Mit mutat a CRP szintje?

A CRP a gyulladásos folyamatok nem specifikus jelző fehérjéje, az egyik legérzékenyebb úgynevezett akut fázis fehérje. Ez azt jelenti, hogy ha sérülés, fertőzés vagy egyéb gyulladásos folyamat elindul, a CRP néhány órán belül beáramlik a vérkeringésbe. Jelentősen megemelkedik a szintje például trauma vagy szívroham után, kezeletlen aktív autoimmun betegségekben, olyan súlyos bakteriális fertőzésekben, mint a szepszis. Bakteriális fertőzésre adott válaszként akár ezerszeresére is nőhet a vér CRP szintje, ez az emelkedés megelőzheti a lázat, a fájdalmat vagy egyéb panaszokat és tüneteket.

A CRP eredmény még nem jelent végleges diagnózist, felhívja az orvos figyelmét a gyulladásra, anélkül, hogy a gyulladás eredetéről tájékoztatna. További tényezők, mint a beteg panaszai és tünetei, a fizikális vizsgálat és egyéb vizsgálatok segítenek megállapítani, hogy akut betegségről vagy egy krónikus betegség fellángolásáról van-e szó.

A betegség nyomon követésére ismételt vizsgálatokra lehet szükség.

 

A CRP vizsgálatot nem szabad összetéveszteni az ultraszenzitív CRP teszttel (hs-CRP). Ez két különböző vizsgálat, melyekkel különböző nagyságrendben mérjük a vér CRP-szintjét, különböző célból:

 

• A CRP vizsgálat a fehérje nagy mennyiségét tudja mérni, ezt lehet gyulladásos folyamatoknál használni. 
• Az ultraszenzitív CRP vizsgálat olyan alacsony CRP-mennyiséget is ki tud mutatni, melyet a (hagyományos) CRP meghatározás nem, ez nem gyulladás kimutatására alkalmas, hanem a szív- és érrendszeri betegségekre való hajlam megállapítására alkalmazzuk. 

A CRP használható súlyos akut gyulladásos folyamatok kimutatására és nyomon követésére, mint például:

• súlyos bakteriális tüdőgyulladás, húgyúti vagy emésztőrendszeri fertőzés, bőr- vagy egyéb szervi fertőzés, szepszissel vagy anélkül
• gomba- vagy vírusfertőzés
• kismedencei gyulladás (PID)

A CRP vizsgálatot használjuk krónikus gyulladásos betegségek nyomon követésére. Kimutatható a betegség fellángolása, illetve ellenőrizhető a kezelés hatása például a következő betegségekben:

• gyulladásos bélbetegségek (IBD)
• ízületi gyulladások egyes típusai, például reumatoid artritisz
• autoimmun betegségek, mint például lupusz (SLE) vagy vaszkulitisz

A CRP vizsgálatot használjuk még például:

• újszülöttek szepszisének kimutatására
• műtétek után a betegek állapotának ellenőrzésére. Műtétek után általában emelkedik a CRP szintje, de hamar ismét normalizálódik, hacsak nem alakul ki fertőzés.
• veseátültetések után a CRP jelezheti a transzplantáltakban a vese kilökődésének veszélyét.

A CRP-t gyakran együtt használjuk a vörösvérsejt süllyedési sebesség meghatározásával, mely szintén gyulladás kimutatására alkalmas, és a procalcitonin  vizsgálattal, amely a szepszist jelzi. A CRP nem specifikus vizsgálat, így a diagnózis pontos megállapítására nem alkalmas, hanem egy általános gyulladást, illetve fertőzést jelző fehérje, mely felhívja az orvos figyelmét, hogy további vizsgálatokra és kezelésre van szükség. Hogy milyen vizsgálatok történnek, az a betegség feltételezett okától függ.

CRP meghatározást rendel az orvos, ha a kórelőzmény, a panaszok és a tünetek alapján arra gondol, hogy a betegnek súlyos bakteriális fertőzése van. Például akkor, ha egy újszülött tünetei fertőzésre utalnak, vagy bármely életkorban, ha az alábbi, szepszisre utaló tünetek mutatkoznak:

• láz, hidegrázás
• szapora légzés
• szapora pulzus

Rendszeresen ellenőrzik a vér CRP-szintjét bizonyos betegségeknél, például reumatoid artritiszben és lupusz (SLE) esetében jelzi a betegség súlyosságát, illetve azt, hogy hatásos-e a kezelés. Nagyon hasznos gyulladásos betegségek követésében, mert a CRP-szint hamar csökken, ha a gyulladás gyógyul.

Műtétek után a CRP-szintek ellenőrzése tájékoztat arról, nem alakult-e ki fertőzés.

 

Emelkedett CRP értéket főleg akut bakteriális gyulladásokban látunk. 1-2 nap után akár a kiindulási koncentráció 200-szorosa is megfigyelhető. Az eredmények bizonyos határokon belül a kórkép súlyosságára jellemzőek. Eredményes kezelés esetén kb. 2 hét múlva az eredmények normális szintjével lehet számolni. Vírusfertőzésekben és krónikus gyulladásokban a CRP emelkedése kevésbé kifejezett. Szövetelhalás ( pl. égését, szívinfarktus ) vagy malignomák esetében a betegség kiterjedésétől függően magasabb CRP-értéket látunk. 

 

A C-reaktív protein kóros értékei semmilyen támpontot nem adnak egy bizonyos betegségre nézve, ezeket a csak a klinikai képpel és a tünetekkel együtt lehet csak értékelni.  

 

// A süllyedéshez hasonlóan, a CRP mérésekor is az egészségesek 1-2%-nál kóros értékek tapasztalhatók. Ha az emelkedett CRP-nek nem felel meg a klinikai kép, figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen eredmény jóval megelőzheti az első panaszok és tünetek megjelenését. // 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy normális tartományon belüli eredmény nem zárja ki, hogy krónikus gyulladás, vagy neoplasma áll fenn. 

A süllyedés változhat az életkorral és ezt nem minden laboratórium kezeli megfelelően a kialakított referencia tartományon belül. A süllyedés szintje egy akut gyulladás után ( főleg, ha kiterjedt több szervet érintő betegségről van szó ) hónapokig is magasabb lehet, így nem lehet következtetni a betegség kiterjedésére. A CRP csak az akut szakasz idején magasabb, míg krónikus vagy lezajlóban lévő fertőzés esetén enyhén emelkedett  vagy normál szintet mutat. 

Emelkedett CRP a következő esetekben lehet:

• Magas vagy emelkedő CRP-szint a szervezetben zajló gyulladásra utal, de nem jelzi az okot vagy a gyulladás helyét.
• Lehetséges, hogy bakteriális fertőzés áll fenn, magas CRP-értékeknél súlyos bakteriális fertőzésre gondolunk.
• Krónikus gyulladásos betegség esetében a magas CRP-értékek arra utalnak, hogy az idült betegség fellángolt, vagy a kezelés nem elég hatékony.

Ha a kezdetben magas CRP-szint csökken, ez azt jelzi, hogy a gyulladás vagy fertőzés gyógyul, hatásos a kezelés.

A CRP méréssel egy időben a teljes vérkép is hasznos lehet, önmagában a CRP sok információt nem ad. A kontroll vizsgálat pedig rendkívül fontos.