Új generációs autoimmun panel

Mi is az a DFS70 antitest és miért jó ez? 

Az antinukleáris antitestek (ANA) jelenléte szisztémás autoimmun reumás betegségre (SARD) utalhat. A HEp-2 sejteken végzett indirekt immunfluoreszcencia vizsgálat (IIF) az ANA meghatározására az általánosan használt teszt. Egészséges egyének széruma azonban az esetek 20%-ában ANA pozitív; ezen antitestek többsége a tömött finoman granulált 70 (DSF70) antigén ellen irányul. Ennél is fontosabb, hogy a DFS IIF mintázatot (tömött finom granulumok, egyenletesen elszórva az egész magban, metafázis kromatin pozitivitással kísérve) ANA pozitív egészséges egyének 33%-ában jelentették, de egyetlen egy SARD-ban szenvedő, ANA pozitív betegnél sem számoltak be róla. Ezért az Amerikai Reumatológia Társaság szerint az izolált anti-DFS70 antitest jelenlétét fel lehetne használni a SARD diagnózisának a kizárására.

Az ANA jelenlétét HEp-2 sejteken megbízható biomarkernek tekintik SARD-ban; az ANA pozitivitás és mintázat részét képezi az SLE klasszifikációs kritériumainak. Az anti-DFS70 antitest és a hozzá társuló mintázat pozitív tesztként való értékelése szignifikánsan csökkenti az ANA teszt specificitását és pozitív prediktív értékét. Ez jelentősen befolyásolja az ANA meghatározás diagnosztikus algoritmusát, melyre ez a munkacsoport új javaslatot is tett. ANA HEp-2 pozitivitás esetén a látott mintázat határozza meg a teendőket. DFS mintázat esetén az első lépés az anti-DFS70 antitest és az ANA megerősítése ELISA-val. DFS70 pozitivitás és ANA (ELISA)negativitás/ANA screen pozitivitás, DFS70 negatív és ANA screen negativitás esetén SARD valószínűsége kicsi, míg DFS70 és ANA screen pozitivitás esetén SARD valószínűsége nagy.

 

 

ANA MAX XL vizsgálata

A vizsgálatot egy line immunoblot assay segítségével végezzük. A blot által azonosított autoantitestek: nRNP/Sm, Sm, SS-A, Ro-52, SS-B, Scl-70, PM-Scl, Jo-1, CENP B, PCNA, dsDNS, nukleoszóma, hiszton, riboszómális P protein, AMA M2, DFS70 elleni antitestek.

 

Az eredmény értékelése:

A vizsgálat eredménye: negatív (-), kétes (+/-), gyengén pozitív (+), pozitív (++), erős pozitív (+++), valamennyi tesztelt antitest esetében.

 

Mihez nyújt segítséget a panel? 
 

Önmagában ez a laborvizsgálati panel nem kielégítő, így mindenképp szükséges a fenti vizsgálatokat is elvégezni ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk. Az is fontos, hogy az elvégzendő vizsgálatok körét, minden esetben a szakorvosnak és nem a laboratóriumnak kell eldönteni, a meglévő klinikai kép alapján! 

Az antitestek kimutatása segítséget ad az SLE, Sjögren szindróma, CREST-szindróma, Scleroderma,  MCTD, PBC és Myositis valamint más reumás megbetegedések diagnosztizálásához és az átfedést mutató szindrómák azonosításához. A teszt a humán szérumban vagy plazmában lévő nukleoszóma, dsDNA, hiszton, SmD1, PCNA, riboszomális P0, SSA (Ro60kD), SSA (Ro52), SSA (Ro60) SSB (La), CENP-B, Scl-70, U1-snRNP , AMA-M2, Jo1, PM-Scl, Mi-2, Ku és DFS70 antigének elleni IgG antitesteket mutatja ki. A vizsgálati eredmény negatív/pozitív lehet. Pozitív esetben mindenképp további vizsgálatok, pl. ENA panel szükségeltetik. 

 

dsDNA elleni antitestek:
Natív dsDNS elleni antitest. Pozitivitása a szisztémás lupusz eritematózusz egyik diagnosztikus kritériuma, mennyisége korrelál a betegség aktivitásával. További prognosztikai marker veseérintettség irányában.

Hiszton elleni antitestek:
A hiszton elleni antitestek elsősorban a drog indukálta lupuszhoz kapcsolhatók, de több tanulmány alapján kimutathatók számos más autoimmun betegségben is, mint aktív és inaktív szisztémás lupusz eritematózusz, reumatoid arthritis, juvenilis reumatoid arthritis, primer biliáris cirrózis, autoimmun hepatitis, dermatomiozitisz-polimiozitisz, szkleroderma.

