A teljes vérkép a legáltalánosabb laboratóriumi vizsgálat, mely igen sok információval szolgálhat orvosunknak. Kiolvasható belőle a vérszegénység, bakteriális/vírusfertőzés, rosszindulatú folyamatok ( pl. leukémia ), vérzékenységgel járó állapotok. Gyanú esetén önmagában is sejtet diagnózist, ( régebben az akut vakbélgyulladás egyedüli vizsgálata a vérkép volt, a tapintásos vizsgálat mellett ) de ezt mindig a klinikai képpel együtt, a páciens panaszai és tünetei ismeretében lehet értékelni.
A TELJES VÉRKÉP NEM TARTALMAZ vércukrot, vagy koleszterint, sőt még vasat sem. A teljes vérkép fehérvérsejt, vörösvértest, hemoglobin, hematokrit, trombocita, a fehérvérsejtek összetételét, és a vörösvérsejt indexet tartalmazza! Épp ezért megtévesztő lehet, mikor a páciens egy teljes vérképet kér.
Mit jelentenek a vérképben lévő sejtek?
Fehérvérsejtek
A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.
A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4-11 G/L között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Az olyan betegségeknél, mint a leukémia a fehérvérsejtek száma magasabb a normálisnál, a leukopénia esetében pedig jóval alacsonyabb. A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai például a térfogatuk, vezetőképességük és a szemcsézettségük változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen. A fehérvérsejtek osztályozása, az ún. kvalitatív vérkép, fontos laboratóriumi diagnosztikai módszer.
Több fajtája ismert, ezek mindegyikének megvan a szerepe, eltérés esetén jellemzőek lehetnek egy adott betegségre.
Neutrofil granulocita
az összes fehérvérsejt 50-70%-a.
A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet, ezért leggyakrabban gennysejteknek is hívjuk őket. Hívjuk őket szegment, vagy karéjozott magvú sejteknek is. Különböző, pl. fertőzéses kórfolyamatokban, a fokozott igényeknek megfelelően a csontvelőből hirtelen kidobott neutrophilok közt több az aránylag fiatalabb sejtalak. Minthogy a vérképben a különböző fejlettségű sejtalakokat a növekvő kor szerint balról jobbra haladó (fiatal, pálcikamagvú, lebenyezett magvú) sorrendben szokták jelezni, a vérkép ilyenkor „balra tolódott”. Egészséges ember keringő vérében 1-2% a pálcikamagvú neutrophil, és fiatal sejtalak gyakorlatilag nem észlelhető. A neutrofil leukociták szerepe kóros viszonyok között válik nyilvánvalóvá: a szervezet mobilis védekezőelemei, melyek szöveti izgalom helyén (fertőzés, sérülés, idegen anyag bejutása) az endothelsejtek közt megnyíló hézagokon átvándorolnak a capillarisok falán, és amöboid mozgásukkal haladva körülrajzzák a fertőzéses gócot vagy idegen testet. Baktériumokat vagy apróbb idegen anyagokat phagocytálnak, és lysosoma jellegű, különböző hidrolitikus enzimeket tartalmazó granulumaik segítségével megemészteni igyekeznek a phagocytált anyagokat. Közben a legtöbb sejt elpusztul: a genny nem más, mint ilyen körülmények közt összegyűlt és elpusztult fehérvérsejtek tömege.
Limfocita
20-40%.
A neutrophil granulocyták után a fehérvérsejtek összszámának legnagyobb százalékát (20–40%) képező fehérvérsejt-féleség. A granulocitákkal szemben, amelyek mieloid, azaz vörös csontvelő eredetűek, a limfocyták zöme a nyirokszervekben képződik. Igen élénk mozgású sejtek. Mindenfelé megtalálhatók (pl. a bélnyálkahártyában), amint áthatolnak a legkülönbözőbb szövetrétegeken.
A lymphocytáknak a védekezés immunfolyamataiban betöltött szerepe alapján két típusa ismert: T- és B-lymphocyták. (ezek nem a teljes vérkép részei, hanem un. áramlásos citometriával végezhető vizsgálat)
A T-sejtek a csecsemőmirigybe (thymus) vándorolt őssejtekből fejlődnek, majd a nyirokszervekbe vándorolnak. A keringő lymphocyták 80%-át alkotják. Támogató, segítő (helper) Th, pusztító, cytotoxicus Tc és visszafogó, supresszáló Ts altípusai ismertek. Az immunválasz során az inaktív T-sejtek különféle lymphokineket (interferon, interleukinok) secernáló aktív sejtekké alakulnak.
A CD4|CD4+ segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni védekezésben.
A CD8|CD8+ citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket.
A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat.
Az immunsejtek között előfordulnak természetes sejtpusztító (natural killer) és memóriasejtek is. A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.
Monocita
3-6%
Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be. A csontvelőben levő speciális előalakokból (monoblastok) származnak.
Eozinofil granulocita
2-5%
Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése parazitás fertőzést mutathat, valamint allergiás reakciókban is emelkedett. Számuk a fehérvérsejteknek 2–5%-a egészséges emberben: allergiás állapotokban és bizonyos parazitás megbetegedésekben megnő, fertőzéses állapotokban és mellékvesekéreg-hormon adására eltűnnek a keringő vérből.
