Eritropoetin- alapvető a vörösvértestek képződésében, nélküle a folyamat megáll. Az eritropoetin (más néven hematopoetin vagy hemopoetin, általánosan használt rövidítéssel EPO) egy hormonhatású glikoprotein, amely elősegíti a vörösvértestek képződését. Az eritropoetin a vesében termelődik a tubulusok közti erek és a proximális tubulusok mellett elhelyezkedő kötőszövet fibroblasztjaiban.
Döntően a vesében termelődő hormon, amely nélkülözhetetlen a vörösvértest-képzéshez. Idült vesebetegségben (például diabéteszes nefropátia) csökken az eritropoetin képződése, amely vérszegénységhez vezet. A vese eredetű anémia súlyosabb formájában, azaz amikor a vér hemoglobin szintje 110g/l alá süllyed, gyógyszeres eritropoetin (EPO) kezelést alkalmaznak. Így elkerülhetővé válik a vérátömlesztés.
Normál körülmények között az ertitropoetin koncentrációja igen alacsony a vérben, kb. 10 mU/ml (U=nemzetközi egység). Hipoxia hatására azonban szintje akár ezerszeresre, 10 000 mU/ml-re is fokozódhat. Az eritropoetin felnőttekben elsősorban a vese kéregállományában, a peritubuláris kapillárisok körülötti kötőszöveti sejtekben termelődik; amit kisebb mértékben a máj egészít ki. Az oxigénszinten kívül a vas hozzáférhetősége is befolyásolhatja a hormonképződést.
A genetikailag módosított sejtkultúrákban előállított, különböző módon megváltoztatott eritropoetineket vérképzést elősegítő gyógyszerként forgalmazzák, amelyeket krónikus vesebetegség, kemoterápia, Crohn-betegség vagy más kórképek esetén fellépő vérszegénység kezelésére javasolnak. Ezek a szerek az egészséges emberekben is megnövelik a vörösvértestek számát és a vér oxigénszállító kapacitását.
A vesék testünk azon részei, amelyeknek működése feltétlenül szükséges az életünk fenntartásához. Az emberek többsége két vesével születik, ezek a hátunk közepe táján találhatók a gerincoszloptól jobbra és balra. A veséknek számos feladatuk van:
- megtisztítják a vért a fölösleges folyadéktól és salakanyagoktól,
- kiválasztják a vizeletet,
- biztosítják a szervezet só- és vízháztartásának egyensúlyát,
- segítik a vérnyomás szabályozását, a vörösvérsejtek termelését (EPO),
- szabályozzák a Ca és P anyagcserét.
Normál körülmények között az ertitropoetin koncentrációja igen alacsony a vérben, kb. 10 mU/ml (U=nemzetközi egység). Hipoxia hatására azonban szintje akár ezerszeresre, 10 000 mU/ml-re is fokozódhat. Az eritropoetin felnőttekben elsősorban a vese kéregállományában, a peritubuláris kapillárisok körülötti kötőszöveti sejtekben termelődik; amit kisebb mértékben a máj egészít ki. Az oxigénszinten kívül a vas hozzáférhetősége is befolyásolhatja a hormonképződést.
A genetikailag módosított sejtkultúrákban előállított, különböző módon megváltoztatott eritropoetineket vérképzést elősegítő gyógyszerként forgalmazzák, amelyeket krónikus vesebetegség, kemoterápia, Crohn-betegség vagy más kórképek esetén fellépő vérszegénység kezelésére javasolnak. Ezek a szerek az egészséges emberekben is megnövelik a vörösvértestek számát és a vér oxigénszállító kapacitását.
A vesék testünk azon részei, amelyeknek működése feltétlenül szükséges az életünk fenntartásához. Az emberek többsége két vesével születik, ezek a hátunk közepe táján találhatók a gerincoszloptól jobbra és balra. A veséknek számos feladatuk van:
- megtisztítják a vért a fölösleges folyadéktól és salakanyagoktól,
- kiválasztják a vizeletet,
- biztosítják a szervezet só- és vízháztartásának egyensúlyát,
- segítik a vérnyomás szabályozását, a vörösvérsejtek termelését (EPO),
- szabályozzák a Ca és P anyagcserét.
Ezek az ásványi anyagok szükségesek az ép csontozat kialakulásához, fennmaradásához. Elégtelen veseműködésben az alacsony Ca szint miatt a csontok fokozatosan mész-szegénnyé és ezért törékennyé válnak, a foszfor szint viszont emelkedik, ami bőrviszketést és izületi fájdalmakat okoz. A csontok anyagcseréjében nélkülözhetetlen az aktív D vitaminképzés is.Ez biztosítja, hogy a csontképzéshez szükséges kalcium felszívódjon és a csontokba beépüljön.
- hormonokat termelnek: renint és eritropoetint.
A renin a vérnyomást szabályozza. Veseelégtelenségben ennek a hormonnak a termelése fokozódik, magas vérnyomás alakul ki.
Az eritropoetin (EPO) a csontvelőbe jutva fokozza a vörösvértestek termelését.
