A krónikus fáradtság-szindróma (Chronic Fatigue Syndrome, CFS) legjellemzőbb tünete az állandó, súlyos kimerültség. A CFS-ban szenvedő beteg rosszul alszik, és fáradtan ébred, gyakori a fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak, torokfájás. A páciensnehezen tud koncentrálni és dolgokat megjegyezni. A tünetek súlyossága napról napra változhat. A „jobb” napokon a páciens szinte teljes mértékben képes ellátni a feladatait, míg a „rossz” napokon az ágyból sem tud felkelni.
A kimerültség, a fájdalom és a CFS egyéb tünetei mind a beteg, mind az orvos számára igen frusztrálók. Nem okoznak látható, és mérhető elváltozásokat, a páciens életét mégis megkeserítik és tönkreteszik. Egyesek emiatt magának a betegségnek a létezését is kétségbe vonják, noha a nagy egészségügyi szervezetek már önálló kórképnek ismerik el. Az orvosok egy része a beteg tüneteit depressziónak vagy a krónikus stressznek tulajdonítja, vagy úgy gondolja, hogy egy másik, még nem diagnosztizált betegség okozza azokat. A CFS-ben szenvedők egy része valóban depressziós, ám a többségük nem az. A depresszió előfordulásának mértéke ebben a kórállapotban teljesen hasonló az egyéb krónikus betegségekben megfigyelt gyakorisághoz.
A hosszabb vagy rövidebb ideig tartó kimerültség számos egyéb betegségnek és kórállapotnak is lehet tünete vagy mellékhatása. Ezek közé tartozik a pajzsmirigy-alulműködés, mononucleosis infectiosa, pszichológiai problémák, evési zavarok, rosszindulatú daganat, autoimmun betegség, fertőzések, alkoholizmus, droghasználat, egyes rendszeresen szedett gyógyszerek mellékhatása, és – bármi legyen is az oka – a tartós kialvatlanság. Ezekben az esetekben a fáradtságnak jól meghatározott oka van, mely kideríthető és kezelhető, és az állapot a CFS-től elkülöníthető.
A CFS felismerését mind a kutatók, mind a betegek, mind az orvos számára egyaránt megnehezíti, hogy az oka nem ismert. A kórképet hosszú éveken keresztül idiopátiás (ismeretlen eredetű) krónikus fáradtság névvel illették. Az 1980-as évek végén alakult ki a CFS definíciója (melyet 1994-ben felülvizsgáltak és némileg módosítottak). Eszerint a CFS-ben szenvedő beteg 1) állandóan és súlyosan kimerült, ez a kimerültség legalább fél éve fennáll, és minden egyéb oka kizárható; 2) a vizsgálat időpontjában az alábbi tünetek közül legalább néggyel rendelkezzen:
-
a koncentráció és a rövid távú memória zavara
-
torokfájás
-
érzékeny nyirokcsomók
-
izomfájdalom
-
ízületi fájdalmak duzzanat és bőrpír nélkül
-
a korábbiaktól eltérő lokalizációjú és súlyosságú fejfájás
-
nem pihentető alvás
-
munkavégzést követően több mint 24 óráig fennálló rossz közérzet
A tüneteknek legalább hat egymást követő hónapon keresztül kell fennállniuk vagy visszatérniük, és nem előzhetik meg a kimerültség felléptét.
A CFS oka továbbra sem tisztázott, bár a fenti definíciót széles körben elfogadják mind a kutatók, mind az orvosok a betegség diagnosztizálására és kutatására.
Számos kutató úgy véli, hogy a CFS kiváltó oka valamilyen vírusfertőzés, de eddig még nem sikerült megtalálni a feltételezett korokozót. Mások úgy gondolják, hogy fertőzés, trauma, stressz vagy allergia vált ki valamilyen krónikus immunreakciót, mely végül a CFS kialakulásához vezet. Egyesek szerint a központi idegrendszer szerepe sem elhanyagolható, és bizonyos hormonális folyamatok is az okok között lehetnek.
Néhányan úgy gondolják, hogy a CFS tünetek oka (vagy súlyosbítója) lehet depresszió, idegrendszeri eredetű alacsony vérnyomás vagy az alvás minőségét és mélységét befolyásoló zavaró tényezők. A többség egyetért abban, hogy a CFSnem fertőző betegség, de kutatási eredmények alapján a hajlam örökölhető. Egyes kutatók szerint a jövőben várhatóan az is tisztázódik, hogy a CFS nem önálló kórkép, hanem számos egyéb rendellenesség végső stádiumaként létrejövő állapot.