Bazofil granulocita
<1%
A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint.
Mindegyik fehérvérsejt típusnak különböző érési formái vannak, melyek ha megjelennek a vérben, az nem jelent jót. Lehet egy masszív bakteriális fertőzés, de komolyabb betegséget is jelenhetnek.
A leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is. Gyulladásos,fertőzéses állapotoknál, leukémiában emelkedik, kemoterápia, csontvelő-károsodás, toxikus gyógyszerhatásoknál csökkenhet a számuk. Különböző fehérvérsejtek vannak,melynek százalékos eloszlása a fehérvérsejtszámmal együtt értékelve akár kész diagnózissal is szolgálhat az orvosnak. A fehérvérsejtek csoportjába tartoznak a neutrofil granulociták, az un. genny vagy falósejtek, a limfociták vagy más néven nyiroksejtek ( nyirokrák esetén igen magas százalékban található ),monociták melyek eltérést mutathatnak szintén rákos folyamatoknál, mononucleosisnál, fertőzések esetén. Eozinofil sejtek: ők azok akik bizonyos élősködők ellen harcolnak,ezért pl. bélférgesség esetén, maláriában is megnőhet értékük, de allergiában is kimutatható. És végül a bazofil: felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint. Valamint rosszindulatú folyamatoknál is lehet eltérés.
Vörösvértestek
A vörösvérsejt a vérben található alakoselemek egyike, feladatuk a légzési gázok, elsősorban az oxigén, kisebb részt a szén-dioxid szállítása. A vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, fejlődésük mintegy 7 napig tart.A vörösvérsejt szokásos magyar rövidítése vvs, de az angol red blood cell elnevezésből származó RBC is gyakran előfordul leleteken. Tudományos neve az eritrocita (latinosan erythrocyta). Számuk egy felnőtt ember 1 µl-nyi vérében átlagosan ötmillió, a férfiaknak általában több, 5-5,4, míg a nőknek 4,8-5 millió. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják. A számuk élettani körülmények között attól függ, hogy az adott egyén tartósan tengerszint fölött milyen magasan él, azaz a parciális oxigéntenziótól. Egyes légzőszervi vagy keringési betegségekben kompenzatórikusan szintén növekedhet a számuk. Átmérőjük kb. 7,2 µm, legnagyobb vastagságuk 2,2 μm. A vörösvérsejtek szállítják az oxigént és szerepük van a szén-dioxid szállításában is.
Érésük közben hemoglobin-molekulák szintetizálódnak bennük, melyek vastartalmuk segítségével revezibilisen képesek kötni, és ilyen módon szállítani az oxigént. Szárazanyag-tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvérsejtek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vérfesték bomlásterméke a bilirubin, amit a máj az epébe választ ki. A szervezet a vasat újrahasznosítja. Az anaemia, a vörösvérsejtek relatív hiánya. Lényege, hogy a keringő vérben alacsony az oxigént szállító hemoglobinszint. Oka lehet csökkent hemoglobin-termelés, illetve fokozott vörösvérsejt-pusztulás miatt. Mivel a hemoglobin a vörösvérsejtek alkotója, az anaemia gyakorlatilag a vörösvérsejtek betegsége.Számos örökletes és más anémiás betegségben fontos szerepe van a vörösvérsejtek genetikai hibáinak (pl. sarlósejtes anémia), a B12-vitamin hiányának (ez a vészes vérszegénység, anaemia perniciosa), de okozhat vérszegénységet a vas bevitelének vagy felszívódásának zavara (vashiányos anémiák), az elégtelen vagy helytelen táplálkozási szokások (pl. krónikus alkoholizmus), az általános alultápláltság (fehérjehiány), bizonyos krónikus mérgezések (pl. ólom), valamint megtámadhatják és pusztíthatják a vörösvérsejteket kórokozók (malária). Nagyobb fokú vérveszteség is okozhat átmeneti vérszegénységet.
Trombociták
A normális tartomány felnőttek esetében nagyjából 150 000 és 400 000 vérlemezke/mikroliter vér (150–400 G/l, G – giga, milliárd/liter) között van.
Ha a vérlemezkeszám 20 000/mikroliter alá esik, spontán vérzések alakulhatnak ki, amit ezért életveszélyes állapotnak tekintenek. Csontvelői betegségben, például leukémiában vagy egyéb csontvelői daganatban szenvedő betegekben gyakran jelentkezik nagymértékű, súlyos vérzés a jelentősen lecsökkent vérlemezkeszám (thrombocytopenia) miatt. Alacsony vérlemezkeszám hosszan tartó vérzéssel járó betegség (például idült vérző gyomorfekély) következtében is létrejöhet, a vérlemezkekészletek kimerülése miatt. A vérlemezkék pusztulását autoimmun betegségek is okozhatják (ezekben a betegségekben a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek a saját szerveit támadják meg, ilyen például a lupus és az Immun Thrombocytopeniás Purpura [ITP]). Egyes gyógyszerek, mint a heparin, kinidin, szulfonamidok, szájon át szedhető antidiabetikumok és még akár az alkohol is a vérlemezkeszám csökkenését válthatják ki. Kemoterápia alatt ugyancsak csökkenhet a vérlemezkeszám. A várandós nők akár öt százaléka is thrombocytopeniássá válhat a terhesség végére.