Veseelégtelenségben csökken e hormon szintje, és ez a vas- és folsav-hiánnyal együtt eredményezi a vörösvértestek csökkent számú képződését, melyeknek még az élettartamuk is csökken (a normális 120 napnak felére-harmadára).
A krónikus veseelégtelenség tünetei
Az első tünet, ami arra késztetheti a beteget, hogy felkeresse orvosát, az egy általános fáradtságérzet. De vannak egyéb figyelmeztető jelek is: megváltozik a vizelet gyakorisága, formája; égető érzés jelentkezik vizelés közben; véres, vagy kávészínű vizelet; az arc, a lábak, a has felpuffadása, háttáji fájdalom a bordák alatt, magas vérnyomás.
A vese felmondja a szolgálatot
Ha mindkét vese felmondja a szolgálatot, nem tudja a fentebb említett igen fontos feladatait ellátni. Amikor a vese funkciója már csak a normálisnak 5%-a, vagyis amikor a funkciók 95%-a megszűnt, az életben maradás orvosi beavatkozás nélkül lehetetlen, a vesék működését pótolni kell. Ez művese kezelésekkel (dialízissel) vagy idegen vese beültetésével (transzplantációval) történhet. A művesekezelés nem gyógyítja meg a krónikus veseelégtelenséget, csak lehetővé teszi az élet fenntartását, a transzplantáció ezzel szemben az egészséges emberhez igen közeli állapotot eredményez.
Hogyan lehet élni veseelégtelenséggel?
Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, mert mindenki másképpen reagál a veseelégtelenségre és a kezelésre. A dialízissel való együttélés megkíván bizonyos változásokat betegtől, hozzátartozótól egyaránt, sőt az is lehet, hogy komolyabb módosításokat kell végrehajtani az életstílusban, az életfilozófiában. Mert életünk bármiféle lényeges változása szükségessé teszi szokásaink, prioritásaink átértékelését.
A legtöbb ember, aki krónikus betegségben szenved, bizonyos fokú depressziót, félelmet, szorongást érez. Ezek az érzések normálisak, s amint a beteg hozzászokik a kezelésekhez, képes lesz arra, hogy kezelje ezeket az érzéseket. Fontos, hogy továbbra is fenntartson minden olyan kapcsolatot, amelyek fontosak voltak a számára.
Forrás ( vesebetegek.shp )
- hormonokat termelnek: renint és eritropoetint.
A renin a vérnyomást szabályozza. Veseelégtelenségben ennek a hormonnak a termelése fokozódik, magas vérnyomás alakul ki.
Az eritropoetin (EPO) a csontvelőbe jutva fokozza a vörösvértestek termelését.
Veseelégtelenségben csökken e hormon szintje, és ez a vas- és folsav-hiánnyal együtt eredményezi a vörösvértestek csökkent számú képződését, melyeknek még az élettartamuk is csökken (a normális 120 napnak felére-harmadára).
A krónikus veseelégtelenség tünetei
Az első tünet, ami arra késztetheti a beteget, hogy felkeresse orvosát, az egy általános fáradtságérzet. De vannak egyéb figyelmeztető jelek is: megváltozik a vizelet gyakorisága, formája; égető érzés jelentkezik vizelés közben; véres, vagy kávészínű vizelet; az arc, a lábak, a has felpuffadása, háttáji fájdalom a bordák alatt, magas vérnyomás.
A vese felmondja a szolgálatot
Ha mindkét vese felmondja a szolgálatot, nem tudja a fentebb említett igen fontos feladatait ellátni. Amikor a vese funkciója már csak a normálisnak 5%-a, vagyis amikor a funkciók 95%-a megszűnt, az életben maradás orvosi beavatkozás nélkül lehetetlen, a vesék működését pótolni kell. Ez művese kezelésekkel (dialízissel) vagy idegen vese beültetésével (transzplantációval) történhet. A művesekezelés nem gyógyítja meg a krónikus veseelégtelenséget, csak lehetővé teszi az élet fenntartását, a transzplantáció ezzel szemben az egészséges emberhez igen közeli állapotot eredményez.
Hogyan lehet élni veseelégtelenséggel?
Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, mert mindenki másképpen reagál a veseelégtelenségre és a kezelésre. A dialízissel való együttélés megkíván bizonyos változásokat betegtől, hozzátartozótól egyaránt, sőt az is lehet, hogy komolyabb módosításokat kell végrehajtani az életstílusban, az életfilozófiában. Mert életünk bármiféle lényeges változása szükségessé teszi szokásaink, prioritásaink átértékelését.
A legtöbb ember, aki krónikus betegségben szenved, bizonyos fokú depressziót, félelmet, szorongást érez. Ezek az érzések normálisak, s amint a beteg hozzászokik a kezelésekhez, képes lesz arra, hogy kezelje ezeket az érzéseket. Fontos, hogy továbbra is fenntartson minden olyan kapcsolatot, amelyek fontosak voltak a számára.
Forrás ( vesebetegek.shp )