Akutnak nevezünk egy betegséget, ha hirtelen alakul ki, heves tünetekkel jár, és gyors lefolyású, maximum néhány napig, hétig tart (például ilyen az influenza). Krónikus egy betegség, ha lassan alakul ki, lassú lefolyású, és hosszan tartó - akár hónapokon, éveken át. A tünetek általában hol felerősödnek, hol enyhülnek (ilyenek például az autoimmun betegségek). Krónikus betegség akut betegségből is kialakulhat, ha az nem gyógyult meg teljesen, mert a beteg nem fordult időben orvoshoz, vagy mert nem volt megfelelően kezelve.
A szexhiány káros hatással van a szervezetre mindegy, hogy az 30, 40, 50 vagy 70 éves korban fordul elő! A prosztatán belül termelődik az ondó. Ejakuláció hiányában a sperma "megromlik". A kóros pangás a prosztatán belül megy végbe (ekkor veszélyes mikroorganizmusok termelődnek), ez pedig a prosztata gyulladását eredményezheti (prosztatitisz). A prosztatamirigy hosszú ideig elhúzódó gyulladása prosztata-megnagyobbodáshoz, húgyúti károsodáshoz és vesemedence-gyulladáshoz (pyelonephritis) vezethet. A prosztata-megnagyobbodás utáni következő állomás a rák. A potenciaproblémában szenvedőknél 7-szer nagyobb az esélye a prosztatarák kialakulásának.
Csomagajánlat: Jelentkezés a komplex csomagra itt
A here, a mellékhere vagy a prosztata akut gyulladása
az egész szervezetet megterheli. Általában magas lázzal, hidegrázással, gyengeséggel, levertséggel, étvágytalansággal jár, és megfelelő kezelés nélkül könnyen krónikussá válik. Minden szervnek, szervrendszernek lehet akut (heveny) és krónikus (idült) megbetegedése.
Ha a húgycső valamilyen fertőzés miatt be van gyulladva, akkor a kórokozók onnan feljutva könnyen elérhetik a mellékherét, de odakerülhetnek a szervezet más helyeiről is a véráram útján. A mellékhere gyulladása (epididimitis) esetén az megnagyobbodik, és nagyon érzékennyé válik. A folyamat idővel a herékre is ráterjedhet (orchitis). A herék körül a gyulladás következtében folyadék is felhalmozódik, így tovább fokozódik a duzzanat és a fájdalom, mely a beteget rendszerint ágyhoz köti. A herezacskó bőre vörössé, fájdalmassá válik, a bőrredők elsimulnak. A diagnózis a nagyfokú fájdalom, nyomásérzékenység alapján sejthető, és a herék megtekintése, óvatos megtapintása, ultrahangos vizsgálata után az orvos általában egyértelműen meg tudja állapítani a here- mellékhere-gyulladás jelenlétét.
Ha a here és mellékhere akut gyulladása nem gyógyul meg teljesen, akkor a folyamat krónikussá válik. Ekkor már nem áll fenn olyan nagy fokú fájdalom, mint heveny gyulladás esetén, a herék és mellékherék inkább csak nyomásérzékenyek, tömöttebbek. A hereszövet fokozatosan pusztul, idővel a spermiumképzés is megszűnhet benne. Ennek a krónikus (idült) állapotnak a kezelése is antibiotikumokkal történik, továbbá ha a panaszok nem szűnnek meg, műtétre, a mellékherék eltávolítására is sor kerülhet.
A krónikus mellékhere gyulladás több mint 6 hete fennálló baktérium okozta gyulladása. Nagyon fontos a krónikus mellékhere gyulladás megkülönböztetése a krónikus herefájdalomtól (orchialgia).
A kialakulásában több tényező is szerepet játszik pl.: húgyúti fertőzés, vizelet elfolyási zavar, prosztata gyulladás, katéterezés, nemi úton terjedő fertőzések (pl: Chlamydia), vírus okozta (pl: mumpsz).
A mellékhere gyulladás tünetei: a here fájdalmas, érzékeny, vizelési panaszok jelentkeznek. Lázas állapot alakul ki. Az akut tünetek lezajlása után a mellékhere tömött, érzékeny tapintatú, herefájdalom több mint 6 hét után is fennáll. Gyakran a here körül folyadék (hydrokele) halmozódik fel. Az okok között leggyakoribb baktérium az E. Coli, Proteus, Klebsiell, Ureoplasma, Mycoplasma, Haemophylus influenzae. A szexuálisan terjedő kórokozók közül Chlamydia, Gonorrhea, Trichomonas és Gardenella vaginalis. Vírusok közül mumpsz vírusa. A prosztata megnagyobbodás okozta vizelet áramlási változások is hozzájárulnak a fertőzés kialakulásához. Gyakran a mellékhere gyulladás kiújul, fellángol, akut és krónikus szak váltogatja egymást.
