Pajzsmirigy hormonok és antitestek.

A pajzsmirigy betegségei a szerteágazó tünetek miatt nem, vagy csak későn kerülnek felismerésre. Hogy kinek mi a jó laborérték, azt nem a laboratórium, hanem az endokrinológus határozza meg!

Pajzsmirigy betegségek különös gyakorisággal fordulnak elő serdülőkorban, a változókor és a terhesség idején, illetve az azt követő időszakban. A szülések 10-17 százalékában a szülést követően 2-6 hónap múlva pajzsmirigy-gyulladás alakul ki, amelynek jellegzetes, sokrétű tünetei az erős szívdobogás, az idegesség, a kimerültség, a testsúly-növekedés, és a hajhullás. A pajzsmirigy betegségei gyakori okai a terméketlenségnek, a vetéléseknek, menstruáció zavaroknak. 60 éves kor fölött a nők jelentős részének alakul ki valamilyen pajzsmirigy rendellenessége, ám a legtöbben nem is tudnak róla.

 

TSH

 
Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy – nem a pajzsmirigy – állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek?
 
Figyelembe kell venni a következőket:
– a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
– a beteg lakóhelyének jódellátottságát
– a beteg nemét
– az évszakot
– napszakot
– a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető.
– az alkalmazott gyógyszereket (ide tartoznak többek közt a szív-, és gyomorproblémákra szedett, vagy hormonális fogamzásgátló készítmények is)
– a beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
– felszívódási viszonyokat
– TSH elleni antitest jelenlétét
– terhesség esetén az értékek szintén változnak
 
Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos, szűrő jellegű módszer, de annak az élettanitól eltérő volta nem jelent önmagában betegséget! A TSH meghatározás tehát lényeges vizsgálati módszer lehet a pajzsmirigybetegségeinek kivizsgálásában és kezelésében a kellő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező szakorvos számára.
A laboratóriumi vizsgálatot azonban minden esetben meg kell előzze a beteg panaszainak meghallgatása, az alkalmazott gyógyszerek áttekintése (ún. anamnézis), a beteg vizsgálata, képalkotó eljárások, immunológiai tesztek. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket együttesen szabad és kell értékelni, hiszen a beteg vizsgálata és kezelése egyaránt holisztikus megközelítést igényel.
 

FreeT3 és FreeT4

Ezek a pajzsmirigy hormonjai. A pajzsmirigyhormonok a véráramban nagyon magas arányban (99,9%) fehérjéhez kötődnek és így szállítódnak. A véráramban található hormonmennyiségnek csak nagyon kicsi része marad "szabadon" (free T4 és T3, rövidítve fT4 és fT3), ellenben csak ennek a kis mennyiségnek van biológiai aktivitása. Emiatt az orvosi vizsgálatok során csak az fT4 és fT3 értékeknek van információértéke.
A pajzsmirigy-hormonok a szervezet valamennyi sejtjének aktivitását szabályozzák. Elősegítik a sejtek oxigén felvételét, ezáltal szabályozzák a táplálék fő elemeinek (zsírok, szénhidrátok, fehérjék) sejtszintű hasznosítását, vagyis az alapmetabolizmust, a sejt energiafelhasználását. Továbbá, a pajzsmirigy-hormonok befolyásolják a fehérjék szintézisét és növelik a szervezet érzékenységét katekolaminokkal (például adrenalin) szemben. A pajzsmirigy-hormonok fontosak valamennyi sejt fejlődéséhez és normális differenciálódásához, fontos szerepet játszanak a magzat testi és idegrendszeri fejlődésében. A Magyarországon ma már ritka súlyos jódhiány és a következményes pajzsmirigyhormon-alultermelés magzati korban visszafordíthatatlan idegrendszeri fejlődési zavarhoz és kis termethez vezet. Az izomsejtekben a pajzsmirigy-hormonok úgy módosítják a myoglobulint, hogy az egy kifejezettebb ATP-áz hatással és kontrakciótulajdonságokkal bír, és így munkabíróbb.
 