SmD1 (Smith antigén) elleni antitestek:
A szisztémás lupusz eritematózusz vagy a kevert kötőszöveti betegség diagnózisának megerősítésére. Az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózuszban szenvedő betegek mindössze 15-30%-ában vannak jelen, de rendkívül specifikusak erre a betegségre. Mivel nagyon specifikusak, az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózusz ACR kritériumai közé tartoznak, és a betegség patognómiai jellegzetességének tekintik. Pozitív összefüggés van az anti-SmD1 antitestek jelenléte és a súlyos szervérinttettség (pl. vese) között.

U1-snRNP elleni antitestek:
Az anti-U1-snRNP antitesteket a kevert kötőszöveti betegség (Sharp-szindróma) diagnosztikai markerének tekintik. Ha ebben az indikációban használják, akkor az antitestek elérik a 100%-os szenzitivitást és 98%-os specificitást anti-Sm és anti-dsDNA antitestek hiányában.

SSA (Ro60kD, Ro52kD), (Sjögren A antigén) elleni antitestek:
A Ro52 és Ro60 elleni antitestek nagyon specifikusak Sjögren szindrómára és szisztémás lupusz eritematózuszra is. Az esetek több, mint 60 %-ában az anti-Ro52 antitestek önállóan jelennek meg (csak 5 %-ban SLE-ben). Az anti-Ro60 antitestek önálló megjelenését figyelték meg SLE-ben 11 %-ban, de pSS-ben nem. Ha az anti-Ro60 antitestek pozitívak, de az anti-SSB (La) antitestek negatívak, nefritisz kialakulása sokkal valószínűbb, mint más SLE-s betegekben. Anti-SS-A (Ro) antitestek mutathatók ki csaknem 100 %-ban az újszülöttkori lupusz eritematózuszban született újszülöttekben.

SSB (La) (Sjögren B antigén) elleni antitestek:
Az SSB antitestek elsősorban Sjögren szindrómás betegekben mutathatók kii (70 %), ritka eseteket kivéve nem mutathatók ki egyéb reumatikus betegségekben. Az anti-SS-B (La) antitestek gyakran együtt jelennek meg az SS-A (Ro) antitestekkel.

Scl-70 (scleroderma antigén) elleni antitestek:
A diffúz szkleroderma (progresszív szisztémás szklerózis) differenciáldiagnózisához nyújt segítséget, az esetek 25-40%-ában kimutatható. Az antitestre pozitív betegeken a viszcerális érintettség, elsősorban a tüdőfibrózis esélye jóval nagyobb.

CENP-B elleni antitestek:
Az anti-centromér antitestek fő reaktív antigénje a CENP-B. ezek az antitestek jelennek meg CREST-szindrómában (60%) és diffúz szklerodermában (15%). Primer biliáris cirrózisban való megjelenését a portális hipertenzió prognosztikai jelének tekintik.

Jo-1 (PM/DM antigén) elleni antitestek:
Ismeretlen eredetű gyulladásos miopátiák markere. Az antitest megtalálható polimiozitiszben (33%) és dermatomiozitiszben (25%) szenvedő betegekben, különösen azokban a páciensekben, akiknek a betegsége tüdőfibrózisba fejlődik (marker antitest).

P0 elleni antitestek:
A riboszóma 60S alegységében a P0 fehérje a P1 és P2 foszfoproiteinekkel pentamer komplexet képez. A központi idegrendszert is érintő SLE-ben (kivéve lupusz pszichózis) az antiriboszomális P0 elleni antitestek szintje szignifikánsan magasabb.

 

Az autoimmun betegségek kockázati tényezői

 

Az autoimmun betegségek gyakorlatilag bárkinél kialakulhatnak, ugyanakkor az alábbiakban felsorolt tényezők növelhetik a kialakulásuk kockázatát.

• Genetikai faktorok: Szinte minden autoimmun betegség kóroktanának vannak genetikai tényezői. Kutatások arra utalnak, hogy a családi kórtörténetben előforduló autoimmun betegség jelentős kockázati tényező.
• Nem: A nőket jobban veszélyeztetik az autoimmun betegségek. Ennek okát a kutatók nem tudják biztosan, ám lehetséges, hogy az autoimmun betegségek kialakulásában szerepet játszhatnak hormonális tényezők vagy egyszerűen az a tény, hogy a nőknek erősebb az immunrendszerük.
• Életkor: Autoimmun betegségek gyakran fiataloknál és középkorúaknál alakulnak ki. 
• Származás: Az amerikai őslakosok, a latin származásúak és afro-amerikaiak körében nagyobb arányban alakul ki autoimmun betegség, mint a kaukázusi rasszba tartozók között.
• Fertőzések: Amennyiben egy genetikailag hajlamos egyén valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzésben betegszik meg, nagyobb a veszélye az autoimmun betegség jövőbeni kialakulásának. Bár ennek oka tisztázatlan, a kutatók folyamatosan vizsgálják, hogy a korábbi fertőzések milyen szerepet játszanak az immunrendszer veszélyeztetettségében.

