek mellékhatásokat okozhatnak, illetve egy idő után hatásosságukat elveszíthetik. Ezért 2-3 havonta érdemes ellenőrizni a beteg általános paramétereit (testtömeg, vérkép, vese- és májfunkció, anyagcsere-állapot). Ezek romlása relapszusra utalhat, ami miatt terápia váltásra lehet szükség. 

 

A betegek körében sok félreértéshez vezethet az IBS és IBD rövidítések hasonlósága. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mindkét esetben szerteágazó – egymáshoz részben hasonló - tünetekkel leírható bélrendszeri betegségről van. Vannak azonban alapvető különbségek az irritábilis bélszindróma (irritable bowel syndrome; IBS) és az összefoglaló néven IBD-ként emlegetett gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease) között.

 

Az IBS hónapok vagy évek óta tartó hasi problémákkal, görcsökkel, hasmenéssel és/vagy székrekedéssel, puffadással jár. Az IBS-es panaszok általában nem csak a gyomor- és bélrendszerre korlátozódnak; a betegek émelygésről, fejfájásról, szédülésről vagy akár heves szívdobogásról is beszámolhatnak. A tünetek gyakran hozhatók kapcsolatba munkahelyi vagy magánéleti problémákkal, stresszel. Lényeges, hogy a különféle diagnosztikai eljárások (laborvizsgálat, ultrahang, Röntgen stb.) szervi eltérést, gyulladást nem mutatnak ki, ugyanis az IBS sem szervi elváltozásokkal, sem gyulladással nem jár.

 

A gyulladásos krónikus bélbetegségek, az IBD-k, közé tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás - más néven colitis ulcerosa. Az intenzív kutatások ellenére napjainkban sem a Crohn-betegség, illetve a colitis ulcerosa kiváltó oka nem ismert. Egyik IBD sem kizárólag a bélrendszer betegsége, gyakoriak az ízületi panaszok, és sok esetben a nyálkahártyák, a bőr, illetve a szem gyulladásai hívják fel a figyelmet a betegségekre.

 

Az IBD-s betegek időszakonként fellángoló, majd csillapodó hasi görcsre, fájdalomra és hasmenésre panaszkodnak. A Crohn-betegségre jellemzők a felszívódási zavarok és az ennek következtében tapasztalható fogyás; a széklet általában vizes jellegű, ritkán véres lehet. A gyulladásos folyamatokra utalva gyakori a láz.

Colitis ulcerosa esetén gyakori a véres hasmenés, ami naponta többször is felléphet, és aminek következtében jelentős só- és vízvesztés történik. Az egyéb tünetek között említhető a láz, az elesettség, a gyengeség és a vérszegénység. 

 

Forrás: ( irritábili-bél-szindróma.hu, medicalonline Dr. Vásárhelyi Barna )