Mit jelent az ANA vizsgálat?

A vizsgálatot a systemás lupus erythematodus (SLE) és a gyógyszer okozta lupus diagnosztizálására használják, de pozitív eredményt kaphatunk scleroderma, Sjögren syndroma, Raynaud syndroma, juvenilis idült arthritis, rheumatoid arthritis, antiphospholipid syndroma, autoimmun hepatitis és számos más autoimmun- és nem autoimmuntegségben. Emiatt az SLE-t (röviden lupust) ezzel az egy vizsgálattal nehéz egyértelműen diagnosztizálni.Az ANA vizsgálati eredmény számos más betegségben is pozitív eredményt adhat, ezért további vizsgálatok szükségesek az SLE diagnózisának elkészítéséhez.

A kezelőorvos más vizsgálatokat is kérhet, amelyekkel - az általános ANA vizsgálattal, a mutatott tünetekkel és a kórtörténettel együtt - kizárhatja vagy megerősítheti az autoimmun betegség diagnózisát.

Mivel az autoimmun betegségeket általában nehéz diagnosztizálni, az ANA vizsgálat lehet az első, megbízható lépés az SLE és néhány más, többféle tünettel járó autoimmun betegség felismerésében. A tünetek lehetnek enyhék, de súlyosak is, és magukban foglalják a fájdalmas és bedagadt ízületeket, a megmagyarázhatatlan lázt, az extrém fáradékonyságot és piros kiütések megjelenését.

 

Mit jelent az eredmény? 

A pozitív eredmény autoimmunbetegségre utal, de további specifikus vizsgálatok szükségesek a végleges diagnózis elkészítéséhez. Fontos tudni, hogy az ANA vizsgálat eredménye pozitív lehet azoknál is, akik nem szenvednek autoimmunbetegségben. A megfigyelések szerint az álpozitív ANA eredmények gyakorisága az életkor előrehaladtával nő.

Az SLE-s betegek 95%-a ANA pozitív. Ha egy beteg SLE-re jellemző tüneteket mutat (például arthritis, kiütések, thrombocytopenia), akkor nagy a valószínűsége, hogy SLE-je van. Ebben az esetben az ANA pozitivitás segíthet alátámasztani az SLE diagnózisát. Szükség esetén két másik vizsgálat, az anti-dsDNS és anti-SM antitest vizsgálat segíthet az SLE diagnózisának megerősítésében. Ha az anti-dsDNS autoantitest akár kis mennyiségben is előfordul, az SLE-re utal. A anti-SM antitestnél a nagymennyiségben történő megjelenés jellemző az SLE-re.

Az 1:40 titerben észlelt pozitivitás sok esetben önmagában nem jelent betegséget, de az 1:160 titerben pozitív lelet mindenképpen további diagnosztikai lépéseket indokol.
Az ANA vizsgálat elvégzendő szisztémás autoimmun betegségek, SLE és rokon kórképek, ill. autoimmun hepatitis gyanúja esetén, valamint JIA diagnózisa esetén differenciáldiagnosztikai és prognosztikai céllal.
Mintázat: a) homogén (a DNS/hiszton elleni antitesteket jelzi és gyakori SLE-ben), b) pettyes/granuláris (ez a leggyakoribb és ENA-ra: pl. Sm, RNP, SS-A/B-re, stb. utal), c) nucleolaris (elsősorban sclerodermában fordul elő).
A mintázat csupán orientációra szolgál, nem diagnózis!

Egyéb kórképek, ahol pozitív ANA eredmény található:

• Sjögren syndroma: Itt az érintett betegek 40-70%-a pozitív az ANA vizsgálatra. A pozitív eredmény alátámasztja a diagnózist, de a diagnózis kimondható más tényezők alapján is úgy, hogy nem történik ANA vizsgálat. Egyes laboratóriumok felkészültek az ANA két altipusának, a ribonukleoprotein SSA és SSB kimutatására is. Ha ezt a vizsgálatot enzim-immunassay módszerrel végzik, akkor a Sjögren betegekben az SSA autoantitest előfordulásának gyakorisága  90% vagy annál magasabb is lehet.
• Scleroderma: Itt az érintett betegek 60-90%-a pozitív az ANA vizsgálatra. Itt további vizsgálatok segíthetnek a betegség két formájának – korlátozott vagy kiterjedt –megkülönböztetésében. A kiterjedt forma a súlyosabb. A korlátozott forma jobban összefügg az ANA anticentromer mintázatával (anticentromer vizsgálat), míg a kiterjedt forma az anti-Scl-70 autoantitest megjelenésével jellemezhető inkább.
• ANA pozitivitás mutatkozhat Raynaud kórban, juvenilis idült arthritisben vagy az antiphospholipid syndromában is, ilyenkór a kezelőorvos a klinikai tünetekre és a kórtörténetre támaszkodhat a diagnózis elkészítésekor.

