Trombocita

Alacsony trombocita 

Az alacsony trombocitaszám - trombocitopénia - komoly hatást gyakorol a vér alvadására, mivel, ha nincs elegendő vérlemezke , úgy nem képes a szervezet "dugót" képezni a sérült érfalon, így a vérzés nem áll el időben. Oka lehet ritkán, veleszületett, genetikai defektus, de a szerzett forma jóval gyakoribb, mely felléphet enyhe és súlyosabb formában is. Szerzett esetben kiválthatják az állapotot gyógyszerek, a csontvelő betegségei (leukémia) rosszindulatú daganatok csontvelői áttétei. Bizonyos gyógyszerek nem a vérlemezke számát, hanem funkcióját, működését károsítják, blokkolják, és ezért nem tud kialakulni a sérült erekben a vérzést megállító dugó (pl. rendszeresen szedett reumagyógyszerek, lázcsillapítók, aszpirin, kalmopyrin). Nem ritka, hogy autoimmun oka van a vérlemezkeszám csökkenésnek (ITP-Immun ThrombocytoPenia), ebben az esetben egy ellenanyag kötődik a vérlemezkékhez, és az ilyen trombocitákat lépünk kivonja a keringésből. Persze a csontvelő folyamatosan termeli az újabb trombocitákat, ezért alacsonyabb számban ugyan, de részt tudnak venni a véralvadásban, mert a működésük kiváló.

 

Az alábbi tünetek hívják fel rá a figyelmet:

• Erős menstruáció
• Gyakori ínyvérzés/orrvérzés
• Vashiány
• Fáradtság, koncentrációs zavarok
• Apró bevérzések a bőrön (purpura), legfeltűnőbb a boka körül
• Étvágytalanság, fogyás
• Véres vizelet/széklet

 

Amennyiben valakinél trombocitopénia áll fenn, fontos a mögöttes okok felkutatása és annak kezelése (bizonyos esetekben csontvelő-mintavételre is szükség lehet). A terápia a kiváltó ok mellett függ az állapot súlyosságától is. Számuk akkor csökken, amikor a csontvelői képzés valamilyen okból akadályozott (pl. csontvelői károsodás). Ekkor képződésük nem tud lépést tartani normális mértékű pusztulásukkal. Kevesebb trombocita fog rendelkezésre állni akkor is, ha fokozódik a felhasználásuk.

A csontvelő károsodhat mérgek, gyógyszerek, sugárzás következtében. A képzés akkor is zavart szenved, ha a működő csontvelő helyét valamilyen daganat foglalja el (pl. leukémia). A vérlemezkék fokozott felhasználása és pusztulása felléphet különböző fertőzések, rosszindulatú daganatok, egyes gyógyszerek és autoimmun betegségekben esetén (utóbbi esetben a vérlemezkéket a szervezet saját ellenanyagai pusztítják el).Kialakulhat a betegség akkor is, amikor a megnagyobbodott lép a kelleténél több vérlemezkét tárol. Bizonyos vitaminok hiánya (folsav, B-12) a vérlemezkék érési zavarát okozza.

Ha az erek megsérülnek, akkor a vérlemezkék a sérült ér falához rögzülnek, belőlük olyan anyagok szabadulnak fel, melyek az alvadást és az ér összehúzódását elősegítik. Vérlemezkehiány esetén a bőr és a nyálkahártya ereiből spontán vérzés indulhat meg, azokon pontszerű vagy kiterjedtebb vérzések láthatók.

A diagnózis során tisztázni kell az esetleges kiváltó tényezőket (fertőzés, gyógyszer), csontvelővizsgálattal meg lehet állapítani, hogy a vérlemezkék fokozott pusztulása, illetve csökkent képződése áll-e a háttérben. Az első esetben a csontvelői képzés fokozott, hiszen megnő az igény a működő vérlemezkékre, az utóbbi esetben pedig a képzés valamilyen okból csökkent. Súlyos esetben és vérzés esetén trombocita adása javasolt, ekkor donor trombocitát juttatnak a beteg vérkeringésébe. Ha a vérlemezkehiány tisztázódik, akkor az alapbetegség célzott kezelése szükséges.