Akut prosztatagyulladás
A prosztata akut (heveny) gyulladása - prostatitis acuta - általában szintén a húgycső felől felszálló különböző fertőzések következtében, tehát húgycsőgyulladás szövődményeként alakul ki, és a here/ mellékhere-gyulladáshoz hasonlóan szintén lehet a hosszan tartó katéter-viselés következménye is.
Mivel a prosztata mirigyes szerv, ezért gyulladása lassan, nehezen gyógyul. Az általános tüneteken (magas láz, rossz közérzet, gyengeség) kívül jellemző még a fájdalmas, kínzó vizelési inger, sőt, ha a prosztata nagyon megduzzad, akár vizelet-elakadás is felléphet. A diagnózis felállításához a jellemző tüneteken, panaszokon kívül a prosztata megtapintása, esetleg ultrahangos vizsgálata, valamint vérvétel, laborvizsgálat is szükséges.
Terápiaként szigorú ágynyugalomra és antibiotikum szedésére van szükség. Ha a vizelet elakad, vékony katéterrel lehet azt "lecsapolni". Ezzel a kezeléssel általában néhány (8-12) napon belül megszűnik a gyulladás, ha azonban a magas láz és fájdalom nem mérséklődik, az tályogképződésre utal. Ekkor általában nem kerülhető el a műtét, azonban erre szerencsére csak igen ritkán kerül sor. Leggyakrabban bakteriális eredetű gyulladásról van szó.
Krónikus prosztatagyulladás
A prosztata krónikus gyulladása - prostatitis chronica - felléphet az akut gyulladás szövődményeként, de rendszerint inkább lassan, lappangva alakul ki. Létrejöhet gonorrhoea vagy más húgycső-fertőződés prosztatára terjedése következtében. A tünetek ebben az esetben nem olyan súlyosak, és nem is utalnak egyértelműen prosztatagyulladásra. A beteg általában derék- és alhasi fájdalmat panaszol, mely a herékbe sugározhat, illetve a végbéltájékon érez enyhe lüktető fájdalmat. Ezek a tünetek hónapokon, éveken keresztül fennállhatnak. A krónikus prosztatagyulladás kezelése - mint ahogy a betegség kialakulása is - hosszú időt vesz igénybe. A betegnek kerülnie kell a hosszas ülést, az alkoholt és a túl fűszeres ételek fogyasztását, továbbá heteken-hónapokon keresztül antibiotikumot kell szednie. Bakteriális eredetű gyulladás jól reagál antibiotikumra, de vannak esetek, amikor nincs kimutatható baktérium, tehát a klasszikus antibiotikumos kezelés sem hatásos.
Mit tegyünk, ha a gyulladás fennáll, de nem mutatható ki?
A látens gyulladás felismerése és kezelése nagyon fontos! Épp ezért nem elég csak az ismert laborvizsgálatokat elvégezni.
Mi segíthet az állapot felderítésében?
A húgy-ivarszervek gyulladására az ondófolyadékban található gyulladásos sejtek (fehérvérsejtek) megjelenése és a gyulladásra jellemző anyagok (pl. citokinek- IL-6 és IL-8) megemelkedett mennyiség és/vagy baktériumok jelenléte utal. A gyulladás során a fehérvérsejtek (leukociták), különösen a neutrofil granulociták reaktív oxigén gyököket (ROS) termelnek és választanak ki az ondó folyadékba. A reaktív oxigén gyökök ezután az ondófolyadékból, a sejtmembránon való áthatolással bejuthatnak a spermiumok belsejébe. Bár élettani mennyiségű (fiziológiás) ROS szükséges a spermiumok normális fejlődéséhez, a nagy mennyiségben jelenlévő reaktív oxigén gyökök károsítják a spermiumok DNS állományát. Részben a spermiumok fiziológiás szintnél magasabb ROS tartalma tehető felelőssé a DNS állomány fragmentáltságáért a férfi meddőség egyik gyakori oka lehet.
A vérkép, CRP, süllyedés mellett PSA vizsgálat, STD szűrések is szükségesek. Továbbá szükség lehet vizelet/ ejakulátum tenyésztésre, valamint speciális markerek vizsgálatára ondóból.