A negatív ANA eredmény arra utal, hogy az SLE nem valószínű. Ha csak mérési hibára nem gyanakszunk, akkor a negatív ANA vizsgálat mihamarabbi ismétlése nem szükséges. Fontos tudni azonban, hogy az autoimmunbetegségek változnak az idő múlásával, ezért célszerű egy későbbi időpontban megismételni az ANA vizsgálatot.

Általában: Egyes ritka esetektől eltekintve további autoantitest vizsgálat nem szükséges, ha az ANA vizsgálat negatív eredményt adott.

Fontos lehet

Az általános ANA vizsgálat specifikusabb altípus vizsgálatait használják a adott autoimmunbetegség diagnosztizálásásakor. Ilyen specifikus autoantitest pl. az anti-dsDNS, az anti-SM, a Sjögren syndroma antigen (SSA, SSB), a Scl-70 antitestek, az anti-centromer, az anti-histon és az anti-RN.

Néhány gyógyszer és fertőzés, valamint a fent említett egyéb kórképek álpozitív ANA eredményt okozhatnak. Egyes gyógyszerek olyan betegséget okozhatnak, az úgynevezett gyógyszer okozta lupust, ahol SLE-s tünetek mutatkoznak. Ahogy a gyógyszer szedését leállítják, a tünetek javulnak. Bár több gyógyszerrel hozzák összefüggésbe a gyógyszer okozta lupust, szorosabb összefüggést a hydralazin, az isoniazid, a procainamid és számos anticonvulsans mutat.

 

1. Miért „antinuclearis” antitestnek nevezik?
Az ANA antitestek gamma-globulinok (az antitestek egyik típusa), amelyek bizonyos autoimmunbetegségekben találhatók. Az ANA antitestek a sejt magját, vagyis a nucleust támadják, ebből ered az elnevezés

 

2. Ha negatív ANA eredményem van, kérhet-e a kezelőorvos más antitest vizsgálatokat?
A specifikus autoantitest vizsgálatok nagy része soha nem mutat pozitivitást, ha az általános ANA eredmény negatív. Általában ezeket a vizsgálatokat nem kérik is ANA negatív betegektől.

 

3. Azt közölte a kezelőorvosom, hogy az ANA vizsgálati eredmény pozitív, de nem biztos abban, hogy lupusom van. Ez hogyan lehetséges?
A szervezet immunrendszere általában betegség és fertőzés elleni védekezés céljából termel antitesteket. Az autoimmunbetegségben valami meghibásodik az immunrendszerben, és a szervezet a saját szövetei ellen kezd autoantitesteket termelni. Az antinuclearis antitestek autoantitestek, amelyek a saját sejtek magjai ellen intéznek támadást. Az ANA vizsgálat a vér antinuclearis antitestszintjét vizsgálja. A pozitív eredmény azt jelenti, hogy a szervezet a megszokottnál magasabb mennyiségben termeli ezeket az antitesteket. Ez az egyik eszköz a lupus valamint számos egyéb autoimmunbetegség diagnosztizálásában, tehát a pozitív eredmény lupus vagy más betegség miatt lehet, de az is előfordulhat, hogy valakinél egyszerűen az áltlaghoz képest magasabb ezen autoantitestek normális mennyisége. SLE-ben szenvedőknél is változó az eredmény – azonos ANA szintnél egyik beteg tünetmentes, míg a másik beteg súlyos állapotban lehet. Az eredmények értékelése a kezelőorvos feladata. A kezelőorvos a laboratóriumi vizsgálati eredményeket összeveti a jelentkező tünetekkel, tájékozódik a kórelőzményről mielőtt elkészíti a diagnózist. Ez a időszak lehetőséget adhat a kezelőorvosnak, hogy egyéb okokat kizárjon.

 

4. Az SLE ugyanaz, mint a lupus?
Igazság szerint a lupusnak számos formája van. Ha valaki „lupus”-ról beszél, általában SLE-re gondol. Sytemás lupus azt jelenti, hogy bármilyen szervet vagy szervrendszert érinthet a betegség. Ez az a forma, melynek a legsúlyosabb hatása van a szervezetre. Vannak egyéb formák, amelyek pl. csak a bőrre korlátozódnak és a tünetek általában kiütésből állnak, ez előfordulhat többféle formában és bármely testrészen. A lupus tünetei jelentősen eltérhetnek az egyes betegek között. Van egy olyan forma, amelyet gyógyszer okozta lupusnak neveznek, és olyan személyekben alakulhat ki, akik bizonyos gyógyszereket szednek. A gyógyszer abbahagyása után a tünetek általában enyhülnek. Ez a forma ezen bizonyos gyógyszereket szedők egy nagyon csekély százalékában fordul elő.

 

Forrás (labtest)