Leukémia

Leukémia akkor alakul ki, amikor a csontvelő olyan kóros vérsejteket kezd termelni, amelyek ellenőrzés nélkül osztódnak. Leggyakrabban a leukémia a fehérvérsejteket érinti, de előfordulhat a vörösvérsejtek esetében is. A normál fehérvérsejtek a szervezet védelmi rendszerét biztosítják a fertőzésekkel szemben, de leukémia esetén a kóros fehérvérsejtek, a leukémia sejtek a normál vérsejtektől eltérő mértékben és sebességgel pusztulnak el. Felhalmozódnak és kiszorítják a csontvelőből a normál sejteket, beleértve a vörösvérsejteket, vérlemezkéket, normális fehérvérsejteket és azok prekurzorait is. Ez a folyamat ahhoz vezet, hogy a szövetek nem jutnak elegendő oxigénhez (anémia alakul ki), könnyen megsérülnek, vérzések következnek be és növekszik a fertőzések kockázata.

Idővel, a leukémiás sejtek szétszóródnak a csontvelő és a véráram útján (ún. „folyékony daganat”) a szervezetben, ahol tovább osztódnak, néha tömör (szolid) tumorokat képeznek és károsítják a szerveket. A szervek érintettsége függ a leukémia típusától. Például a lép, a máj és a nyirokcsomók megnövekedhetnek, megduzzadhatnak a kóros sejtek jelenléte miatt.

Oka

A legtöbb leukémia kialakulásának oka ismeretlen. A radioaktív sugárzás, rákkeltő vegyianyagok, mint pl. a benzol és számos daganatellenes szer emeli a leukémia kialakulásának kockázatát. Néhány esetben genetikai eltérések vagy ritka vírusos megbetegedések hozhatók összefüggésbe a leukémia kialakulásával.

Típusai

Több leukémia típus ismert. Mindegyik leukémia egyrészt növekedési képessége alapján osztható valamilyen csoportba: gyorsan növekszik és végzetes kimenetelűvé válik, ha nem történik kezelés (akut), vagy lassan növekszik (krónikus). Másrészt az alapján kategorizálható, hogy a daganat melyik fehérvérsejt típusból indul ki.

A korai vérképző sejtek (éretlen prekurzorok) két csoportja termel fehérvérsejteket:

A mieloid prekurzor sejtek vörösvérsejteket, vérlemezkéket és többféle fehérvérsejt típust, az ún. granulocitákat hozzák létre. A granulociták a vérben keringve harcolnak a fetőzésekkel szemben azáltal, hogy elpusztítják és megemésztik a baktériumokat. A limfoid prekurzor sejtek limfocitákká fejlődnek, melyek a fehérvérsejtek egy másik típusát képezik. Ezek a fehérvérsejtek mind a vérben, mind a nyirokrendszerben megtalálhatók, irányítják a szervezet immunválaszát és a limfociták egyik alcsoportja termeli az antitesteket is.

Ennek megfelelően, a leukémiákat mieloid és limfoid csoportokba sorolhatjuk.

(A daganatok egy másik csoportja hatással van a limfocitákra, de nem a csontvelőben alakul ki, hanem a nyirokrendszerben. Ezeket limfómáknak nevezzük, melyeket másként kell diagnosztizálni és kezelni. Ezekről a Limfóma cikkben olvashat részletesebben).

A leukémiák négy fő típusa ismert:

 

• Akut limfocitás leukémia (ALL). Ez a típus az éretlen limfocitákból indul ki. ALL-ben a limfoid leukémia sejteket leukémiás limfoblasztoknak nevezzük. Az ALL gyorsan növekedhet, terjedhet szét a szervezetben és kezelés nélkül pár hónapon belül végzetes kimenetelű lehet. A leukémiás blaszt sejtek benépesítik a csontvelőt és megjelennek a vérben. A daganat olykor eljut a nyirokcsomókba és a központi idegrendszerbe is. Az ALL egyik formájában egy specifikus genetikai eltérésnek tulajdonítanak szerepet: két kromoszóma adott részeinek törése és az érintett szakaszok kicserélődése (transzlokáció) következtében létrejön egy módosult, ún. fúziós gén (BRC/ABL1) a 22-es kromoszómán (Philadelphia kromoszómaként ismert). Ez a módosult gén kóros működésű fehérjét termel, mely végül az éretlen limfoid sejtek túltermelődéséhez vezet. Az ALL ezen formáját Philadelphia kromoszóma-pozitív ALL-nek nevezzük. A kezeletlen ALL anémiához (vérszegénység), gyenge immunrendszerhez vezet, az érintett betegek könnyen megsérülnek, és vérzések következnek be. Az ALL jóval gyakoribb gyerekekben, mint felnőttekben.

