t

Mit jelent a teljes vérkép?

A teljes vérkép a legáltalánosabb laboratóriumi vizsgálat, mely igen sok információval szolgálhat orvosunknak. Kiolvasható belőle a vérszegénység, bakteriális/vírusfertőzés, rosszindulatú folyamatok ( pl. leukémia ), vérzékenységgel járó állapotok. Gyanú esetén önmagában is sejtet diagnózist, ( régebben az akut vakbélgyulladás egyedüli vizsgálata a vérkép volt, a tapintásos vizsgálat mellett ) de ezt mindig a klinikai képpel együtt, a páciens panaszai és tünetei ismeretében lehet értékelni. 

A TELJES VÉRKÉP NEM TARTALMAZ vércukrot, vagy koleszterint, sőt még vasat sem. A teljes vérkép fehérvérsejt, vörösvértest, hemoglobin, hematokrit, trombocita, a fehérvérsejtek összetételét, és a vörösvérsejt indexet tartalmazza! Épp ezért megtévesztő lehet, mikor a páciens egy teljes vérképet kér. 
 

Mit jelentenek a vérképben lévő sejtek?

Fehérvérsejtek

 

A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

 

A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4-11 G/L között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Az olyan betegségeknél, mint a leukémia a fehérvérsejtek száma magasabb a normálisnál, a leukopénia esetében pedig jóval alacsonyabb. A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai például a térfogatuk, vezetőképességük és a szemcsézettségük változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen. A fehérvérsejtek osztályozása, az ún. kvalitatív vérkép, fontos laboratóriumi diagnosztikai módszer. 

 

Több fajtája ismert, ezek mindegyikének megvan a szerepe, eltérés esetén jellemzőek lehetnek egy adott betegségre. 

 

Neutrofil granulocita

az összes fehérvérsejt 50-70%-a. 

A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet, ezért leggyakrabban gennysejteknek is hívjuk őket. Hívjuk őket szegment, vagy karéjozott magvú sejteknek is. Különböző, pl. fertőzéses kórfolyamatokban, a fokozott igényeknek megfelelően a csontvelőből hirtelen kidobott neutrophilok közt több az aránylag fiatalabb sejtalak. Minthogy a vérképben a különböző fejlettségű sejtalakokat a növekvő kor szerint balról jobbra haladó (fiatal, pálcikamagvú, lebenyezett magvú) sorrendben szokták jelezni, a vérkép ilyenkor „balra tolódott”. Egészséges ember keringő vérében 1-2% a pálcikamagvú neutrophil, és fiatal sejtalak gyakorlatilag nem észlelhető. A neutrofil leukociták szerepe kóros viszonyok között válik nyilvánvalóvá: a szervezet mobilis védekezőelemei, melyek szöveti izgalom helyén (fertőzés, sérülés, idegen anyag bejutása) az endothelsejtek közt megnyíló hézagokon átvándorolnak a capillarisok falán, és amöboid mozgásukkal haladva körülrajzzák a fertőzéses gócot vagy idegen testet. Baktériumokat vagy apróbb idegen anyagokat phagocytálnak, és lysosoma jellegű, különböző hidrolitikus enzimeket tartalmazó granulumaik segítségével megemészteni igyekeznek a phagocytált anyagokat. Közben a legtöbb sejt elpusztul: a genny nem más, mint ilyen körülmények közt összegyűlt és elpusztult fehérvérsejtek tömege. 

 

Limfocita

20-40%. 

A neutrophil granulocyták után a fehérvérsejtek összszámának legnagyobb százalékát (20–40%) képező fehérvérsejt-féleség. A granulocitákkal szemben, amelyek mieloid, azaz vörös csontvelő eredetűek, a limfocyták zöme a nyirokszervekben képződik. Igen élénk mozgású sejtek. Mindenfelé megtalálhatók (pl. a bélnyálkahártyában), amint áthatolnak a legkülönbözőbb szövetrétegeken.

A lymphocytáknak a védekezés immunfolyamataiban betöltött szerepe alapján két típusa ismert: T- és B-lymphocyták.

A T-sejtek a csecsemőmirigybe (thymus) vándorolt őssejtekből fejlődnek, majd a nyirokszervekbe vándorolnak. A keringő lymphocyták 80%-át alkotják. Támogató, segítő (helper) Th, pusztító, cytotoxicus Tc és visszafogó, supresszáló Ts altípusai ismertek. Az immunválasz során az inaktív T-sejtek különféle lymphokineket (interferon, interleukinok) secernáló aktív sejtekké alakulnak.

A CD4|CD4+ segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni védekezésben.

A CD8|CD8+ citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket.

 

A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat. 

 

Az immunsejtek között előfordulnak természetes sejtpusztító (natural killer) és memóriasejtek is. A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.

 

Monocita

3-6% 

Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be. A csontvelőben levő speciális előalakokból (monoblastokszármaznak.

 

Eozinofil granulocita

2-5% 

Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése parazitás fertőzést mutathat, valamint allergiás reakciókban is emelkedett. Számuk a fehérvérsejteknek 2–5%-a egészséges emberben: allergiás állapotokban és bizonyos parazitás megbetegedésekben megnő, fertőzéses állapotokban és mellékvesekéreg-hormon adására eltűnnek a keringő vérből.

