Nagyanyáink jól bevált receptjeiben még sokszor szerepel a szalicil, betiltása óta pedig a helyét felváltották a biztonságosabbnak gondolt tartósítószerek, mint a nátrium-benzoát. Mára viszont ezt is az egészségügyi szempontból kifogásolható összetevők közt tartják számon.
A benzoesav allergia vizsgálat vérből, specifikus IgE kimutatáson alapul. A vizsgálat árát és a vállalási határidejét az árlistában találja!
Benzoesav, egy allergizáló tartósítószer
A benzoesavat és sóit az élelmiszeriparban tartósítószerként használják:
▪ benzoesav: E210
▪ nátrium-benzoát: E211
▪ kálium-benzoát: E212
▪ kalcium-benzoát: E213
A szalicilsavról kimutatták, hogy a szervezetben képes felhalmozódni, hosszútávon a vesét és az idegrendszert károsítja, nagyipari termelésben be is tiltották.
A nátrium-benzoát hosszútávon ideg- és bélrendszeri problémákat, valamint allergiás reakciót okozhat az arra érzékenyek számára.
A benzoesav szerves sav, az áfonyában és sok más gyümölcsben is megtalálható, emellett a mézben, a joghurtban, a savanyú tejben és a sajtban is fellelhető. Az a mennyiség azonban, amelyet ezek az élelmiszerek tartalmaznak, elhanyagolható ahhoz képest, ami tartósítószer formájában kerül a szervezetbe.
A benzoesav a savanyú élelmiszerekben gátolja az élesztők és a baktériumok növekedését. Gyakran a szorbinsavval (E 200) együtt használják, amely a penészekkel szemben is hatásos. A benzoesav antimikróbás hatását gyakran só, acetátok és szulfitok használatával erősítik, ezért sokszor alkalmazzák kénvegyületekkel együtt ecetsavas élelmiszerekben.
A benzoesav és a származékai allergiás vagy allergiaszerű tüneteket okozhatnak, különösen asztmában szenvedő, vagy a szalicilsavra és annak származékaira allergiás embereknél. Szalicilátok találhatók az aszpirinben (hatóanyag: acetilszalicilsav), valamint a természetben az ananászban, a narancsban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben és a citromban.
A benzoesav és a benzoátok a bélben felszívódnak, és egy bizonyos fehérjealkotó segítségével a vesében kiválasztódnak. Hosszú ideig tartó magas fogyasztás esetén (20 napon túl 25 mg/ttkg) a kísérleti alanyoknál bélrendszeri panaszokat, görcsöket és az idegrendszer károsodását figyelték meg.
Forrás: ( Femina, tudatos vásárló )