Ismert, hogy a CFS-bn szenvedők jól meg tudják határozni azt az időpontot, amikortól a tüneteik jelentkeznek, és hogy ezt megelőzően teljesen jól érezték magukat, és normálisan el tudták látni napi feladataikat. Az esetek mintegy 75%-ában a CFS felléptét valamilyen influenzaszerű betegség előzi meg. A CFS egyéb eseteiben a tünetek tartós és intenzív fizikai vagy érzelmi stresszt követően alakulnak ki, de olyan is előfordul, hogy a páciens fokozatos hanyatlást vesz észre addigi jóllétében és energiaszintjében.
Tünetek
A CFS elsődleges tünetei mellett számos egyéb, gyakran társuló jelenség is előfordulhat. Ezek közé tartozik:
-
hasi fájdalom
-
puffadás
-
mellkasi fájdalom
-
állandósult köhögés
-
lehangoltság, idegesség
-
hasmenés
-
szédülés
-
szem- és szájszáradás
-
fülfájdalom
-
szabálytalan szívverés
-
fájdalom az állkapocsban
-
reggeli ízületi merevség
-
étvágytalanság, hányinger
-
éjszakai izzadás
-
légszomj
Laboratóriumi vizsgálatok
-
általános anyagcserevizsgálat – elektrolitok, fehérjék, máj- és vesefunkció vizsgálata, kalcium, glükóz
-
vérkép – vérszegénység, vörös- és fehérvérsejt-rendellenességek kizárására
-
süllyedés és CRP – gyulladás kizárására vagy igazolására
-
TSH és egyéb pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok (a hypothyreosis igen hasonló tüneteket tud okozni)
-
vas-anyagcsere vizsgálata a vasháztartás, vashiány kimutatására
-
vizeletvizsgálat – fertőzések, cukor, fehérjék és egyéb bomlástermékek kimutatására
Egyéb vizsgálatokra is sor kerülhet, ha az alapvizsgálatok valamelyike kóros eredményt mutat, vagy ha a beteg tünetei indokolják. Ezeknek a segítségével igazolhatók vagy kizárhatók más, a krónikus fáradtság hátterében álló betegségek, de az eredményeik alapján a CFS-et közvetlenül diagnosztizálni még nem lehet. Ezek az egyéb vizsgálatok lehetnek:
-
antinukleáris antitestek (Anti-Nuclear Antibodies, ANA) – autoimmun betegség gyanúja esetén
-
rheumafaktor (Rheuma Factor, RF) – rheumatoid arthritis megerősítésére vagy kizárására
-
kortizolszint-mérés, ha mellékvese-alulműködésre van gyanú
-
vitaminok mérése
Kezelés
A CFS kezelés alapja a tünetek enyhítése és életmód-változtatás. Jelenlegi ismereteink szerint a betegséget meggyógyítani nem tudjuk. A CFS-ben szenvedők jelentős részének tünetei az idő múlásával javulnak, de a betegség enyhébb formában fennállhat évekig is, vagy akár az élet végéig. A betegeknek azt javasolják, hogy folyamatosan figyeljék saját energiaszintjüket, és ennek megfelelően osszák be idejüket és végezzék feladataikat. Fontos a megfelelő étkezés és a rendszeres, de nem túlságosan megerőltető testmozgás, mivel ezek segíthetnek a beteg hangulatának és alvásminőségének javításában, a funkcióképesség fenntartásában. Önsegítő csoportok, tanácsadások felkeresése szintén hasznos a betegség által okozott fizikális, pszichológiai, pénzügyi és szociális problémák feldolgozásához.
A tünetek enyhítése jelenleg a páciens alvásminőségének javításán és fájdalmai csökkentésén nyugszik. A CFS-ben szenvedő betegnek szorosan együtt kell működnie az orvossal, hogy a legmegfelelőbb kezelést kaphassa. Ami az egyik betegnek használ, az a másiknak esetleg teljesen haszontalan, és a CFS-ben szenvedők nagy része egyébként is igen érzékeny a gyógyszerek okozta eltérő mellékhatásaira.
Forrás (Labtestonline)