 

Bazofil granulocita

A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint.

 

Mindegyik fehérvérsejt típusnak különböző érési formái vannak, melyek ha megjelennek a vérben, az nem jelent jót. Lehet egy masszív bakteriális fertőzés, de komolyabb betegséget is jelenhetnek.  

A leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is. Gyulladásos,fertőzéses állapotoknál, leukémiában emelkedik, kemoterápia, csontvelő-károsodás, toxikus gyógyszerhatásoknál csökkenhet a számuk. Különböző fehérvérsejtek vannak,melynek százalékos eloszlása a fehérvérsejtszámmal együtt értékelve akár kész diagnózissal is szolgálhat az orvosnak. A fehérvérsejtek csoportjába tartoznak a neutrofil granulociták, az un. genny vagy falósejtek, a limfociták vagy más néven nyiroksejtek ( nyirokrák esetén igen magas százalékban található ),monociták melyek eltérést mutathatnak szintén rákos folyamatoknál, mononucleosisnál, fertőzések esetén. Eozinofil sejtek: ők azok akik bizonyos élősködők ellen harcolnak,ezért pl. bélférgesség esetén, maláriában is megnőhet értékük, de allergiában is kimutatható. És végül a bazofil: felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint. Valamint rosszindulatú folyamatoknál is lehet eltérés.

 

Vörösvértestek

vörösvérsejt a vérben található alakoselemek egyike, feladatuk a légzési gázok, elsősorban az oxigén, kisebb részt a szén-dioxid szállítása. A vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, fejlődésük mintegy 7 napig tart.A vörösvérsejt szokásos magyar rövidítése vvs, de az angol red blood cell elnevezésből származó RBC is gyakran előfordul leleteken. Tudományos neve az eritrocita (latinosan erythrocyta).  Számuk egy felnőtt ember 1 µl-nyi vérében átlagosan ötmillió, a férfiaknak általában több, 5-5,4, míg a nőknek 4,8-5 millió. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják. A számuk élettani körülmények között attól függ, hogy az adott egyén tartósan tengerszint fölött milyen magasan él, azaz a parciális oxigéntenziótól. Egyes légzőszervi vagy keringési betegségekben kompenzatórikusan szintén növekedhet a számuk. Átmérőjük kb. 7,2 µm, legnagyobb vastagságuk 2,2 μm. A vörösvérsejtek szállítják az oxigént és szerepük van a szén-dioxid szállításában is.

Érésük közben hemoglobin-molekulák szintetizálódnak bennük, melyek vastartalmuk segítségével revezibilisen képesek kötni, és ilyen módon szállítani az oxigént. Szárazanyag-tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvérsejtek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vérfesték bomlásterméke a bilirubin, amit a máj az epébe választ ki. A szervezet a vasat újrahasznosítja. Az  anaemia, a vörösvérsejtek relatív hiánya. Lényege, hogy a keringő vérben alacsony az oxigént szállító hemoglobinszint. Oka lehet csökkent hemoglobin-termelés, illetve fokozott vörösvérsejt-pusztulás miatt. Mivel a hemoglobin a vörösvérsejtek alkotója, az anaemia gyakorlatilag a vörösvérsejtek betegsége.Számos örökletes és más anémiás betegségben fontos szerepe van a vörösvérsejtek genetikai hibáinak (pl. sarlósejtes anémia), a B12-vitamin hiányának (ez a vészes vérszegénység, anaemia perniciosa), de okozhat vérszegénységet a vas bevitelének vagy felszívódásának zavara (vashiányos anémiák), az elégtelen vagy helytelen táplálkozási szokások (pl. krónikus alkoholizmus), az általános alultápláltság (fehérjehiány), bizonyos krónikus mérgezések (pl. ólom), valamint megtámadhatják és pusztíthatják a vörösvérsejteket kórokozók (malária). Nagyobb fokú vérveszteség is okozhat átmeneti vérszegénységet.

 

Trombociták

A vérlemezkék (trombociták) vérben keringő apró sejttöredékek, amelyek a csontvelőben képződnek (megakariocitákból származnak). Mivel nagyon könnyen összetapadnak, ezért az érpálya sérülésekor először ők lépnek működésbe, és ezáltal kezdődik meg a véralvadék képződése. 

A normális tartomány felnőttek esetében nagyjából 150 000 és 400 000 vérlemezke/mikroliter vér (150–400 G/l, G – giga, milliárd/liter) között van.