 

Enyhe esetekben elegendő lehet a megfigyelés, valamint a sérülésveszélyes munkák,sportok kerülése, súlyos esetben pedig gyógyszeres kezelés, műtét (pl. megnagyobbodott lép eltávolítása) lehet szükséges. Amennyiben gyógyszer okozza a problémát, úgy, ha lehetséges, annak abbahagyása és másra váltása indokolt. Fontos továbbá, hogy műtétek előtt mindenképp egyeztessen orvosával, még akkor is, ha nem alkalmaz semmilyen terápiát rá. Általában szteroidkezelés mellett vérlemezke-transzfúzió alkalmazásával, a műtétek szövődménymentesen elvégezhetőek, súlyos trombocitopénia esetén is.

Ha a vérlemezkeszám 20 000/mikroliter alá esik, spontán vérzések alakulhatnak ki, amit ezért életveszélyes állapotnak tekintenek. Csontvelői betegségben, például leukémiában vagy egyéb csontvelői daganatban szenvedő betegekben gyakran jelentkezik nagymértékű, súlyos vérzés a jelentősen lecsökkent vérlemezkeszám (thrombocytopenia) miatt. Alacsony vérlemezkeszám hosszan tartó vérzéssel járó betegség (például idült vérző gyomorfekély) következtében is létrejöhet, a vérlemezkekészletek kimerülése miatt. A vérlemezkék pusztulását autoimmun betegségek is okozhatják (ezekben a betegségekben a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek a saját szerveit támadják meg, ilyen például a lupus és az Immun Thrombocytopeniás Purpura -ITP.

 

Az ITP előfordulása

Elég gyakori problémáról van szó: hazánkban évente 10-16 új ITP-s beteget diagnosztizálnak, 100 ezer lakosra pedig 3-10 olyan gyermek jut, aki érintett. Az ITP leginkább gyerekeknél és fiatalkorúaknál jelentkezik, időseknél már ritka. Mivel általában már gyerekkorban meg tudják gyógyítani, a felnőttek érintettsége minimális.

 

Az ITP okai

A betegség kiváltó oka nem teljesen ismert, de azt tudják, hogy alapvetően kétféle típusa van. Az egyik a rövid ideig tartó ITP, míg a másik a krónikus, hosszabb ideig fennálló ITP.

Az előbbi kevesebb mint 6 hónapig tart, és jellemzően azonos arányban érinti a kisfiúkat és a kislányokat. Ez tekinthető a gyakoribb típusnak, oka pedig alapvetően immunológiai (ez esetben a szervezet a vérlemezkék ellen antitestet kezd termelni). Ilyenkor általában már azoknak a sejteknek (a megakariocitáknak)a száma is lecsökken, amelyekből a vérlemezkék keletkeznek. Magát az immunfolyamatot adott esetekben valamilyen vírusfertőzés indítja el (nem tudják pontosan, hogy melyik vírusról van szó, de kimutatták már többek közt az EBV és a CMV vírust is). Az ITP rövidebb ideig fennálló típusánál a vérlemezkeszám rendszerint csak 50-60 ezerig süllyed le, egy idő után pedig akkor is visszaáll a normális értékre, ha a betegséget nem kezelik. Emiatt terápiájára csak akkor van szükség, ha a helyzet súlyosabbá válik, a vérlemezkeszám 10 vagy 20 ezer alá csökken, illetve kialakul a betegség másik, tartósabb típusa. Nem tudni, hogy pontosan mi az oka annak, hogy a betegség krónikussá válik, ahogyan azt sem, hogy egyes érintettek miért jönnek rendbe maguktól.