 

Az autoimmun betegségek diagnózisa/ labor

Az autoimmun betegségek diagnózisának felállítása néha évekbe telik, mivel a tünetek sokszor nem jellegzetesek

Az autoimmun panel / ANA panel IgG, mely a leggyakoribb autoimmun betegségek kimutatására szolgál. Többek között: Lupus, Sjögren szindróma, kötőszövetet érintő betegségek, Reumatoid arthritisz, Scleroderma…

• Teljes vérkép vizsgálat, során fehérvérsejt és vörösvértest szám eltérhet, mivel az immunrendszer aktivációja során  a fehér- és vörösvérsejtszám a referencia tartomány fölé emelkedhet. Jelentkezhet vérszegénység is, melyet a vérképben szintén jól látunk. Más vizsgálatokkal meghatározható, hogy a szervezetben fennáll-e valamilyen váratlan, nehezen indokolható  gyulladás. Amit a 
• C-reaktív protein  és a 
• vörösvértest-süllyedés emelkedését okozhatja.
• Javasolt RF ( reumatoid faktor ) 
• Teljes máj és vesefunkció és panaszok, tünetek függvényében specifikus vizsgálatok.
• Ezek mellett ELFO, CCP, ANA/ENA Screen, HEP2 vizsgálatok is javasoltak, mely szántalan gyulladásos állapotot, illetve egyéb immunállapotot gyengítő állapotot mutathatnak ki, továbbá a CCP antitest a klinikai tünetek megjelenése előtt évekkel előre jelzi a reumás betegségek kialakulását, a Hep2 vizsgálattal pedig az ANA mintázatát kapjuk meg, mely segít differenciálni az autoimmun kórképeket. 
   

Az autoimmun betegségekről röviden

 

Az autoimmun betegségek megértéséhez az egészséges immunrendszer működéséből kell kiindulnunk. Az immunrendszer feladata az, hogy a szervezetbe kerülő minden sejtet, ami nem saját - mivel ezek betolakodók és potenciális ellenségek -, felismerjen és eltávolítson. A feladat azonban korántsem ilyen egyszerű. Vannak olyan sejtek, amelyeknek védettséget kell élvezniük, mert a jelenlétük az egyed vagy a faj szempontjából kívánatos. Ilyen védelmet élveznek például a magzati sejtek az anyaméhben, vagy a bélcsatornában élő, emésztést segítő és a kórokozókat kiszorító hasznos baktériumok. Baj akkor történik, ha ez a rendkívül bonyolult rendszer valamely ponton hibássá válik. A hiba következménye – leegyszerűsítve – kétféle lehet. Ha meggyengül a védekezőképesség, akkor öröklött vagy szerzett immunhiányról beszélünk. Ennek számos formája lehet, a genetikai immunhiányoktól kezdve a HIV-fertőzésen keresztül a gyógyszeres kezelés okozta immunkárosodásig sokféle oka és formája van. A másik lehetséges hiba, amikor a saját sejteket felismerő rendszer működésében keletkezik zavar. Ezen esetek többségét összefoglaló néven autoimmun betegségnek nevezzük. Forrás: (webbeteg)

Megkülönböztetünk szervspecifikus betegségeket, melyek egy adott szervre vagy szövetféleségre korlátozódnak (pl. autoimmun pajzsmirigygyulladás), illetve szisztémás autoimmun kórképeket, amikben különböző szervek, illetve szervrendszerek érintettek pl. SLE.  Az autoimmun kórképek a teljes lakosság kb. 7-8 százalékát érintik, a többségükre erős női dominancia jellemző (az összes beteg kb. 75 százaléka nő), sokszor fiatal, munkaképes korban jelennek meg.

Az autoimmun betegségeket esetenként rosszul vagy évekig egyáltalán nem diagnosztizálják, mivel sokuk jár hasonló tünetekkel. 

Korrekt diagnózis felállítása esetén a szakorvos határozza meg a megfelelő terápiát. Kialakulásukban veleszületett genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttes alakulásának van szerepe, pontos okuk azonban az esetek többségében ismeretlen.

Gyakran halmozottan fordulnak elő, vagyis egy autoimmun betegségben szenvedő betegben bizonyos idő elteltével újabb ilyen kórkép jelenhet meg. Példa: cukorbetegségben szenvedő betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki laktóz és/vagy lisztérzékenység.