Ha a vérlemezkeszám 20 000/mikroliter alá esik, spontán vérzések alakulhatnak ki, amit ezért életveszélyes állapotnak tekintenek. Csontvelői betegségben, például leukémiában vagy egyéb csontvelői daganatban szenvedő betegekben gyakran jelentkezik nagymértékű, súlyos vérzés a jelentősen lecsökkent vérlemezkeszám (thrombocytopenia) miatt. Alacsony vérlemezkeszám hosszan tartó vérzéssel járó betegség (például idült vérző gyomorfekély) következtében is létrejöhet, a vérlemezkekészletek kimerülése miatt. A vérlemezkék pusztulását autoimmun betegségek is okozhatják (ezekben a betegségekben a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek a saját szerveit támadják meg, ilyen például a lupus és az Immun Thrombocytopeniás Purpura [ITP]). Egyes gyógyszerek, mint a heparin, kinidin, szulfonamidok, szájon át szedhető antidiabetikumok és még akár az alkohol is a vérlemezkeszám csökkenését válthatják ki. Kemoterápia alatt ugyancsak csökkenhet a vérlemezkeszám. A várandós nők akár öt százaléka is thrombocytopeniássá válhat a terhesség végére.

Gyakrabban (a népesség akár egy százalékában is) a könnyebben kialakuló zúzódásokért, véraláfutásokért vagy vérzésért egy öröklött megbetegedés, a von Willebrand-betegség felelős. Annak ellenére, hogy a vérlemezkék száma ebben az esetben akár normális is lehet, azok mégsem képesek összetapadni a von Willebrand-faktor csökkent mennyisége miatt. Emelkedett vérlemezkeszám (thrombocytosis) hátterében nem feltétlenül áll jelentős egészségi probléma, de a vérlemezkeszám emelkedése bekövetkezhet egy súlyosabb betegségcsoport, a mieloproliferatív betegségek (a vér alakos elemeinek kóros szaporulata) következtében is. Egyesek vérzéshajlama fokozódhat a vérlemezkék „tapadási képességének” hiánya miatt, míg másokban a vérlemezkék megtartják „tapadósságukat”. Mivel azonban számuk növekedett, hajlamosak lehetnek összetapadni, röggé állhatnak össze, ami fennakadhat az erekben, és súlyos, akár halálos károsodást okozhat (tromboembólia).

 

MCV

Az átlagos vérlemezke űrtartalom (mean platelet volume, MPV) a hematológiai automata által megmért több százezer vérlemezke (trombocita) mértének átlaga. Ez az érték akkor szokott növekedni, ha a trombociták az érési folyamatuk korábbi szakaszában kerülnek a keringésbe (a csontvelőben fejlődnek, és egy bizonyos szint után jutnak csak a keringésbe). Ezzel a jelenséggel találkozhatunk minden olyan folyamatot követően, ahol a trombociták nagyobb mennyiségben használódtak fel (vérzés, sérülés, megbetegedések) - ilyenkor a fokozott termelés, és fokozódó igény miatt növekszik a nagyobbak aránya. Létezhet néhány ritka megbetegedés is, amikor a trombociták nagyobbak, de ekkor az MPV jelentősebben eltér, másrészt számos más labor-lelet (valamint panasz és tünet) is jelzi az esetleges betegséget. 

 

MCH

Az MCH érték az egy vörösvértestre számított hemoglobinmennyiség, azaz a hemoglobin koncentrációjának szintjét jelzi. A rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter, más mutatókkal együtt értelmezhető. Magas MCH lehetséges okai: B12 vitamin vagy folsavhiány stb. Magas MCV/MCH-értékekkel jellemezhető anaemia (macrocytás anaemia) leggyakoribb oka a B12-vitamin hiánya, a folsavhiány vagy a megaloblasztos anaemia. Ezen kívül a daganatok kezelésében használt citosztatikumok okozhatnak átmenetileg makrocitózist. Időnként a nagyobb vérzéseket követő regeneráció során is észlelhető, illetve krónikus hemolitikus anaemia esetén is. Számos kórkép átmeneti vagy tartós macrocyter anaemiahoz vezet, pl.: alkoholizmus, májbetegség, myelodysplasiás szindróma, lépkivétel utáni fiziológiás állapot, terhesség, pajzsmirigy-alulműködés vagy aplastikus anameia.

 

MCHC

Az MCHC labor érték a vörösvértestek átlagos hemoglobinkoncentrációját adja meg, mely a rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter. Csökken, ha a hemoglobin kóros koncentrációban van jelen a vörösvértestben, emelkedett ritka vörösvértest betegségekben. Microcyter hypochrom anaemia-ban csökken, sarlósejtes anaemiában emelkedik.

 

MPV

Az MPV (meen platelet volumen) a vérlemezkék átlagos nagyságát jelenti. A vérlemezkék mérete a képződésükkor kicsit nagyobb, a kb. 1 hetes élettartamuk vége felé csökken. Ez természetes folyamat.

 

RDW-SD

A vörösvértestek eloszlási szélességét jellemzi. Az RDW legnagyobb jelentősége az anémiák differenciáldiagnosztikájában van. Az emelkedett RDW érték segíti a diagnózis felállítását a hiányállapotok okozta anémiákban,mint pl. a vas, folsav és B12 hiány, mert hamarabb jelez, mint a többi vörösvérsejt paraméter. A kóros eredmény alapján esetenként perifériás kenetet kell kérni, mert az emelkedett RDW hátterében vörösvérsejt fragmentáció, agglutináció vagy dimorf vörösvértest populáció is állhat.