Visszatérő fertőzések, rossz közérzet, állandó gyulladás, fokozott fehérjeürítés a vizeletben, tartós hőemelkedés, vese vagy májbetegség, antitesthiány gyanúja esetén végeztessenek ELFO vizsgálatot!
Mit jelent szérum ELFO vizsgálat és mikor érdemes elvégeztetni?
A vizsgálat része lehet a góckutatásnak, immun-, és autoimmun állapotok vizsgálatára. Az ELFO egy frakciós vizsgálat, mely során különböző fehérje típusokat vizsgálunk meg: albumin, alfa1 globulin, alfa2 globulin, béta globulin és gamma globulin. Ezek hiánya vagy szaporulata jellemző lehet egyes betegségekre, kóros állapotokra. Nagyon hasznos vizsgálatról beszélünk, melyhez egy vérvétel szükséges!
Szérum fehérje elektroforézist sokféle esetben kérhetnek. Ilyen esetek lehetnek: amikor a tünetek gyulladásos állapotra, autoimmun betegségre, akut vagy krónikus fertőzésre, vese- vagy májrendellenességre utalnak. Fokozott fehérjeürítéskor is hasznos lehet az ELFO vizsgálat, különösen akkor, ha a szérum összfehérje és/vagy albuminkoncentrációja nem kóros. Segít diagnosztizálni és monitorozni a myeloma multiplex betegséget és egyéb állapotokat, amelyek érintik a fehérje felszívódását, termelését és vesztését. A fehérjeháztartás rendellenességei elsősorban súlyos szervi megbetegedéseknél vagy rossz tápláltsági állapotokhoz társultan figyelhetők meg.
Az elektroforézist a kóros fehérjék jelenlétének vagy egyes fehérjekomponensek hiányának a kimutatására használják. A módszer segítségével a fehérjéknek különböző csoportjai azonosíthatók a szérumban vagy a vizeletben, ennek révén egyes betegségek jól diagnosztizálhatók. Az eljárást gyakran használják monoklonális fehérjék, specifikus immunglobulinok kimutatására és azonosítására.
A fehérje elektroforézis vizsgálatát sokféle eset indokolhatja. A leggyakoribbak: myeloma multiplexre utaló tünetek jelentkezése, különösebb ok nélküli csontfájdalom, anaemia, kimerültség, megmagyarázhatatlan törések és visszatérő fertőzések. Kérhetik más laboratóriumi tesztek nyomon követésére is, ilyen pl. a kóros összfehérje- és albuminszint, emelkedett vizeletfehérje ürítés, emelkedett kalciumszin a vérben ill. szérumban, alacsony fehérvérsejt- vagy vörösvértestszám a vérben.
A fehérje elektroforézis 5 vagy 6 főcsoportba választja a szérumfehérjéket. Ezek a főcsoportok a következők: albumin, alfa1-, alfa2-, beta- és gamma-globulinok. (A beta frakció gyakran 2 komponensre bomlik, amelyeket beta1 és beta2-vel jelölnek.) Az albumin (amelyet a máj termel) önálló csoportot alkot, és a vérben lévő fehérjék körülbelül 60 %-át adja. Az albumintól eltérő fehérjéket globulinoknak hívják. Ez egy meglehetősen összetett csoport, amelynek tagjai - az immunglobulinok és néhány komplementfehérje kivételével - a májban termelődnek.