Az autoimmun betegségek véglegesen nem gyógyíthatók, azonban egyre hatékonyabban kezelhetők.

 

Panaszok és tünetek

 

• visszatérő fertőzések
• láz, hőemelkedés 
• fájdalmas ízületi panaszok
• szem ill. szájszárazság 
• szédülés, fejfájás (pl. vashiány, vérszegénység miatt) 
• hasmenés 
• makacs puffadás 
• bőrpanaszok (foltok, kiütések, ekcéma) 
• hajhullás (diffúz vagy foltos) 
• hízás / fogyás 
• általános rossz közérzet 
• meddőségi zavarok 
• menstruációs problémák 
• fáradékonyság 

Ezek megítélése szubjektív, de vannak olyan tünetek (betegségek) amiket visszavezetve végül autoimmunitás igazolódik. Pl. vetélés, trombózis, ér gyulladás, herpesz…stb) 

A tünetek szerteágazóak, épp emiatt fokozott óvatossággal és körültekintéssel kell vizsgálódni. Egyik-másik panasz ill. tünet sok kórképbe beilleszthető, összetéveszthető. 

Autoimmun betegség gyanúja esetén (mindaddig míg nem derül ki pontosan mit is keresünk) lehet végezni olyan laborvizsgálatokat, amik az összkép alapján felvethetik az autoimmun állapot lehetőséget. Tudást adunk a szakorvos részére, aki a laborlelet és a panaszok, fizikális vizsgálat ismeretében tudja a pácienst a megfelelő irányba terelni. Az autoimmun betegség lényege, hogy a szervezet önmaga ellen támad és a saját sejteit pusztítja. 
 

Mikor kezdődik az autoimmun betegség?

• Nem akkor, amikor az első tünet megérkezik.
• Az Autoimmun státusz kialakulása és az első klinikai tünet megjelenése között 1-40 év is eltelhet.
• Példaként az SM (sclerosis multiplex) első tünetének megjelenésekor, már számos korábban kialakult gócot láthatunk, és az anamnézisben is gyakran fellelhetők a korai átmeneti tünetek, aminek akkor még nem tulajdonítottaki jelentőséget. 
   

Mivel hozható összefüggésbe ez a rohamos növekedés?

 

• A környezeti tényezők, élelmezési technológia és technika is jelentősen átalakult. 
• A primitív törzseknél nem fordulnak elő, viszont ha beköltöznek a városba modern körülmények közé, náluk is megjelenik.
• Selye arról ír, hogy amikor a Beduinok beköltöztek a városba megszaporodott közöttük a colitis ulcerosa. 
• Amikor afrikaiak Svédországban telepedtek le, megjelent az Autizmus amit otthon nem is ismertek, ezért nyugati betegségnek nevezték el.

ALESSIO FASANO olasz gyermek és gasztroenterológus orvos és kutató úgy gondolja, hogy az autiImmunitás elindítója a mikrobiomot alkotó baktériumok egyensúlyának megbomlása, amelyik megnöveli a szívinfarktus, rák, stroke ,az Alzheimer,, Parkinson, diabetesz, depresszió, szorongás, memóriavesztés, és az Autoimmun betegségek előfordulását. 

 

 

Az autoimmun betegségek lehetnek

• szisztémás ( lupus, Sjögren, reumatoid artritisz, kevert kötőszöveti betegség, foszfolipid szindróma, vaszkulitisz, myositis, scleroderma) 
• szervspecifikus ( Hashimoto, diabétesz, Graves szindróma, gyulladásos bélbetegségek, autoimmun májgyulladás) 

A szisztémás autoimmun betegség azt jelenti, hogy a szervezet egészét érinti, míg a szervspecifikus egy szervre irányul. Mindkét állapotnak megvannak a saját, vizsgálandó antitestjei. 

Az autoimmun betegségekben közös, hogy sokáig lappangva maradhatnak, felismerésükre van, hogy évek vagy évtizedek múltán kerül sor. Nem csak genetikai faktorok, hanem környezeti hatások is szerepet játszanak abban, hogy a betegség előjöjjön, és sajnos sok esetben egy vírusfertőzés, vagy egy oltásra adott válaszként jelenik meg. Van, amit a terhesség hoz elő, s van amit egy daganatos megbetegedés. Sajnos arra nincs válasz, hogy mi indítja be az autoimmun folyamatot egy adott testben, ha az évekig szunyókált. Épp emiatt kellő figyelemmel kell legyünk testünk es egészségi állapotunk változásaiban, es szükség esetén kivizsgáltatni magunkat.