t

Gyulladásos bélbetegség (IBD) vagy irritábilis bél szindróma (IBS) ?

Negyven éves beteget hasmenés, láz, görcsös hasi fájdalom kínozza. Már másfél hónapja. És, ami még riasztóbb, fogy is hozzá. A szóba jövő diagnózisok között előkelő helyen áll a krónikus bélgyulladás (IBD). Persze, az is lehet, hogy a nagybetűs STRESSZ áll a háttérben és „csupán” irritábilis bél szindrómája van szegénynek. Vajon mi lehet a baja?

A háziorvos nem tud sokat tenni ebben az esetben: első gondolata a gasztroenterológus, aki minden bizonnyal endoszkópos vizsgálat alapján fogja a végső kórismét felállítani. És ez a gyakorlat valószínűleg még hosszú évekig így is marad –tükrözés nélkül nincs diagnózis. Mégis, mielőtt megírná a beutalót, segíthet betegének azzal, ha kikérdezi, az alap fizikális vizsgálatokat elvégzi, illetve laborvizsgálatokat kér.

 

Az anamnézis felvétele során az iránydiagnózis érdekében célzottan érdemes rákérdezni a közelmúltban tett utazásokra [paraziták?], antibiotikumszedésre [felborult baktériumflóra?], ételintoleranciára [laktóz intolerancia?], egyéb gyógyszerek szedésére [mellékhatás?], dohányzásra [fekély?], családban előfordult gyulladásos bélbetegségre és életmódra [irritábilis bél szindróma]. Ezen túlmenően a kérdéseknek ki kell térniük a potenciális extraintesztinális manifesztációkra (pl. szem- és ízületi problémák autoimmun problémát valószínűsítenek stb.).

 

A fizikális vizsgálat során mérni kell a szívfrekvenciát, a vérnyomást, a testhőmérsékletet és a testsúlyt. A hasi áttapintásakor hasi feszülés, puffadás vagy terime jeleit kell keresni. Kötelező lenne az anorectalis régió elvégzése is, mivel pl. Crohn-betegségben az esetek harmadában előfordulhatnak perirectalis tályogok, fissurák vagy fistulák is (ezt a fázist a háziorvosi gyakorlatban sokszor kihagyják.)

 

A laborvizsgálatok abban segíthetnek, hogy még a tükrözés előtt az IBD gyanúját alátámasszák, vagy akár a tükrözendő páciensek számát is csökkentse, illetve, hogy a beteg állapotát, szükséges szövődményeit felmérje. .(Megjegyzés: a finanszírozás miatt lehet, hogy a laborvizsgálatok kiírásának nemes feladatáról a szakrendelés lemond és visszaküldi a beteget a háziorvoshoz azzal, hogy ezeket ő végeztesse el. Ha a laborvizsgálatok elvégzését az elején mérlegeli, lehet, hogy betegének felesleges rohangálást és időveszteséget tud megtakarítani. )

 

Általános gyulladásos markerként vérképvizsgálat, 

  • C-reaktív protein szint és vörösvérsejt-süllyedés mérése javasolt. (Egyes ajánlások az interleukin-6 [IL-6] szint mérését is emlegetik, ennek a markernek a használata ára és a preanalitikai problémák miatt magyar viszonylatban korlátozott.) 
  • A speciális tesztek közé különböző ellenanyagok és autoantitestek kimutatása tartozik. A Saccharomyces cerevisiaeval ( ASCA ) szembeni ellenanyagok Crohn-betegséget valószínűsítenek, 
  • míg a perinukleáris antineutrofil citoplazmatikus antitest (pANCA) jelenléte colitis ulcerosa fennállása mellett szól. Ezeket mind vérből (szérumból) lehet meghatározni.  Ha már hasfájás, érdemes a gastritist okozó H.pylori fertőzést is ellenőrizni szerológiai vizsgálattal. 
  • Teljes vérkép 
  • Süllyedés
  • Calprotectin 
  • Székletvér
  • Vasháztartás ( vas, Ferritin, transzferrin )
  • B12
  • D vitamin 

 

Amit (első körben) semmiféle szín alatt ne kérjenek, azok a tumor markerek. Mivel colitis ulcerosa esetén markánsan nő a vastagbélrák gyakorisága, előfordul, hogy biztos-ami-biztos alapon már a gyulladásos bélbetegség gyanúja esetén kérik a vastagbél rákra jellemző karcionembrionális antigén és a CA 19-9 tumorantigén szintek meghatározását. Ezek viszont ráktól függetlenül is emelkedhetnek, így IBD-ben is. Egy magasabb tumormarker érték tehát ebben az esetben egyetlen dologra alkalmas: az IBD-s beteg és kezelőorvosa felesleges megriasztására.

 

A székletben a vér jelenléte mindenképpen figyelemfelkeltő és endoszkópos vizsgálatot indokol. 