A pajzsmirigy-hormonok:
▪ megnövelik a mitokondriumok oxidatív anyagcseréjét
▪ növelik az oxigén és energiafelhasználást valamint a hőtermelést
▪ katabolikus, lipolitikus és glikogénlebontó hatásúak.
 
A pajzsmirigy funkció zavarai származhatnak a pajzsmirigy-hormonok túltermeléséből (hyperthyreosis) vagy éppen fordítva: a hormonok hiányából vagy alultermeléséből (hypothyreosis).
 

PAJZSMIRIGY ANTITESTEK

A vizsgálatokhoz többféle antitest meghatározása tartozik. A vizsgálati eredmények az autoimmun pajzsmirigy betegségek diagnózisát és követését, e kórképek megkülönböztetését egyéb formájú thyreoiditisektől, valamint a kezelésre vonatkozó döntések meghozatalát segítik.

ANTI-TPO

A pajzsmirigy rendellenességek diagnosztikájában nagy szerepe van az AntiTPO szint ellenőrzésének, mely az tireoperoxidáz elleni antitestet jelöli. A tireoperoxidáz enzim egy olyan fehérje, ami a pajzsmirigy hormonok szintézisében játszik fontos szerepet, így az ellene termelt antitest befolyásolja a hormonok egymásba való alakulását. Ennek eredményeképp a szervezetben kevés pajzsmirigy hormon lesz, és kialakul a pajzsmirigy alulműködés.
Az AntiTPO magas szintje több pajzsmirigy rendellenességet is kísér, ám olykor előfordulhat önmagában is- viszont ekkor időnkénti pajzsmirigy vizsgálat javasolt (TSH, T3, T4 ellenőrzése), ugyanis könnyen pajzsmirigyzavart indukálhat. A probléma alul-és túlműködést is eredményezhet, és legtöbbször olyan állapotokkal jár együtt, mint a Hashimoto-betegség, a Grawes-Basedow kór, terhesség utáni pajzsmirigy gyulladás (postpartum thyreoditis). Éppen ezért magas AntiTPO esetén időnként szükséges ezen állapotok irányába vizsgálatokat végeztetni.
Az enzim szintjének ellenőrzése minden olyan esetben indokolt, amikor a TSH értéke a referencia tartományon kívül esik, tehát felmerül a pajzsmirigy alul-vagy túlműködés gyanúja. Természetesen akkor is szükséges lehet az ellenőrzése, ha az illetőnél olyan tünetek jelentkeznek, melyek pajzsmirigyzavarra utalhatnak. Ilyenek például a menstruációs zavarok, emésztési rendellenességek, székrekedés/hasmenés, hajhullás, teherbe esési nehézségek/vetélés, csökkent hideg/melegtűrés, szapora pulzus, remegés, depresszió, idegesség. Ilyen esetekben az AntiTPO mellett érdemes megvizsgáltatni a TSH, T4, T3 szintjét is, valamint szükséges lehet pajzsmirigy ultrahangon is részt venni, hogy a szakember pontos képet kapjon a szerv szerkezetéről, nagyságáról és az esetleges elváltozásokról.
 

TIREOGLOBULIN / Tg

A tireoglobulin a pajzsmirigysejtek raktározó fehérjéje, hozzá kötve raktározzák a elkészült pajzsmirigyhormonokat. Kis mennyiségben a vérkeringésbe is bekerül. A pajzsmirigyhormonok a tireoglobulinból a szervezet igényei szerint szabadulnak fel és kerülnek a véráramba. Ezt a folyamatot a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szabályozza.
A tireoglobulin kimutatása a vérben a pajzsmirigysejtek jelenlétét és működését jelzi, ami pajzsmirigykarcinóma utókezelése során lehet fontos. Pajzsmirigyrák esetén, ha a műtét és az ezt követő radiojódterápia után a vérben tireoglobulin mutatható ki, az egyértelműen pajzsmirigysejtek további jelenlétére és így a karcinóma kiújulására vagy maradványára utalhat.
 

