Miért szerepel a vérképben kétszer ugyanaz a sejt?

Miért szerepel a vérképben kétszer a neutrofil, limfocita, monicita, eosinofil és bazofil? A páciensek szerint félreérthető, vagy nem jól értelmezhető, míg az orvosok számára bizony számos információt nyújt! 

Először is a legfontosabb, hogy az eredményeket ne próbáljuk egyesével értelmezni, hiszen kiragadott értékekből messzemenő következtetéseket levonni nem szabad. 

Másodszor szintén ugyanúgy fontos, hogy a kapott eredményeket a klinikai képpel együtt értelmezzük, ezért a a panaszok ill. tünetek ismerete elengedhetetlen. Minden esetben az összkép a fontos! 

Harmadszor pedig, minden esetben szakvéleményt hallgassunk meg, orvosunknak mutassuk meg a leletet és kérjük segítségét! Csupán a számadatok halmazának böngészése az interneten és annak laikus elemzése egyrészt súlyos következménnyel járhat, másrészt pedig visszavetheti a diagnózis felállítását és a kezelés időbeni elkezdését is hátráltathatja. 

Jó példa erre, mikor alapvetően jó eredmény született egy páciensnek, akinek a  vérképében relatív limfocitaszám emelkedés volt megfigyelhető. Az interneten azt olvasta, hogy: 

  • Az emelkedett limfocitaszám okai: limfocitaszám emelkedéssel főleg vírusfertőzések során találkozhatunk, de egyes bakteriális fertőzésekben (például TBC) is előfordul.
  • Csontvelőt érintő daganatok: akut és krónikus limfoid leukémia, melyekre az éretlen sejtek jelenléte a jellemző. Daganatos betegségek kezeléseként alkalmazott sugárterápia. 
  • Pajzsmirigy túlműködésével járó Graves-Basedow-kór, valamint a bélrendszert érintő Crohn-betegség is okozhatja a limfociták magasabb értékét. 

(Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/adattar/4869/limfocita-laboratoriumi-leletek

Ebből ő a daganat, és leukémia szavak olvasása után elkönyvelte, hogy ő beteg. Teljesen kétségbeesve hívott minket fel, szinte könyörgött, hogy mondjuk el az igazat az állapotáról. De nem volt mit elmondani. 

 

Az összkép ugyanis azt mutatta, hogy a fehérvérsejtszám teljesen rendben, a vérkép nem mutat vérszegénységet, az egyéb gyulladásos faktorok rendben, májenzimek nem emelkedettek, süllyedés normális. Egyszóval teljesen negatív eredményt kapott! Valószínűleg egy lezajlóban lévő vírusfertőzés nyomait láttuk a leleten, ami banális ahhoz képest, amit ő gondolt a saját állapotáról. 

 

Az egyik leggyakoribb laboratóriumi vizsgálat az úgynevezett vérkép, melynek során a vérben lévő alakos elemek, köztük a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék vagy trombociták relatív vagy abszolút számát határozzuk meg. Megkülönböztetünk teljes (kvantitatív) és minőségi (kvalitatív) vérképet.

 

A kvantitatív (mennyiségi) vérkép során a vérben lévő alakos elemek – vörösvértestek és fehérvérsejtek, vérlemezkék vagy trombociták – abszolút számát határozzák meg a laboratóriumi vérvizsgálattal. Továbbá az alakos elemekből származtatott értékek eredményeit is megkapjuk: hemoglobin, hematokrit, átlagos sejt térfogat (MCV), átlagos hemoglobin tartalom (MCH) és az  átlagos hemoglobin koncentráció (MCHC). A vérkép mérése során az automaták olyan paramétereket is megadnak, melyek kizárólag a szakorvosok számára lehet érdekes. Ilyenek az RDW (vörösvértest elosztási szélesség), MPV (átlagos trombocita térfogat) vagy épp a LUC (A LUC nem más, mint a “large unstained cells”, azaz “nagy éretlen sejtek” kifejezés mozaikszava. Az ilyen nem festődő és nagyméretű alakok felszaporodása a periférián jelentheti éretlen lymphoid vagy éretlen mononuclearis sejtek megjelenését is, azaz utalhat fertőző (pl. mononucleosis infectiosa) vagy hematológiai /akut leukémia/ megbetegedésre. A LUC% önmagában semmiképpen sem diagnosztikus, viszont ha kiugró értékkel találkozunk, nem szabad alábecsülni jelentőségét. ) 

 

A kvalitatív (minőségi) vérkép, hivatalosan kvalitatív fehérvérsejtszámnak nevezett laboratóriumi vérvizsgálat eredményeként a különböző típusú fehérvérsejtek arányát adják meg. Attól függően, hogy milyen típusú sejtből van több vagy kevesebb, lehet következtetni a szervezetben lévő gyulladásos, kóros folyamatok jellegére. Így többek között megállapítható, hogy bakteriális vagy vírusos, esetleg gombás fertőzés gyanítható, akut vagy krónikus lefolyású betegség áll fenn. A vérképzőszervekből kiinduló daganatos betegségek (leukémia, limfóma) is kiderülhetnek belőle.