 

• Krónikus limfocitás leukémia (CLL): Ez a típus is az éretlen limfocitákból alakul ki, de a leukémiás sejtek megjelenése, kinézete az érett limfocitákra emlékeztet. A CLL sokkal lassabban fejlődik ki, mint a többi más leukémia típus. A CLL lassan növő formája változatlan maradhat évekig és nem feltétlenül igényel kezelést. Azonban, van egy gyorsabban növő CLL típus is, amely gátolja a normális sejtek termelődését, ezért kezelni szükséges. A CLL-es betegeknek lehetnek megnövekedett nyirokcsomói (más néven limfadenopátia), immunglobulin hiány fordulhat elő, amely csökkent immunitást eredményez, autoimmunitás lehet jellemző (pl. autoimmun hemolízis) és megnagyobbodhat a lépük. A CLL főleg az idősebb felnőttek betegsége.

 

• Akut mieloid leukémia (AML): Ez általában egy gyorsan növő daganat, ahol az éretlen mieloid sejtek folyamatosan osztódnak a csontvelőben vagy más szövetekben és a csontvelőt kitöltik éretlen, kórosan működő fehérvérsejtekkel. A kezeletlen AML-re jellemző az anémia, csökkent immunitás, fertőzések megjelenése, túlzott sérülékenység és vérzések. Főként az idősebb felnőttek betegsége, de előfordulhat gyermekeknél és fiatal felnőtteknél is. Az AML-nek több altípusa ismert. Ilyen pl. az akut promielocitás leukémia (APL), mely egy olyan altípusa az AML-nek, melyet a többi AML típustól eltérően kell kezelni és a többi altípushoz képest jobb a betegség kimenetele.

 

• Krónikus mieloid (mielogén) leukémia (CML): Ez egy lassan növő leukémia típus. A CML-ben szenvedő betegeknek kezdetben gyakran nincsenek tüneteik és a betegség sok esetben egy rutin vérvétel vagy orvosi vizsgálat alkalmával kerül felismerésre. Amikor a tünetek megjelennek, azok általában egy átlagos, kevésbé súlyos betegséghez hasonlóak, ilyen tünetek pl. a fáradékonyság, sápadtság, hasi diszkomfort érzés, (melyet a megnagyobbodott lép okoz), illetve egyértelmű okkal nem magyarázható súlyvesztés is jellemző. A BCR/ABL1-pozitív ALL-hez hasonlóan (lásd fent), a CML-t is a 22-es kromoszómán lévő abnormális BCR/ABL fúziós gén jelenléte okozza, mely kóros kromoszómát Philadelphia kromoszómának neveznek. Ha a CML kezeletlen marad, anémia alakul ki, gyengül az immunrendszer, jelentős vérzések, sérülések következnek be és kifejezetten megnövekszik a lép. A CML általában felnőttekben alakul ki, 65 év felett nagyobb a kialakulás valószínűsége. A CML-t többnyire hatásosan lehet kezelni tirozin-kináz gátló gyógyszerekkel.

Panaszok és tünetek

Leukémiában tapasztalt panaszok és tünetek függenek a leukémia típusától. 
 

Akut leukémiában a panaszokat és tüneteket egyrészt az okozza, hogy nincs elegendő vörösvérsejt. 

• Gyengeség, légszomj, sápadtság: a vörösvérsejt szám csökkenésének következményeként (anémia)
• Vérzések és zúzódások: a vérlemezke szám csökkenésének következményeként (trombocitopénia)
• Láz és fertőzések: a fertőzésekkel szembeni védekezésben résztvevő normális fehérvérsejtek számának csökkenése miatt (leukopénia)

 

Egyéb panaszok és tünetek lehetnek:

• Csont és izületi fájdalmak
• Megnagyobbodott nyirokcsomók, lép, máj, vesék és/vagy herék
• Fejfájás
• Hányás
• Zavartság és görcsrohamok (amikor a magas sejtszám az agyban vagy a központi idegrendszerben is megjelenik)
• Tisztázatlan súlyvesztés
• Éjszakai izzadás