ANTI-TIREOGLOBULIN / Anti-Tg

A pajzsmirigy autoimmun gyulladását, a Hashimoto-thyreoiditist, okozhatja a thyreoglobulin ellen termelt antitest (anti-Tg). Az anti-Tg az esetek mintegy 70-80%-ában mutatható ki Hashimoto-thyreoiditisben szenvedő betegek vérében szemben a tireoperoxidáz elleni antitesttel (anti-TPO), mely gyakoribb (kb. 95%). Ezek az antitestek gyulladást idéznek elő és idővel a pajzsmirigysejtek teljes pusztulását okozzák. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az anti-Tg antitestek szintje önmagában is a perzisztáló betegség és a terápiás válasz kiegészítő markerének tekinthető. Például radioaktív jódkezelést követően az anti-Tg antitestek szintje kezdetben átmenetileg megemelkedhet, és az antitestek teljes eltűnése átlagosan 2-3 évet vehet igénybe. Tumormarkerként is használatos.
 

TSH RECEPTOR ELLENI ANTITEST / TRAK

Fontos szerepe van az immun és nem immun eredetű hypertireosisban. A pajzsmirigy túlműködés már ritkábban fordul elő, ennek ellenére sok ember életét megkeseríti. A Basedow kór hátterében a pajzsmirigy sejteken található, működésüket fokozó TSH receptorok elleni antitest termelődése áll, mely a receptorok ingerlésével pajzsmirigy túlműködést eredményez. A TSH receptor ellenes antitest, elsősorban hyperthyreosisban fontos, a betegség kialakulásában és zajlásában fontos szerepe van. Ha magas a szint- a betegség nagy aktivitását jelzi, ha csökken, akkor az a javulás ill. gyógyulás jele.
 

TIROXIN KÖTŐ GLOBULIN / TBG

A biológiailag aktívabb T3 hormon mintegy 85 %-a a tiroxinból alakul át például a máj, az izom, és a vese szövetekben. A hormonok szállításában fehérjék vesznek részt. Ilyen a tiroxint kötő globulin, a TBG. A pajzsmirigyhormonok, a T3 és T4, életfontosságúak. A pajzsmirigy működéséről többféle laboratóriumi vizsgálattal győződhetünk meg. Általánosságban a TSH mennyiségét nézzük, s ha ebben eltérés van, akkor kerül sor a szabad T4, illetve T3 meghatározására. Egyes esetekben - például akkor, ha daganatra gyanakszunk - informatív lehet a tiroxint kötő fehérje, a TBG meghatározása. E fehérje szintje magas lehet azonban a fogamzásgátlót szedő nőknél, terhességben, vagy ösztrogént bármilyen formában szedőknél, de májgyulladás korai fázisában is. Autoimmun folyamat bizonyítása céljából pajzsmirigy ellenes antitesteket mutathatunk ki a vérből.
 

REVERZT3

Egészen egyszerűen a vérvételi eredmény akár több hónapos (fél-egy éves) csúszással képes jelezni a pajzsmirigy betegséget sokszor. Ilyenkor fél év múlva meg kell ismételni a vérvételt (TSH, FT4, FT3 egyaránt!)! - Létezik egy reverz T3 szindrómának hívott betegség, ahol egy inaktív T3 hormon képződik, és a labor eredmények mindent jónak mutatnak, de a tünetek egyre romlanak, és a Somatoinfra is alulműködést mutat. A rT3 laboratóriumi meghatározásának indikációi: hypothyreosis okának kivizsgálása, gyulladásos betegségek, májbetegség, vesebetegség, alacsony vas, szelén, cink, króm és jód szint, B6-, B12- és D-vitamin hiány állapotok, IDDM.