Ha már széklet: egyes markerek székletben megnövekedett szintje egyértelműen gyulladásra utal. Ide tartozik a kalprotektin. A kalprotektin egy kis molekulatömegű (36 kDa) fehérje, ami részt vesz az endotélium és a fehérvérsejtek közötti kölcsönhatásban. Ha a neutrofil granulociták aktiválódnak, mennyisége a testnedvekben több százszorosra is nőhet. Nyálkahártya-gyulladáskor a bélfalba került neutrofil sejtek tartalma a lumenbe kerül, amit viszont a széklet kalprotektin szintje megbízhatóan jelez. A kalprotektinhez hasonló diagnosztikus értékkel rendelkezik a széklet laktorferrin; ezt a fehérjét is a bélfalba jutó leukociták termelik. OEP finanszírozással nem elérhető, holott rendkívül hasznos vizsgálat.

 

Ha a betegnek tényleg bélgyulladása van, az a tápanyagok, vitaminok felszívódását és hasznosulását is befolyásolja.  A vérkép jelzi a vérszegénységet. Erre a hemoglobin szint és vörösvérsejtszám csökkenése, a vörösvérsejt-méreteloszlást jellemző RDW (red cell diameter width) érték emelkedése, valamint vashiány esetén a csökkent, B12 és folsav hiányban az emelkedett MCV érték hívja fel a figyelmet. A vasraktárak kiürülését és a vashiányt a csökkent ferritin, illetve magas transzferrin szint jelzi. (A szérum vasszint meghatározása önmagában azért nem javasolt, mert egy belevaló gyulladás esetén a magasabb hepcidinszint hatására amúgy is markánsan csökken a vasszint.) A vitaminok közül a B12-vitamin és a folsav, illetve a D-vitamin szintek mérése jön szóba. (Utóbbiak egyébként a populáció kétharmadában alacsonyabbak. ) 

 

Szerencsés esetben pár hét (hónap?) után megszületik a diagnózis. Ha gyulladásos bélbetegségről van szó, stádiumtól és szövődménytől függően különböző gyógyszerek és gyógyszer-kombinációk (acetilszalicilsav-származékok, glükokortikoid készítmények, immunszuppresszánsok, biológiai terápiás szerek – elsősorban TNF-alfa gátlók) adására kerül sor. A háziorvosnak (is) gondolni kell arra, hogy ezek mellékhatásokat okozhatnak, illetve egy idő után hatásosságukat elveszíthetik. Ezért 2-3 havonta érdemes ellenőrizni a beteg általános paramétereit (testtömeg, vérkép, vese- és májfunkció, anyagcsere-állapot). Ezek romlása relapszusra utalhat, ami miatt terápia váltásra lehet szükség. 

 

Forrás: ( medicalonline Dr. Vásárhelyi Barna ) 

 

 

A betegek körében sok félreértéshez vezethet az IBS és IBD rövidítések hasonlósága. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mindkét esetben szerteágazó – egymáshoz részben hasonló - tünetekkel leírható bélrendszeri betegségről van. Vannak azonban alapvető különbségek az irritábilis bélszindróma (irritable bowel syndrome; IBS) és az összefoglaló néven IBD-ként emlegetett gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease) között.

 

Az IBS hónapok vagy évek óta tartó hasi problémákkal, görcsökkel, hasmenéssel és/vagy székrekedéssel, puffadással jár. Az IBS-es panaszok általában nem csak a gyomor- és bélrendszerre korlátozódnak; a betegek émelygésről, fejfájásról, szédülésről vagy akár heves szívdobogásról is beszámolhatnak. A tünetek gyakran hozhatók kapcsolatba munkahelyi vagy magánéleti problémákkal, stresszel. Lényeges, hogy a különféle diagnosztikai eljárások (laborvizsgálat, ultrahang, Röntgen stb.) szervi eltérést, gyulladást nem mutatnak ki, ugyanis az IBS sem szervi elváltozásokkal, sem gyulladással nem jár.

 

A gyulladásos krónikus bélbetegségek, az IBD-k, közé tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás - más néven colitis ulcerosa. Az intenzív kutatások ellenére napjainkban sem a Crohn-betegség, illetve a colitis ulcerosa kiváltó oka nem ismert. Egyik IBD sem kizárólag a bélrendszer betegsége, gyakoriak az ízületi panaszok, és sok esetben a nyálkahártyák, a bőr, illetve a szem gyulladásai hívják fel a figyelmet a betegségekre.

 

Az IBD-s betegek időszakonként fellángoló, majd csillapodó hasi görcsre, fájdalomra és hasmenésre panaszkodnak. A Crohn-betegségre jellemzők a felszívódási zavarok és az ennek következtében tapasztalható fogyás; a széklet általában vizes jellegű, ritkán véres lehet. A gyulladásos folyamatokra utalva gyakori a láz.

Colitis ulcerosa esetén gyakori a véres hasmenés, ami naponta többször is felléphet, és aminek következtében jelentős só- és vízvesztés történik. Az egyéb tünetek között említhető a láz, az elesettség, a gyengeség és a vérszegénység. 

 

Forrás: ( irritábili-bél-szindróma.hu)