MIRE VALÓ A VIZSGÁLAT?
Bizonyos nehézfémeknek való túlzott kitettség szűrésére, kimutatására és monitorozására (nyomon követésére). Rendszeresen, ha valaki nehézfémmel dolgozik, vagy ha a kezelőorvos nehézfém kitettségre gyanakszik, akkor érdemes elvégezni a vizsgálatot. Az egyes fémionok mérgező (toxikus) hatása már legalább 3000 éve ismert. Az emberiség történelme során számos betegség, kór okozói voltak a toxikus fémek, de szándékosan is bevetették ezeket mérgezéses gyilkosságok során, melyek között vannak híres, közismert esetek, de valószínűleg még több azoknak az eseteknek a száma, amikről nincs tudomásunk. Paracelsus, a reneszánsz polihisztor fogalmazta meg nagyon lényegretőrően az alapelvet, miszerint a mennyiség teszi a mérget („Dosis sola facit venenum!”), amelyből látható, hogy a toxikusság fogalma is viszonylagos. Napjainkban komoly fogalmi zavar tapasztalható a címben is szereplő jelző körül, hiszen a toxicitás alapvetően hatástani fogalom és egy elsőre teljesen ártalmatlannak vélt anyag is halálos méreg lehet, ha megfelelően nagy mennyiségben adagoljuk. A környezetvédelmi és orvosi szakirodalom sajnos helytelenül a toxikus fémeket nehézfémeknek nevezi, keverve ezzel a két fogalmat.
Csomagajánlat: ITT LEHET IDŐPONTOT FOGLALNI
A vizsgálatokat a nehézfém mérgezés szűrésére és diagnosztizálására alkalmazzák, ha akut vagy krónikus fém kitettség áll a háttérben, illetve a nehézfémekkel dolgozók fémkoncentrációjának monitorozására. Ilyen munkahelyek az építkezések, a bányák, a lőterek és a fűtésszerelés. Továbbá a vizsgálat elvégzésével megbizonyosodnak a kelátion kezelés hatékonyságáról. A kelátion kezelés során megkötik és eltávolítják a nehézfémet a szervezetből.
A nehézfém vizsgálatokat olyan vizsgálati csoportokba rendezik, amelyek jelzik a potenciális nehézfém kitettséget. A laboratórium különböző vizsgálati paneleket kínálhat, amelyek vizeletre vagy vérre specifikusak. A kezelőorvos azt a panelt fogja kiválasztani, ami a legjobban illik a beteg foglalkozásához, hobbijához, gyanított kitettséghez és/vagy klinikai tüneteihez.
A nehézfém vizsgálatokat akkor kéri a kezelőorvos, ha több nehézfémnek való akut vagy krónikus kitettséget gyanít a betegnél. A nehézfém mérgezés tünetei függenek a fém milyenségétől és mennyiségétől. A korai tünetek nem specifikusak, így gyakran nem is feltűnőek. A hosszú távú és nagymértékű kitettség több szerv károsodásával járhat együtt, ha a betegnek nincsenek vagy csak néhány, nem specifikus tünete van.
A nehézfém mérgezés néhány jele és tünete:
- hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés
- idegrendszeri tünetek, mint a végtagok zsibbadása, bizsergése, gyengeség
- vérszegénység (anémia)
- vesekárosodás
- májkárosodás
- a tüdők irritációja, folyadék felhalmozódás a tüdőkben (ödéma)
- agyi diszfunkció, memóriavesztés
- jellegzetes vízszintes csíkok a körmön
- változás a viselkedésben
- csontdeformáció gyerekekben, gyenge csontok
- állapotos nők esetén vetélés vagy koraszülés
A nehézfém vizsgálatok eredményeinek értékelésekor gondosan kell eljárni: a nehézfémek alacsony vérkoncentrációja nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fordul elő nehézfém kitettség. A nehézfémek nem mutathatók ki huzamosabb ideig sem vérből sem vizeletből. Például az ólom a vérből a szervekbe kerül, majd a csontokba épül be. Ha valaki krónikusan ólomnak van kitéve, akkor annak a személynek valószínűleg megtalálható az ólom a vérében, vizeletében, szöveteiben, csontjaiban.
A nehézfémek nagyon alacsony koncentrációban még az egészséges emberek vérében és vizeletében is előfordulhatnak, mert ezek a fémek a környezetben jelen vannak. Az ajánlások a nehézfémek biztonságos szintjére vonatkozóan függnek az adott személy életkorától és idővel változhatnak, ahogyan egyre több biztonsági információ kerül napvilágra.
A nehézfémek a bőrön keresztül felszívódhatnak, vagy a szájon keresztül belégzéssel, illetve lenyelve kerülnek a szervezetbe. Mérgezésről akkor beszélünk, ha a fémek kiszorítják az alapvető elemeket a szervezetből és így befolyásolják a különböző szervek normális működését. A legtöbb ember nagy valószínűséggel soha nem lesz akkora nehézfém koncentrációnak kitéve, hogy megsérüljön vagy, hogy szükség legyen a vizsgálatok elvégzésére.
Az akut és a krónikus mérgezések nagy része a munkahelyen történik, főleg azokban a gyárakban, ahol fémeket használnak különböző termékek előállítására, pl. kadmiumot, ólmot, higanyt az elemekben vagy arzént néhány rovarirtóban. Fémmérgezés a mezőgazdasági dolgozók körében is előfordul, a szennyezett felületeket takarítók és olyanok körében, akik például autó akkumulátorokkal dolgoznak és az ólmot használó üvegfújók, üvegiparosok körében is.
A lakosságot érő magas fémkoncentráció többnyire az élelmiszerekben és az ivóvízben lévő megnövekedett fémtartalomnak tulajdonítható vagy a talajszennyezésnek a munkahelyek, vagy a lakóhelyek mellett.