Alapvetően öt típusú fehérvérsejt létezik a szervezetben, melyek fő funkciója elsősorban a fertőzések leküzdése. Ezek a sejttípusok – neutrofilek, limfociták, bazofilek, eozinofilek és monociták – viszonylag állandó arányokban találhatóak a vérben, ezen arányok azonban a szervezetben zajló folyamatok hatására átmenetileg megváltozhatnak. Fertőzés esetén például a neutrofilek, allergiákban az eozinofilek, míg leukémiákban egyetlen sejtvonal (például limfocita) aránya növekedhet meg jelentősen. Ebben az esetben ez a sejttípus nagy számban lehet jelen, érett és többféle éretlen formában. A vérkép vizsgálattal egyrészt meghatározható, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő számú FVS a fertőzések leküzdéséhez, másrészt kimutatható, ha valamelyik sejttípusból a vártnál több található. Segítségével megállapítható továbbá az egyes sejttípusok száma és egymáshoz viszonyított százalékos aránya is.

 

Ha összeadjuk a sejtek 100%-os értékét, akkor 100 sejtet kapunk. Ezek a sejtek aztán különféle állapotokban az arra jellemző sejt populáció irányába tolódik. 

 

A normális emberi vér fehérvérsejtképe az alábbi százalékos megoszlást mutatja:

neutrofil granulociták 65 - 70 %

eozinofil granulociták 2 - 4 %,

bazofil granulociták 0,5 %,

monociták 4 - 8 %,

limfociták 25 - 30 %.

 

A perifériás vérben egészséges körülmények között nem mutatható ki a metamyelocytáknál (Jugend, Stab) fiatalabb sejt (például myelocyta). Balra tolódásról beszélünk, ha a metamyelocyták aránya felszaporodik, például bakteriális infekciókban. Ilyenkor a neutrophil segmenteknek a szokásosnál intenzívebb granulációja is megfigyelhető (toxikus granuláció).

 

A kvalitatív vérkép arányeltolódásait csakis a fehérvérsejt-granulocytaszám figyelembevételével szabad megítélni: például egy 80%-os lymphocyta és 20% granulocyta arány 10,0 G/l fvs-szám esetében abszolút sejtszámban 6,4 G/l lymphocytát jelent (lymphocytosis), 3,6 G/l granulocytával (ami nem kórosan kevés). Ugyanez a kvalitatív megoszlás 2,0 G/l fvs- szám esetén egészen más jelentőségű: a kalkulált 1,6 G/l abszolút lymphocytaszám normális, ugyanakkor a 0,4 G/l granulocytaszám már agranulocytosisnak felel meg!

 

Mit is jelent az alacsony granulocytaszám vagy neutropenia?

Ha megnézünk egy laboratóriumi leletet, a vérképnél mindig megtaláljuk a fehérvérsejtszámot, majd kissé lejjebb, annak összetételét. Ugyanis többféle fehérvérsejt kering az érpályában, ezek egyik csoportját alkotják a granulocyták vagy más néven neutrofil sejtek, melyeknek (a monocytákkal együtt) elsősorban a nem specifikus védekezésben, főleg a baktériumok elleni védekezésben van fontos szerepe. Éppen ezért szoktuk köznapi nyelven „védekező sejtek”-nek nevezni ezeket.

A védekező sejtek százalékos aránya nagyban függ az életkortól: csecsemőkorban teljesen normális, hogy sokkal kisebb ez az arány, mint nagyobb gyermekeknél. A százalékos aránynál sokkal jobban tájékoztat arról, hogy tényleg fennáll-e a neutropenia, ha a neutrofil granulocyták abszolút számát nézzük meg, ami szintén leolvasható egy vérképleletből. Ennek megfelelően a neutropenia fokozatai: enyhe: 1-1,5 G/l, közepesen súlyos: 0,5-1,0 G/l, súlyos:<0,5 G/l. Sőt, ha a neutrofilszám 0,2 G/l alatt van, akkor agranulocytosisról beszélünk.

 

A neutropeniák legtöbbször szerzettek

(tehát nem a születéstől kezdve állnak fenn, bár jelentkezhetnek fiatal csecsemőkorban is) és átmenetiek. Előfordulhatnak normális vagy éppen alacsony, de akár magas fehérvérsejtszám mellett is. Valóban jelezhetnek súlyos betegséget (pl. leukaemiát, daganatokat csontvelő érintettséggel, egyéb csontvelő eredetű betegségeket, immunműködési zavart, súlyos anyagcsere betegségeket), ezért indokolt a haematológiai ambulancián történő kivizsgálás.

 

Átmeneti neutropeniát okozhatnak különböző vírusfertőzések vagy gyógyszerek

(egyes epilepszia elleni szerek, gyulladáscsökkentő készítmények, néha antibiotikumok). A vírusfertőzések gyógyulás után általában 4-6 hét, néha néhány hónap alatt spontán, kezelés nélkül normálissá válik a védekező sejtek száma. Gyógyszer kiváltotta neutropenia esetén mindaddig megmarad ez az állapot, amíg a gyógyszerhatás fennáll. Ilyenkor azt kell eldöntenie a beteget rendszeresen gondozó, a gyógyszert elrendelő orvosnak, hogy azt el lehet-e hagyni. Súlyos fennálló betegség (epilepszia, bélgyulladás stb.) esetén a védekező sejtek alacsonyabb száma ellenére sokszor nem lehet a kiváltó gyógyszer szedését abbahagyni, mert akkor a gyermek alapbetegsége romlana. A kezelő orvos dönti el a betegség ismeretében, hogy van-e lehetőség más gyógyszer adására, vagy a neutropenia ellenére meg kell tartani a már beállított szereket,s gyakrabban kell ellenőrizni a vérképet.