Az elektroforézis mintázata (az úgynevezett elektroferogram) egészséges személyeknél jellegzetes eloszlást mutat. Az eltérések ettől a normál mintázattól különböző betegségekre és állapotokra utalnak. Például a myeloma multiplex (a plazmasejtek kontroll nélküli osztódása és növekedése) a monoklonális immunglobulin egyetlen típusának nagymértékű felszaporodását eredményezi. A közönséges szérumfehérjékkel ellentétben az antitestek (immunglobulinoknak) egyedi szerkezetűek - ez teszi lehetővé, hogy képesek legyenek felismerni a baktériumokat, vírusokat és egyéb testidegen anyagokat. Valahányszor a szervezet például vírusoknak van kitéve, megindul a plazmasejtek replikálódása (másolat készítése az eredeti sejtről), és a vírus elpusztítására specifikus antitestet termelő csoport (úgynevezett klón) jön létre. A sok klón által termelt immunoglobulin együtt jelenik meg az összimmunglobulin csoportban, ez úgynevezett polyclonalis mintázatot eredményez az ELFO-ban. A plazmasejtes daganat esetén csak egyféle típusú antitest termelődik, így ezt monoklonális fehérjének (monoklonális antitestnek) nevezik. Ezt az abnormális fehérjét jellegzetes csíkként lehet látni az elektroforézises gélen, így az elektroferogram alapján jól lehet következtetni a betegségre.
A vizsgálati eljárás során laboratóriumi módszerrel szétválasztjuk a fehérje komponenseket, melyek kirajzolódnak, így láthatóvá és mérhetővé válnak az egyes frakciók. Az elektroforézis globulinfrakcióiban vándorló fontosabb fehérjék a következőképp oszlanak el: ( minden komponens szállító feladatot tölt be, így kóros eredmény esetén közelebb tudunk kerülni a megoldáshoz )
Alfa 1-2 globulin: HDL, alfa1- antitripszin, alvadási faktorok ( II. VII. IX. X. ) haptoglobin, cöruloplazmin, retinolkötő fehérje, tiroxinkötő fehérje.
Béta-globulinok: transzferrin, C3,C4, LDL, fibrinogén, béta2 mikroglobulin
Gamma-globulinok: IgA, IgG, IgE, IgD, IgM , CRP, komplementfaktorok.
A különböző állapotok és betegségek jellemző módon befolyásolják az egyes fehérje frakciók mennyiségét. Az alábbiakban néhány jellemző példa látható:
Albumin:
Csökkent: alultápláltság, felszívódási zavar, terhesség, vesebetegség (főleg nephrosis szindróma), májbetegség, gyulladásos állapot és fehérjevesztő szindróma esetén.
Emelkedett: kiszáradás során.
Alfa1 globulin:
Csökkent: veleszületett emphysema (alfa-1 antitripszin hiány, ritka genetikai betegség) vagy súlyos májbetegség esetén.
Emelkedett: akut és krónikus gyulladásban.
Alfa2 globulin:
Csökkent: hyperthyreosis, súlyos májbetegség, hemolízis (a vörösvértestek szétesése) esetén.
Emelkedett: vesebetegségben (nephrosis szindróma), akut vagy krónikus gyulladásban.
Beta globulin:
Csökkent: alultápláltság, májcirrhosis során.
Emelkedett: hypercholesterinaemiában, vashiányos anaemiában, a myeloma multiplex vagy MGUS bizonyos eseteiben.
Gamma globulin:
Csökkent: különféle genetikai immunrendellenességekben és másodlagos immunhiányos állapotokban.
Emelkedett:
- Polyclonalis: krónikus gyulladásban, rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, cirrhosis, krónikus májbetegség, akut és krónikus fertőzés, friss immunizáció során.
- Monoklonális: Waldenström-féle macroglobulinaemia, myeloma multiplex, ismeretlen eredetű monoklonális gammopathia (MGUS) esetén.
A megelőző hat hónapon belül történt immunizálás megemeli az immunglobulinok mennyiségét a vérben. Ugyanezt eredményezi néhány gyógyszer is, pl. a phenytoin (Dilantin), procainamid, oralis fogamzásgátlók, methadon valamint a terápiás gamma globulin.
Az Aspirin, a bikarbonátok, a chlorpromazin (Thorazine), a corticosteroidok és a neomycin befolyásolhatják az fehérje elektroforézises vizsgálatokat, így meghamisíthatják azok eredményét.