Gyakrabban (a népesség akár egy százalékában is) a könnyebben kialakuló zúzódásokért, véraláfutásokért vagy vérzésért egy öröklött megbetegedés, a von Willebrand-betegség felelős. Annak ellenére, hogy a vérlemezkék száma ebben az esetben akár normális is lehet, azok mégsem képesek összetapadni a von Willebrand-faktor csökkent mennyisége miatt. Emelkedett vérlemezkeszám (thrombocytosis) hátterében nem feltétlenül áll jelentős egészségi probléma, de a vérlemezkeszám emelkedése bekövetkezhet egy súlyosabb betegségcsoport, a mieloproliferatív betegségek (a vér alakos elemeinek kóros szaporulata) következtében is. Egyesek vérzéshajlama fokozódhat a vérlemezkék „tapadási képességének” hiánya miatt, míg másokban a vérlemezkék megtartják „tapadósságukat”. Mivel azonban számuk növekedett, hajlamosak lehetnek összetapadni, röggé állhatnak össze, ami fennakadhat az erekben, és súlyos, akár halálos károsodást okozhat (tromboembólia).
MCV
A vörösvértestek átlagos térfogata a vörösvértest-szám alapján számított érték. A vörös vértestek térfogata leggyakrabban krónikus betegségek, a hemoglobin-termelődés zavarai, illetve vashiányos vérszegénység esetén csökken. A vashiányt további vizsgálatok erősíthetik meg. Azok eredménye alapján leggyakrabban vaspótlásra van szükség. A vörös vértestek térfogata májzsugor, kemoterápia esetén, valamint folsav, illetve B12-vitamin-hiány okozta vérszegénység következtében növekszik. Az okok tisztázására további vizsgálatokra van szükség.
MCH
Az MCH érték az egy vörösvértestre számított hemoglobinmennyiség, azaz a hemoglobin koncentrációjának szintjét jelzi. A rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter, más mutatókkal együtt értelmezhető. Magas MCH lehetséges okai: B12 vitamin vagy folsavhiány stb. Magas MCV/MCH-értékekkel jellemezhető anaemia (macrocytás anaemia) leggyakoribb oka a B12-vitamin hiánya, a folsavhiány vagy a megaloblasztos anaemia. Ezen kívül a daganatok kezelésében használt citosztatikumok okozhatnak átmenetileg makrocitózist. Időnként a nagyobb vérzéseket követő regeneráció során is észlelhető, illetve krónikus hemolitikus anaemia esetén is. Számos kórkép átmeneti vagy tartós macrocyter anaemiahoz vezet, pl.: alkoholizmus, májbetegség, myelodysplasiás szindróma, lépkivétel utáni fiziológiás állapot, terhesség, pajzsmirigy-alulműködés vagy aplastikus anameia.
MCHC
Az MCHC labor érték a vörösvértestek átlagos hemoglobinkoncentrációját adja meg, mely a rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter. Csökken, ha a hemoglobin kóros koncentrációban van jelen a vörösvértestben, emelkedett ritka vörösvértest betegségekben. Microcyter hypochrom anaemia-ban csökken, sarlósejtes anaemiában emelkedik.
MPV
A vérlemezkék mérete a képződésükkor kicsit nagyobb, a kb. 1 hetes élettartamuk vége felé csökken. Ez természetes folyamat. Az átlagos vérlemezke űrtartalom (mean platelet volume, MPV) a hematológiai automata által megmért több százezer vérlemezke (trombocita) mértének átlaga. Ez az érték akkor szokott növekedni, ha a trombociták az érési folyamatuk korábbi szakaszában kerülnek a keringésbe (a csontvelőben fejlődnek, és egy bizonyos szint után jutnak csak a keringésbe). Ezzel a jelenséggel találkozhatunk minden olyan folyamatot követően, ahol a trombociták nagyobb mennyiségben használódtak fel (vérzés, sérülés, megbetegedések) - ilyenkor a fokozott termelés, és fokozódó igény miatt növekszik a nagyobbak aránya. Létezhet néhány ritka megbetegedés is, amikor a trombociták nagyobbak, de ekkor az MPV jelentősebben eltér, másrészt számos más labor-lelet (valamint panasz és tünet) is jelzi az esetleges betegséget.
RDW-SD
A vörösvértestek eloszlási szélességét jellemzi. Az RDW legnagyobb jelentősége az anémiák differenciáldiagnosztikájában van. Az emelkedett RDW érték segíti a diagnózis felállítását a hiányállapotok okozta anémiákban,mint pl. a vas, folsav és B12 hiány, mert hamarabb jelez, mint a többi vörösvérsejt paraméter. A kóros eredmény alapján esetenként perifériás kenetet kell kérni, mert az emelkedett RDW hátterében vörösvérsejt fragmentáció, agglutináció vagy dimorf vörösvértest populáció is állhat.