Menstruációs ciklus és zavarai

A női nemi működés ciklikus jellegű. Ez az ovarialis és menstruációs ciklus: az előbbi, vagyis az ovuláció a petesejtérés ciklusa, az utóbbi a menstruáció vagy menzesz. A menstruáció a méhnyálkahártya havonta (átlagosan 28 naponként, de ez az időperiódus egyénenként, sőt ugyanannál az egyénnél is elég nagy változatosságot mutat, így gyakorlatilag 25-33 naponként) történő lelökődését és vérzés kíséretében történő kiürülését jelenti.

A folyamat több szintű hormonális szabályozás alatt áll. Ennek a szabályozó rendszernek a felső szintjét a hipotalamo-hipofízeális rendszer gonadotróp (a gonadokat, nemi mirigyeket serkentő) hormonjai jelentik, amelyeknek termelődését negatív visszacsatolással (feed-back) a petefészekben (ovarium) termelődő hormonok befolyásolják. Az anyaméh (uterus) nyálkahártyájának (endometrium)változásait a petefészek hormonjainak szintje szabályozza.

A hipotalamuszban képződnek azok az anyagok, amelyek az agyalapi mirigy (hypophysis) elülső lebenyében a nemi mirigyeket serkentő (gonadotrop) hormonok termelődését és a hormonok ürítését elősegítik. Nőben az utóbbiak a tüszőérést, annak hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (follikulus stimuláló hormon; FSH) valamint a sárgatest képződését, hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (luteinizáló hormon; LH).

Menstruáció vagy vérzés időszaka

A ciklus kezdetének mindig a menstruáció első napját tekintjük. A vérzés időszaka normálisan 3-5 napig tart. Ebben az időszakban leválik a méhnyálkahártya felső rétege, amely vérrel keveredik. Kb. 50 ml vért veszítünk egy menstruációs vérzés során. A menstruáció alatt összehúzódik a méh izomzata, hogy támogassa a nyálkahártya leválását, aminek normális körülmények között fájdalommentesen kellene zajlania. A menstruáció végén újra elkezdődik a petefészkekben a felépítő folyamatok, amely végül is a vérzés végéhez vezet.

Proliferációs vagy felépítési szakasz

Normál esetben a hipotalamusz, azaz az agyunk szabályozó központja kíséri figyelemmel a petefészkeink hormontermelődését és így szinkronizálja a normális menstruációs ciklust.

Amikor a havi vérzés véget ér, a hipotalamusz GnRH hormont bocsájt ki, amely stimulálni fogja az agyalapi mirigyünket az FSH (tüszőérlelő) és az LH (tüszőrepesztő) hormonok kibocsájtására.

Ezek a hormonok utasítják a petefészket ösztradiol termelésére, amely majd szépen elkezdi a tüszőérlelést (petesejt érlelést a tüszőben), kb. 120 tüszőnél.

Szintén a petesejt által megtermelt ösztrogének hatására a felépítési szakaszban, azaz a 6. és a 12-13. nap között a méhnyálkahártya megújul. Az ösztrogének a vérkeringésen keresztül jutnak el a nyálkahártyáig. Mint egy virágnál, amely új gyökeret hoz, új vérerek képződnek és nőnek bele a méhnyálkahártyába, s a nyálkamirigyek újra elkezdenek növekedni.

Az ovuláció

A 12-13. napon az ösztrogén koncentrációja a vérben eléri a csúcsot, s ekkor az agyalapi mirigy (hipofízis) által termelt luteinizáló hormon (LH) kiváltja a tüszőrepedést: az első tüsző, amely beérik, kiszabadítja magából a petesejtet, mely a petevezetőn keresztül útnak indul a méh fele. Ez maga az ovuláció, azaz a tüszőrepedés. A visszamaradt tüsző-burok pedig azonnal átalakul sárgatestté és elkezd nagy mennyiségű sárgatest-hormont, azaz progeszteront termelni. Ezzel elindul a ciklus új szakasza.

Luteális vagy sárgatest szakasz

A tüszőrepedés jó esetben két héttel a rá következő menstruáció előtt történik. Tehát egy 28 napos ciklust alapul véve a luteális szakasz a 14. naptól indul a tüszőrepedés után, s röviddel a következő menstruáció előtt, a 28. napon végződik.

Ovulációkor bizony egyik pillanatról a másikra a progeszteron koncentráció 200-300-szorosára változik, az ösztrogénhez viszonyítva. Azaz a progeszteron átveszi az irányítást! Ez a mennyiségű progeszteron fogja napról napra a méhnyálkahártyát megfelelő minőségűvé tenni egy esetleges beágyazódáshoz: azaz a méhnyálkahártya mirigyeit több szekrétum képzésére (azaz különböző anyagok kiválasztása indul meg) készteti, s a mirigyek tovább növekedésével a nyálkahártya átépül: a nyálkahártyába glikogén épül be, amely a glükóz tartalékolt formája. Amennyiben bekövetkezik a terhesség, az embrió az első hetekben ebből fog táplálkozni. Ugyanakkor ez a progeszteron mennyiség küldi azt az üzenetet az agyalapi mirigynek, hogy nem kell további ovuláció.