 

Krónikus leukémiában a tünetek az alábbiak lehetnek:

• Fáradtság vagy levertség
• Tisztázatlan súlyvesztés, étvágytalanság
• Légszomj normál fizikai aktivitás mellett
• Sápadtság
• A gyomor bal felső részének fájdalma vagy diszkomfort érzése (a megnagyobbodott lép miatt)
• Éjszakai izzadás
• Zúzódások és vérzések
• Láz

A krónikus leukémiák általában lassan növekednek, lehet, hogy korai stádiumban még nincsenek tünetek, vagy csak az akut leukémiáknál megjelenő tünetek enyhe formái észlelhetők. Egy krónikus leukémia olykor csak véletlenül kerül felismerésre egy rutin ellenőrzés során, amikor még tünetek nem észlelhetők. Néhány esetben évekig csak ellenőrizni kell a beteg állapotát mielőtt kezelés válna szükségessé, azonban vannak olyan esetek is, amelyek sokkal agresszívebben viselkednek. Ha a leukémiás sejtek gyors osztódásnak indulnak, blasztos krízist eredményeznek (akut leukémiába alakul át a betegség), csak éretlen sejtek termelődésével járnak és ezáltal gyorsan súlyosbodó állapotot idéznek elő.

Vizsgálatok

Laboratóriumi tesztek

Számos laboratóriumi teszt segítheti a leukémia diagnózisának felállítását, típusának meghatározását és a terápia hatékonyságának ellenőrzését. Sikeres kezelést követően (remisszió) a laboratórumi vizsgálatok arra szolgálnak, hogy a betegség esetleges kiújulása felismerhető legyen.

 

Az általános vérvizsgálatok a következők lehetnek:

• Teljes vérkép és a fehérvérsejtek differenciálása

Ezek rutin laboratóriumi vizsgálatok, melyek segítségével a vérkeringésben található sejtek jellemezhetők. Segítségével megadható a sejtek száma, meghatározható érettségi szintjük és a különböző sejttípusok aránya. Ezen vizsgálatok eredményei alapján merülhet fel elsőként a gyanú leukémiára. Kóros eredmények, mint pl. az emelkedett fehérvérsejt szám vagy a csökkent vörösvérsejt szám lehetnek a leukémia következményei, de ugyanakkor egy sor átmeneti vagy krónikus állapotban is előfordulhatnak.  Ugyanakkor, blaszt sejtek (éretlen vérsejt előalakok) normálisan nem találhatók a vérkeringésben, így jelenlétük esetén felmerülhet néhány féle leukémia típus, ezért további vizsgálatok elvégzése szükséges. A teljes vérkép és a minőségi vérkép értékelése fontos eszközök a terápia hatásosságának ellenőrzésében és a betegség kiújulásának felismerésében.

• A vérkenet

A vérkenet, vagy perifériás kenetértékelés gyakran alkalmazott további vizsgálat abban az esetben, ha a teljes vérkép elemzése során kóros fehérvérsejtek, vörösvérsejtek vagy vérlemezkék jelenléte felmerül vagy nem teljesen egyértelmű az eredmény. Egy vércseppből tárgylemezre kenetet húznak, megfestik és mikroszkóp alatt értékelik a sejteket: a normális sejtektől eltérő éretlen sejteket, abnormális méretű, alakú, megjelenésű sejteket.

• Csontvelő aspiráció/biopszia
• Gerinc csapolás (lumbálpunkció) és agy-gerincvelői folyadék elemzés
• Immunfenotipizálás/fenotipizálás áramlási citometriával és/vagy immunhisztokémiai vizsgálatok
• Citogenetikai tesztek (FISH és kariotipizálás)
• Molekuláris vizsgálatok

 

Nem laboratóriumi vizsgálatok

Computer tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat (MRI), mellkas röntgen, pozitron emissziós tomográfia (PET): ezeket a vizsgálatokat a betegség jeleinek (daganatok és nagy sejttömegek) kimutatására használják a test olyan régióiban, mint például a mellkas. Más képalkotó vizsgálatok, mint pl. az ultrahang, a lép, máj, vese állapotának felmérésére használatosak.

 

Forrás: (Labtestonline)