 

Az ITP tünetei

 

A betegség leglátványosabb tünetei a bőrön jelentkező kék vagy vörös pöttyök, amelyek dörzsölés hatására vérezni is elkezdhetnek. Ha a betegség súlyosabb formájáról van szó, akkor ezek összefolynak, hematoma alakul ki belőlük a bőr alatt. Ha a betegtől vért vesznek, akkor a tűszúrás helyén lévő szúrcsatorna nagyon nehezen alvad be. Gyakori körükben az orrvérzés, fogászaton pedig a fogínyvérzés. Ínyük fogselyem használata következtében is komolyan elkezdhet vérezni.Súlyosabb esetben vérvizelés is történhet, a székletben is láthatóvá válik a vér. Ha már menstruáló kislányokról van szó, akkor a havi vérzés is nagyon súlyos lehet. Belső vérzések csak a betegség egészen súlyos fázisában jelentkeznek: ilyenkor jellemzően a gyomornyálkahártya és a szájnyálkahártya vérzik. Ha az érintettek vére mikroliterenként már csak 5-10 ezer trombocitát tartalmaz, akkor a probléma már egészen komoly: miatta kialakulhatnak életveszélyt okozó belső vérzések, gerincvérzések, agyvérzések. Ilyen állapot már csak akkor jelentkeznek, ha nem sikeres a kezelés, mert a beteg szervezete nem reagál arra megfelelően.

 

Az ITP diagnózisa

A diagnózis első lépése a vérlemezkeszám vérvétel segítségével történő meghatározása, illetve annak tisztázása, hogy ezek élettartama mennyire csökkent le. Normál esetben a vérlemezkék 9 napig élnek, súlyos ITP-nél viszont csak egy napig, még rosszabb esetben csak pár óráig maradnak életben. Azaz nagyon felgyorsul a sejt életciklusa. Az esetek többségében a diagnózis már pusztán ez alapján is felállítható. A betegség típusának meghatározása végett a vérlemezkék tulajdonságai mellett a vérképből nézik azokat az antitesteket is, amelyeket a szervezet a vérlemezkék ellen állít elő. Ezek alapján osztják be az ITP-t négy osztályba. Az 1-es és a 2-es típus nem annyira súlyos, a 3-as és a 4-es viszont már súlyos vérzéssel jár.

Az ITP egészen pontos diagnózisát a csontvelővizsgálat eredménye alapján lehet felállítani.

 

Egyes gyógyszerek, mint a heparin, kinidin, szulfonamidok, szájon át szedhető antidiabetikumok és még akár az alkohol is a vérlemezkeszám csökkenését válthatják ki. Kemoterápia alatt ugyancsak csökkenhet a vérlemezkeszám. A várandós nők akár öt százaléka is thrombocytopeniássá válhat a terhesség végére.

Gyakrabban (a népesség akár egy százalékában is) a könnyebben kialakuló zúzódásokért, véraláfutásokért vagy vérzésért egy öröklött megbetegedés, a von Willebrand-betegség felelős. Annak ellenére, hogy a vérlemezkék száma ebben az esetben akár normális is lehet, azok mégsem képesek összetapadni a von Willebrand-faktor csökkent mennyisége miatt. (A von Willebrand-faktor egy, a véralvadás folyamatának megindulásához szükséges fehérje). Enyhe természete miatt sok esetben nem is ismerik fel a betegséget, azonban a súlyos formák drámai lefolyásúak lehetnek.

 

Magas trombocita 

 

A trombocitaszám emelkedése lehet elsődleges /esszenciális thrombocytaemia/, ilyenkor vérzés-vagy thrombózishajlam is jelentkezik főleg érbetegségben szenvedőkben. Idősebb korban alakul ki. /50-70 életév között/ és oka a fokozott vérlemezke termelés. Másodlagosan is kialakulhat az állapot, ami különböző betegségek következtében jön létre. Ilyen gyakori esetek: idült gyulladásos betegségek / rheumatoid arthritisz, gyulladásos bélbetegségek. stb.,/ , heveny fertőzések, vérzés, vashiány, műtétek utáni lábadozás, bizonyos daganatos betegségek. Az alapbetegséget kell kezelni, majd a thrombocitaszám magűától rendeződik. Tehát magas thrombocitaszám esetén azt kell eldönteni, hogy elsődleges, időskori problémáról van-e szó, vagy valami betegség következtében jött-e létre.

