Magyarországon 1200 fő betegszik meg évente, viszont a halálozási arányban kétszer magasabb, mint a méhnyakrák. Ez jellemzi a petefészekrákot ma!
Európában évente több mint 40 ezer nő veszti életet petefészekrák vagy annak szövődménye miatt. A nőgyógyászati daganatok közül a legtöbb halálesetért a petefészekrák felel. A daganatos statisztikák szerint petefészekrák esetén az ötéves túlélésre a betegek mindössze 45 százalékának van esélye, ezért ennél a betegségtípusnál különösen fontos a tünetek pontos ismerete. A diagnózist nehezíti, hogy korai fázisában a petefészekrák tünetei összetéveszthetők egyszerű bélproblémák tüneteivel. A korai diagnózist csak a rendszeres és tudatos nőgyógyászati vizsgálatok, a betegségről való tájékozódás segíti.
Petefészekrák okai:
A petefészekrák pontos okait ma még nem ismeri az orvostudomány, de hajlamosító tényezők kutatásából számos információt tudhatunk meg.
- Életkor: A petefészekrákok közel 70%-át előrehaladott állapotban diagnosztizálják, a legtöbb eset a változókort követően alakul ki.
- Családi halmozódás:Azoknál gyakoribb, akiknek első fokú rokonságában fordult elő petefészekrák, vagy egyéb daganatokkal társulva, petefészekrák szindrómák részeként (emlő-, vastagbél-, méhtest- rák) megbetegedés.
- Génmutáció: BRCA-1 és BRCA-2 génmutációkat eredetileg emlőrákkal kapcsolatban mutatták ki. Mára már bizonyos, hogy az említett gének mutációja a petefészekrák kockázatát is jelentősen megnövelik.
- Szülés: Nagyobb a petefészekrák kialakulásának kockázata az olyan nőknél is, akik soha sem szültek, soha nem estek teherbe vagy akik 35 évesnél idősebb korban szültek először.
Petefészekrák tünetei:
A korai petefészekráknak nincsenek jellegzetes tünetei, ráadásul meglévő tünetek sem késztetik a beteget gyanakvásra. Gyakori a hasi puffadás, vérzészavarok, kismedencei idegentest-érzés, deréktáji fájdalom, valamint különböző gyomor- és bélpanaszok.
Az egyértelmű tünetek megjelenésekor (szabad hasűri folyadék) a betegség már sok esetben gyógyíthatatlan.
Tünettana szegényes, a korai petefészekráknak pedig egyáltalán nincsenek tünetei, ráadásul az esetlegesen meglévő tünetek sem késztetik a beteget gyanakvásra, és ezek nem különböznek a jóindulatú petefészek daganatokétól. Gyakori a hasi puffadás, vérzészavarok, kismedencei idegentest-érzés, deréktáji fájdalom, valamint különböző gyomor- és bélpanaszok. Sokszor már az előrehaladott rák jelei ezek.
Az egyértelmű tünetek megjelenésekor (szabad hasűri folyadék) kerül felismerésre legtöbbször (70%), gyakran az áttétek utalnak rá.
Ezért nélkülözhetetlen a rendszeres nőgyógyászati szűrés, mert a minél előbb diagnosztizált betegség és idejében megkezdett kezelés gyógyulási arányai kimagaslóak. Sajnos a petefészekrák gyors progressziót mutat, minél később igazoljuk a petefészekrák jelenlétét ( hüvelyi Ultrahang, tumor markerek) úgy nő az áttétek megjelenésének az esélye. A petefészekrák a korai szakaszban nem okoz jellegzetes tüneteket és panaszokat, többnyire olyan jelei vannak, amelyek felkelthetik a gyanút, ha odafigyelünk rájuk. A leggyakoribb korai tünet az állandósult puffadás, hasi fájdalom, teltségérzés, derékfájás, székrekedés vagy hasmenés, sürgető vizelési inger, kismedencei fájdalom, rendellenes vérzés. Az ilyen jellegű panaszok feltétlen orvosi kivizsgálást igényelnek. A kivizsgálás nőgyógyászati és laboratóriumi vizsgálatokból állhat.
