Mik azok a tumormarkerek?

Tumormarkereknek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a daganatos beteg testnedveiben emelkedett mennyiségben vannak jelen, míg a nem daganatos egyének testfolyadékaiban csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem mutathatók ki.

A tumormarkerek egy része magában a daganatsejtekben található és onnan is mutatható ki, míg másik részük a daganatot körülvevő testnedvekből vizsgálható erre kidolgozott laboratóriumi módszerekkel.

 

Amit soha nem szabad elfelejteni, hogy:
- csak a vérvételi lelet alapján tilos véleményt alkotni
- egy eredményből messzemenő következtetést nem szabad levonni
- egy rossz eredmény nem jelenti azt, hogy a betegnek daganata van

Az onkológiai gyakorlat számára az ideális segítséget az jelentené, ha a tumormarkerek már a betegség korai stádiumában jeleznék a daganat fennállását, tájékoztatnának a tumor növekedéséről, áttétképződéséről és a kezelés eredményességéről. A módszernek azonban jelentős korlátai vannak, amelyek részben a daganatsejtek biológiai tulajdonságaival, részben az eljárás sajátosságaival függnek össze.

A módszer kevés kivételtől eltekintve rákszűrésre, a rák korai felismerésére nem alkalmas. A már felismert daganatos folyamatok követésére viszont rendkívül hasznos és megbízható eljárás. A vizsgálat elsősorban a kezelés eredményességének és a betegség prognózisának megítélésére szolgál. A sorozatban végzett észleléshez szükség van egy kiindulási "egyéni alapérték" meghatározáshoz, amelyhez a továbbiakban viszonyítani lehet a későbbi értékeket.

Bár ezeket a markereket tumor markereknek / daganatszűrőknek hívjuk, mégsem csak daganat esetén kaphatunk emelkedett értéket! Soha nem szabad egy magasabb eredmény alapján elkeseredni, öndiagnózist felállítani, mert ez súlyosan visszaveti az orvosi diagnózis felállítását és a kezelést! 

Tumormarkereknek azokat a testazonos anyagokat – fehérjéket, antigéneket vagy hormonokat – hívják, amelyek az egészséges szervezetben nem fordulnak elő vagy csak alacsony koncentrációban vannak jelen, ám bizonyos tumorok megnövelhetik az értéküket. A tumormarkerek szűrésre ugyan nem alkalmasak, ám fontos jelzőszámok az onkológiában.

A tumormarkereket típusuktól függően a vérben, a vizeletben vagy a szövettani mintában vizsgálják. Előfordulásuk előrejelezheti egy tumor kiújulását vagy áttétek megjelenését, ám rákszűrésre nem alkalmasak. Ennek az oka, hogy ezen anyagok egy részének koncentrációja például gyulladás hatására is megemelkedhet, illetve vannak olyan esetek is, amikor egy aktív, előrehaladott stádiumban lévő daganatos megbetegedés sem tükröződik egyértelműen a laboratóriumi eredményekben.

A tumormarkerek tehát – típusonként eltérő megbízhatósággal – utalhatnak a szervezetben valamilyen kóros folyamatra, ám önmagukban nem bizonyítják azt, ezért gyanú esetén részletesebb kivizsgálásra, például képalkotó – ultrahang, röntgen, CT, MRI – vizsgálatokra van szükség. A klinikai gyakorlatban a tumormarker-értékeknek a kiindulási állapothoz való viszonyításával elsősorban a rákellenes terápiák hatékonyságát követik.

A normálértékekben az egyes laboratóriumokban eltérések lehetnek, mindig a leleten feltüntetett határértékek a mérvadóak, ám egyetlen érték sosem alkalmas a betegség állapotának megítélésére.



Milyen rövidítések jelzik a leleten a tumormarkereket? Melyiket figyeljük vér-, melyiket a vizeletlabor eredményen?

AFP (alfa-foetoprotein): a máj, a here és a petefészek vagy a bélrendszer esetleges tumorgyanújának feltérképezésére, illetve ezen szervek daganatterápiájának értékelésére használható fehérje, értéke súlyos májgyulladásban is növekedhet

CA 125 (cancer antigén): elsősorban petefészekrák esetén megnövekvő antigén, de növekedését nemcsak rosszindulatú folyamat okozhatja

CA 15-3 (cancer antigén): egyes emlőrákok onkológiai terápiájának megítélésére, az áttétgyanú megfogalmazására, illetve a kontrollvizsgálatok során a kiújulási kockázat értékelésére használt antigén

CA 19-9 (cancer antigén): hasnyálmirigyrák esetén megemelkedő antigén, szintnövekedését gyomorrák is kiválthatja

CA 72-4 (cancer antigén): az emésztőrendszer, leginkább a gyomorrák mutatója, amelyet a tumor nyomonkövetésére használnak

CEA (carcinoembyonalis antigén): több tumortípus is megemelheti. A hasnyálmirigyrákok döntő többségében, a tüdőrákok, a májrákok és a vastag- és végbélrákok kétharmadában, az emlőrákok és a méhnyakrákok mintegy felében növekszik meg a szintje, ám dohányosoknál, idült gyulladásban vagy májbetegségben szenvedőknél is megemelkedhet, általában más tumormarkerrel kombinációban vizsgálják

HCG (human chorion gonadotropin): várandós nőkben megemelkedése több tízezerszeres is lehet, ami teljesen egészséges folyamat, ám nem terhes nőkben és férfiakban daganatos folyamatot jelezhet, egyes here-, petefészek-, hasnyálmirigy- és emlőtumorok esetén növekedhet meg az értéke

PSA (prosztataspecifikus antigén): a prosztatában termelődő, az ondó folyékonyságához hozzájáruló fehérje, amelynek szintje prosztatagyulladás és prosztatarák esetén egyaránt megemelkedik

SCC (sqamous cell carcinoma antigén): laphámsejtes rákok, elsősorban fej-nyaki tumorok növelik az értékét, vizsgálata a diagnosztikának és a betegség követésének része

TPA (szöveti polipeptid antigén): értékéből elsősorban a hólyagtumor és a tüdőrák aktivitására lehet következtetni, ám más tumormarkerekkel kombinálva értéke árnyalhatja azok eredményeit is.

 
 
Forrás: ( egeszsegkalauz )