Limfóma

A limfóma a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejteket, vagy más néven limfocitákat érintő betegség. Limfóma esetén a limfociták rákos sejtekként kezdenek viselkedni, ellenőrizetlenül növekednek és osztódnak, illetve nem pusztulnak el kellő mértékben.

A kóros limfociták a nyirokcsomókban gyűlnek össze, ahol duzzanatot képeznek. Mivel a limfociták az egész szervezetben jelen vannak, kóros szövetszaporulat - azaz "limfóma" - a nyirokcsomók mellett a test más részeiben is előfordulhat. A leggyakoribb helyszín a lép és a csontvelő, de kialakulhat limfóma a gyomorban, májban, vagy ritkábban az agyban is. A betegség gyakran támadja meg egy időben a test különböző részeit.

A limfómának számos altípusa létezik, és ezek döntő többségére igaz, hogy mind sugár- mind gyógyszeres kezeléssel igen jó eredmények érhetők el. Bizonyos altípusok teljesen és véglegesen meggyógyíthatók, míg mások hosszabb tünet- és panaszmentes időszakok után ismét kezelést igényelnek.

T ÉS B sejtek szerepe

A nyirokrendszerben keringő limfociták két fő típusa, melyek a szervezet védekezésében szerepet játszanak, a "T", illetve a "B" sejtek.

A limfociták a vér más összetevőihez hasonlóan a csontvelőben keletkeznek. Életüket éretlen, úgynevezett őssejtként kezdik. Kora gyermekkorban egyes limfociták a csecsemőmirigybe, a mellkas felső részében található szervbe vándorolnak, ahol érett T sejtekké fejlődnek. Más sejtek a csontvelőben maradnak és ott érnek B-sejtté. Mind a T-, mint a B-limfociták fontos szerepet játszanak a fertőző baktériumok és vírusok felismerésében és elpusztításában.

Normális esetben a testben keringő limfociták nagyobb része T-sejt. Feladatuk a beteg sejtek (pl. vírussal fertőzött sejtek) felismerése és elpusztítása.

A B-sejtek felismerik az "idegen" sejteket és anyagokat (például a szervezetbe behatoló baktériumokat). Amikor ezek a sejtek találkoznak egy idegen fehérjével (pl. a baktérium felszínén), antitesteket termelnek, amelyek az idegen sejt felszínére "tapadnak" és elpusztítják azt.

 

A limfómák általánosságban két fő csoportra oszthatók: 

 

• Hodgkin-kórra és a non-Hodgkin-limfómákra. A non-Hodgkin-limfómák egy nagyobb, heterogén, több csoportot magába foglaló kategória, több mint 25 fajtája ismert. 

  A nyirokrendszer az immunrendszer része. Feladata a betegségek és a fertőzések elleni védelem. A nyirokrendszer vékony, majd mind nagyobb törzsekké összeszedődő nyirokerekből áll, hasonlóan a vérerekhez. A nyirokerek behálózzák az egész testet. E speciális érrendszerben, a nyirokerekben nyirok (limfa) kering, ami színtelen, vízszerű folyadék és limfocitákat (a legkisebb fehérvérsejtek) tartalmaz. A limfociták a szervezet fertőzés elleni védekezésében vesznek részt. A nyirokrendszer mentén kicsi, bab formájú nyirokcsomók helyezkednek el, amelyek a nyirokban lévő idegen részecskéket kiszűrik. Nyirokcsomók találhatók a hónaljakban, a lágyékhajlatokban, a nyak és a mellkas területén, valamint a hasban. A nyirokrendszer további összetevői a lép, a csecsemőmirigy, a mandulák és a csontvelő. Nyirokszövet található még máshol is a testben, pl. a gyomorban, a belekben és a bőrben.  Az egészséges sejtek meghatározott rend szerint növekszenek, osztódnak és cserélődnek. Hodgkin-kór esetén a nyirokrendszer sejtjei kórosan növekednek.

  A Hodgkin-kór ritka betegség. Hazánkban évente 150-200 új megbetegedés történik. Leggyakrabban fiatal korban fordul elő, általában 15-34 év között, majd 55 év fölött. 

 

• A non-Hodgkin-limfómák jelentős része (70 százaléka) B-sejtes eredetű, ezek közé tartozik például a krónikus limfoid leukémia, a prolimfocitás leukémia, a köpenysejtes limfóma, a MALT-limfóma, a hajas sejtes leukémia, a Burkitt-limfóma, a plasmocitoma, a B-sejt limfocita leukémia. A makrofágok és a hisztiociták rosszindulatú burjánzásai, tumorai meglehetősen ritkák. Non-Hodgkin limfómák esetén a nyirokrendszer sejtjei rendellenesen szaporodnak. A rosszindulatú daganatos sejtek átterjedhetnek más szervekre is. Az osztódás és a növekedés a nyirokrendszerben szabálytalan, ellenőrizetlen. Ezért szövetszaporulat, tumor alakul ki. 

A limfómák az esetek 65 százalékában a nyirokcsomókban, a fennmaradó 35 százalékban a máj, a lép, valamint a gyomor-bélrendszer nyirokszövetében keletkeznek. A folyamat gyors szóródásra képes, így egyre több nyirokcsomót és egyéb szervet is érint.

 

A limfómák okai

A nyiroksejtek rosszindulatú elváltozását kiváltó ok nem ismert, bár egyes kutatók bizonyos vírus és bakteriális fertőzéseket kockázati tényezőként említenek. Így felmerül, hogy a HIV a HTLV, a Herpesz vírus, az EBV (mely a Burkitt-limfómák 15 százalékában jelen van), valamint a Helicobakter pylori fertőzés (a gyomor MALT-limfómájában) szerepet játszanak a betegség létrejöttében.

 

A tumor lokalizálódhat a fej-nyaki régióra, a mellüregre, illetve a hasi régióra is, valamint a csontvelő is érintett lehet, bár ez a gyermekkori esetekben gyakoribb. A daganat elhelyezkedésétől függenek a betegség tünetei, melyek közül kiemelendő a gyorsan növekvő, nyakon, lágyéki régióban, hónaljban elhelyezkedő nyirokcsomó-duzzanat, idegrendszeri érintettség esetén fejfájás, hányás, agyidegbénulás.

Ha a mellkasban növekszik a tumormassza, akkor nehézlégzés, fulladásérzés, nyelési nehezítettség, mellkasi fájdalom, köhögés lép fel.

A hasi régió érintettsége esetén fájdalom, hányinger, hányás, puffadás, emésztési zavar lehetnek a fő tünetek. A májmegnagyobbodás, lépduzzanat is nagyon gyakran megfigyelhetőek non-Hodgkin-limfómában. Ha a csontvelő is infiltrált tumorsejtekkel, akkor alacsony vérlemezkeszám, vérszegénység, fertőzések fellépte is színesítheti a kórképet.

Bizonyos ritka esetekben a tumoros burjánzás a bőrt, a pajzsmirigyet, a porcokat és a csontokat is érintheti. Az osztódó daganatos sejteknek a vérkeringésbe való kijutása leukémiaszerű képet is előidézhet.

 

 

Forrás: (webbeteg, daganatok.hu)