Ha a megtermékenyítés nem történik meg ezen a kb. 14 napon belül (ciklus második fele, főleg ovuláció utáni 8 nap), a petefészek elkezdi csökkenteni az ösztrogén és progeszteron termelést. Majd kb. 1 nappal a menstruáció megjötte előtt a sárgatest visszafejlődik, és nem termel több progeszteront sem, ekkor hirtelen mindkét hormon szintje hirtelen nagyon leesik, melynek hatására a méhnyálkahártya ledobódik, azaz megjön a menstruáció. Ez úgy történik, hogy a méh artériái a lecsökkent hormonszintek hatására összehúzódnak, a méhnyálkahártya vérellátása erősen lecsökken és helyi oxigénhiány (isémia) lép fel. Pár órán belül elhal a nyálkahártya és ledobódik.

Van egy ún. visszacsatolás, azaz az alacsony hormonszint hatására a GnRH elkezd növekedni és minden kezdődik elölről, új ciklusba léptünk!

Mint látható, az egész ciklus során a hormonok összjátéka figyelhető meg: az ösztrogén stafétabotot ad át a progeszteronnak a ciklus közepén, a petefészek munkáját pedig egy másik hormontermelő szervünk, az agyalapi mirigy kíséri figyelemmel.

Kísérjük figyelemmel a ciklusunkat!

Úgy valljuk, minden nőnek illik ismernie a testét, a ciklusát, amennyiben figyelemmel szeretné kísérni nőgyógyászati egészségi állapotát.

Általában egy átlag nő úgy éli le az életét hogy figyeli, hogy van-e menstruációja, illetve hogy az nagyjából szabályos-e, nincs-e közti vérzés. Azt hisszük, ha van havonta rendben menstruációnk, akkor biztosan teljesen egészségesek vagyunk. Az ovuláció (tüszőrepedés) figyelését elhanyagoljuk, pedig a progeszteron termelés ovuláció-függő. Abból a szempontból, hogy mennyi progeszteron termelődik, nagyon fontos tudni, hogy egyáltalán én a ciklusaimban ovulálok-e vagy nem. Forrás: (hormonharmonia)

A menstruáció zavara gyakori jelenség,

mert a havi vérzést érzékeny hormonális rendszerek szabályozzák, amelyeket sok tényező befolyásolhat. A nemi szervek anatómiai eltérései is vezethetnek vérzészavarokhoz. A túl korai, vagy késői életkorban jelentkező, a gyakori (21 napnál rövidebb), vagy elnyúló (38 napnál hosszabb) ciklusban, illetve a rendszertelen, a rövid vagy túl hosszú ideig tartó, a minimális vagy túl erős vérzéssel járó és a kórosan fájdalmas, illetve tüneteket okozó menstruációt rendellenesnek tartjuk. A kóros menstruáció hátterében leggyakrabban veszélytelen, múló okok állnak, de a ritkán így jelentkező súlyosabb betegségek felismerése érdekében minden esetben szakorvosi vizsgálat javasolt.

A szabályos időközökben jelentkező, de általában rövidebb és kisebb volumenű menstruáció is lehet kóros. Hátterében gyakran áll a peteérés elmaradása, hosszabb ideig alkalmazott hormonális fogamzásgátló tabletta elhagyása, vagy szülés, illetve szoptatás utáni állapot. Szervi elváltozások miatt is létrejöhet. A méh üregét érintő műtéti beavatkozásokat követően, valamint a méhnyálkahártya gyulladása miatt a méh belső felszíne összetapadhat, ami rendellenesen kevés menstruációs vérzéshez, továbbá meddőséghez vezethet. Méhtükrözéses beavatkozással az összenövések általában oldhatók.

A menstruációs ciklusok 21-40 naposak lehetnek. Csak a nők 10-15%-ának van pontosan 28 napos ciklusa. A vérzések közötti időtartam általában közvetlenül a menarche után és a menopauza előtt a leghosszabb. A menstruációs ciklust hormonok szabályozzák: a luteinizáló hormon és a follikulus stimuláló hormon, amelyeket az agyalapi mirigy termel, és a petefészkek által termelt ösztrogén és progeszteron. A ciklusnak három szakasza van: follikuláris (tüsző-), ovulációs (tüszőrepedés) és sárgatest fázis.

Túl rövid ciklus kiváltó oka lehet:

megrövidült sárgatestfázis, ez a tüszőrepedés és a következő menstruációig eltelt időszak,
korai tüszőrepedés, hiányzó tüszőrepedés. Ennek tisztázására nőgyógyász szakorvost kell felkeresnie!