Emelkedett vérlemezkeszám (thrombocytosis) hátterében nem feltétlenül áll jelentős egészségi probléma, de a vérlemezkeszám emelkedése bekövetkezhet egy súlyosabb betegségcsoport, a mieloproliferatív betegségek (a vér alakos elemeinek kóros szaporulata) következtében is. Egyesek vérzéshajlama fokozódhat a vérlemezkék „tapadási képességének” hiánya miatt, míg másokban a vérlemezkék megtartják „tapadósságukat”. Mivel azonban számuk növekedett, hajlamosak lehetnek összetapadni, röggé állhatnak össze, ami fennakadhat az erekben, és súlyos, akár halálos károsodást okozhat (tromboembólia).

 

Mire utalhat, ha a vérképünk magas trombocitaszámot mutat?

 

Reumatoid arthritis

A reumatoid arthritis egy gyulladásos megbetegedés, amely elsősorban a kezek és a lábak ízületeit érinti. Ilyenkor ezek a területek fájdalmas duzzanattal, ízületi merevséggel, fáradékonysággal, gyengeséggel üzennek a betegnek. A gyulladás gyakran fellángol, az ízületek deformitása gyorsan kialakulhat. A diagnózis során vérvétel is szükséges, amely során a gyulladás mértékétől függően vörösvértest-süllyedés, a CRP-szint emelkedése, a vérlemezkék felszaporodása és vérszegénység is megfigyelhető.

 

Colitis ulcerosa

A fekélye vastagbélgyulladás más néven colitis ulcerosa súlyos szövődményekkel járó gyulladásos bélbetegség. Tünetei elsősorban végbélvérzés, hasi fájdalom, változás a székelési szokásokban, véres hasmenés. Mivel vérzékenységet okoz, ezért vérvételnél hamar kiderül, hogy a trombocitaszám magas a beteg vérében. Mivel kezeletlenül súlyosabb tüneteket is okoz, ezért érdemes orvoshoz fordulni, amennyiben a kelleténél többször kell kimennünk vécére, illetve véres székletet tapasztalunk.

 

Esszenciális trombocitémia

Az esszenciális trombocitémia olyan hematológiai megbetegedés, amely során a vérlemezkék termeléséért felelős megakariociták osztódni kezdenek, így a vérlemezkék száma nagyon megnő a vérben. Ilyenkor a trombocitaszám három, négyszerese is lehet a normálisnak, amely keringési zavarokhoz, lépmegnagyobbodáshoz, fejfájáshoz, stroke kialakulásához vezet. A szövődmények között gyakran megjelenik a trombózis is, amely a májban és a gyomorban, bélrendszerben is kialakulhat.

A megnövekedett vérlemezkeszám vérzést is előidézhet, ugyanis a trombociták gátolják egymás működését. Elsősorban akkor kell erre a betegségre gyanakodni, ha a trombocitaszám tartósan emelkedett.

 

Vérzékenység 

A vérzékenység hátterében a VIII:C, illetve a IX. véralvadási faktor veleszületett hiánya vagy működési rendellenessége állhat. Számos jele lehet a betegség jelenlétének. Ilyen a vérvizelés, a spontán orrvérzés, az ízületi vérzés, az izomvérzés, valamint a bevérzések, véraláfutások a bőrön stb. A vérzékenységet könnyen megállapíthatják vérvétel segítségével. Ilyenkor megnyúlik az alvadási idő, ugyanis a vérlemezkék nem működnek rendesen.

Fontos, hogy vérképünket mindenképpen orvossal elemezzük ki! A magas trombocitaszám hátterében állhatnak különféle gyulladások, fertőzések, daganatos megbetegedések is, ezért fontos, hogy alaposan utánajárjunk a probléma okának!