LEUKOSPERM
Férfi ivarszervi gyulladás gyanú esetén nem mindig sikerül gyulladásos sejteket kimutatni az ondóból. A sejtes szereplőkön kívül (fehérvérsejtek) a gyulladásnak vannak úgynevezett humorális (oldott fehérjék) komponensei is, melyek jelenléte felelős a szöveti gyulladás fenntartásáért. Ezen fehérjéket (citokinek és kemokinek) a fehérvérsejteken kívül a szövetekben található egyéb, nem fehérvérsejt típusú sejtek, is termelhetik. Tehát ha a gyulladás nem olyan helyen van a hím ivarszervekben, ahonnan fehérvérsejt kerülhet az ondóba (pl. herecsatorna), hanem a gyulladás a mélyebb szövetekben (pl. hereszövet, prosztata gyulladás) van, akkor a „szöveti” gyulladás kimutatására az IL-6 és/vagy IL-8 fehérjék szintjének a megmérése alkalmas módszernek látszik. Tehát emelkedett IL-6 és/vagy IL-8 szint az ondóban gyulladásra utal még akkor is, ha az ondóban nem találhatók fehérvérsejtek. Bár az IL-6 kis mennyiségben szükséges a spermiumok fejlődéséhez és éréséhez azonban megnövekedett mennyisége aktiválhatja a fehérvérsejteket, ezáltal súlyosbítja a gyulladásos folyamatokat. Az IL-8 fiziológiás szerepe nem ismert ezért úgy gondolják, hogy az ondóban való kimutatása, a mennyiségétől függetlenül, az ivarszervek gyulladására utal. További információt ad, ha a meghatározással együtt az ondó Il6-IL8 és ROS meghatározását is elvégezzük. A meddőségi kivizsgálás mellett hasznos lehet más bakteriális gyulladások megerősítésére, valamint jó prognosztikai marker is.
IL6/IL8 cytokinek vizsgálata
Férfi ivarszervi gyulladás gyanú esetén nem mindig sikerül gyulladásos sejteket kimutatni az ondóból. A sejtes szereplőkön kívül (fehérvérsejtek) a gyulladásnak vannak úgynevezett humorális (oldott fehérjék) komponensei is, melyek jelenléte felelős a szöveti gyulladás fenntartásáért. Ezen fehérjéket (citokinek és kemokinek) a fehérvérsejteken kívül a szövetekben található egyéb, nem fehérvérsejt típusú sejtek, is termelhetik. Tehát ha a gyulladás nem olyan helyen van a hím ivarszervekben, ahonnan fehérvérsejt kerülhet az ondóba (pl. herecsatorna), hanem a gyulladás a mélyebb szövetekben (pl. hereszövet, prosztata gyulladás) van, akkor a „szöveti” gyulladás kimutatására az IL-6 és/vagy IL-8 fehérjék szintjének a megmérése alkalmas módszernek látszik. Tehát emelkedett IL-6 és/vagy IL-8 szint az ondóban gyulladásra utal még akkor is, ha az ondóban nem találhatók fehérvérsejtek. Bár az IL-6 kis mennyiségben szükséges a spermiumok fejlődéséhez és éréséhez azonban megnövekedett mennyisége aktiválhatja a fehérvérsejteket, ezáltal súlyosbítja a gyulladásos folyamatokat. Az IL-8 fiziológiás szerepe nem ismert ezért úgy gondolják, hogy az ondóban való kimutatása, a mennyiségétől függetlenül, az ivarszervek gyulladására utal.
ROS vizsgálat
A humán spermiumok fiziológiás érési folyamatához a reaktív oxigéngyökök (Reactive Oxigen Specimen-ROS) kontrolált jelenléte alapvető fontosságú. Azonban, kóros körülmények között (főleg gyulladás) a ROS termelődés megemelkedik. A kontrolálatlanul magas ROS mennyiség képes súlyosan károsítani a spermiumok DNS állományának integritását, ezáltal veszélyeztetni az embrió egészséges fejlődését. Fiziológiás állapotban egyensúly áll fenn az oxigén gyökök keletkezése és lebontása/lebomlása között. A felesleges oxigén gyököket a szervezet enzimatikus és nem enzimatikus úton eliminálja. A testi sejtek esetében az antioxidáns mechanizmusok főleg a sejtek citoplazmájban találhatók, míg a spermiumok oxigén gyökökkel szembeni védelmét az ondóplazmában levő antioxidáns mechanizmusok látják el. Az ondóban elégtelenül működő antioxidáns mechanizmusok az oxigén gyökök mennyiségi növekedéséhez vezetnek nemcsak az ondó plazmában, hanem a spermiumokban is.
A spermiumok ROS tartalmát és a ROS pozitív sejtek mennyiségét áramlási citometriával rutinszerűen mérni lehet. Emelkedett értékek esetében a páciens antioxidáns kezelése indokolt lehet. Azonban nagyon fontos, hogy az antioxidáns dózisát az ondó teljes antioxidáns kapacitásához kell/kellene szabni. Ellenkező esetben a kontrollálatlan antioxidáns kezelés a fiziológás szint alá képes csökkenteni a ROS szintet, mely már károsan érintheti a spermiogenezist. Azon pácienseknél, ahol emelkedett ROS szintet mérünk, az antioxidáns kezelés megkezdése előtt és közben is folyamatosan és párhuzamosan ellenőrizni kellene, a rutin spermiogram mellett, a total antioxidáns kapacitást (Total Antioxidant Capacity-TAC), a ROS szinteket és a DNS fragmentáltság mértékét. Ezen törekvés támogatásához beállítottuk az ondó teljes antioxidáns kapacitás mérését.
Forrás: (webbeteg)