A női szervek daganatai közül a petefészekrák okoz leggyakrabban halált, mert amíg előrehaladott stádiumba nem kerül, addig tünetei - fáradtság, felfúvódás, hasi és medencei fájdalom - összetéveszthetők más betegségek tüneteivel, ezért felismerése nehéz. A betegek mintegy 60 százaléka nem éli túl a diagnózistól számított öt évet.
A friss tanulmány több mint 8 ezer európai nő génjeit hasonlította össze, egy csoportjuk jó egészségnek örvendett, egy másik csoportjuk petefészekrákos volt, harmadik csoportjuknak a családjában fordult elő a kór. Azt találták, hogy a BRCA1 gén mutációjának hordozóinál nagyobb eséllyel, előrehaladottabb stádiumban, idősebb életkorban diagnosztizálták a petefészekrák agresszív formáját.
Hogyan mutatható ki a petefészekrák?
A nőgyógyász számára számos diagnosztikai lehetőség van arra, hogy kimutassa vagy kizárja a petefészekrák jelenlétét. Ilyen lehetőségek:
- Ultrahang vizsgálat: Hüvelyi ultrahang vizsgálat hasznos a petefészekrák felismerésében, akár a jó és rosszindulatú dagantok közötti különbségtételben.
- Vérvizsgálat: Léteznek tumorjelző makerek, (Ca-125, HE-4 marker) melyek hasznos információkat adnak az orvosnak. Fontos megjegyezni viszont, hogy ezen a molekulák azonban nemcsak petefészekrákokban emelkednek meg, sőt olykor rákos megbetegedéstől függetlenül is kimutatható, ezért önmagukban nem diagnosztikus értékűek!
- Mikroszkópos kórszövettani vizsgálat: CT vezérelt mintavétel, Laparoszkópos beavatkozás segítségével a tumorból vett szövetminta alapján megállapítható, hogy a szövetburjánzás jó vagy rossz indulatú-e, azon belül milyen típusú.
- CT és MR vizsgálat: Ezekkel a vizsgálatokkal főleg a betegség stádiumára vonatkozó adatokat kap a kezelő orvos.
Petefészekrák kezelése:
A petefészekrák összes stádiumában a megfelelő időben végzett sebészi kezelésnek jut a vezető szerep. A rák megállapítása után amennyiben műtétre kerül sor, az történhet a has megnyitásával vagy laparoszkópos úton. A méh, a két méhkürttel és petefészkekkel együtt eltávolításra kerül, sokszor elkerülhetetlen a kiterjesztett, más szerveket is érintő műtét.
A petefészekrák kezelése azonban a műtéttel általában sincs befejezve. Szükség van adott esetben műtét előtti (preoperativ) vagy utáni (posztoperatív) kezelésre is, amely a szövettani eredmény által megválasztott citosztatikus kezelés (kemoterápia).
A petefészekrák nem a leggyakoribb nőgyógyászati rákbetegség, de gyakrabban válik végzetessé a többinél, mert nehezebb korai szakaszban felismerni, mint például a méhnyak vagy az emlő daganatait. Ha a betegek ismernék a kezdeti tüneteket, és tisztában lennének esetleges veszélyeztetettségükkel, jobb esélyük lehetne a korai diagnózisra és a gyógyulásra. A petefészek feladata a petesejt, valamint a női nemi hormonok (ösztrogén, progeszteron) termelése.
A petefészek rosszindulatú daganatai leggyakrabban az 50. és 70. életév között jelentkezik, bár bizonyos génmutáció talaján jóval fiatalabb korban is kialakulhat. Ha a családban legalább egy elsőfokú vagy legalább két másodfokú rokonnak volt/ van petefészek-, vagy emlőrákja, akkor a betegség fokozott kockázatával lehet számolni. Ha genetikai hajlam bebizonyosodik, érdemes megfontolni a petefészkek eltávolítását a betegség megelőzésére. Fokozott kockázatot jelent az elhízott, gyermektelen nők, valamint azok, akik a menopauza után hormonpótló kezelést kaptak. A nagyszámú terhesség, a korai első terhesség, és a szoptatás viszont csökkenti a betegség veszélyét.
Forrás: (nőgyógyászati központ)