t

Autoimmun panel, ANA MAX panel

AMIKOR A SZERVEZETÜNK ÖNGÓLT RÚG –  röviden ez jellemzi az autoimmun betegségeket.  

Autoimmun megbetegedésnek nevezzük, amikor az immunrendszer valamilyen oknál fogva megtámadja a szervezet saját, egészséges sejtjeit és szöveteit.

 

Az autoimmun betegségek lényege, hogy immunrendszerünk a szervezet saját sejtjeit nem ismeri fel, a felismerő rendszer működésében keletkezett zavar pedig működésbe hozza a védekező mechanizmusokat. A szerteágazó tünetek miatt igen nehéz az autoimmun betegségek felismerése, ám a változó ízületi panaszok, a láz, fogyás, fáradékonyság gyakran ezen betegségek tünete.

Az autoimmun betegségek megértéséhez az egészséges immunrendszer működéséből kell kiindulnunk. Az immunrendszer feladata az, hogy a szervezetbe kerülő minden sejtet, ami nem saját - mivel ezek betolakodók és potenciális ellenségek -, felismerjen és eltávolítson. A feladat azonban korántsem ilyen egyszerű. Vannak olyan sejtek, amelyeknek védettséget kell élvezniük, mert a jelenlétük az egyed vagy a faj szempontjából kívánatos. Ilyen védelmet élveznek például a magzati sejtek az anyaméhben, vagy a bélcsatornában élő, emésztést segítő és a kórokozókat kiszorító hasznos baktériumok. Baj akkor történik, ha ez a rendkívül bonyolult rendszer valamely ponton hibássá válik. A hiba következménye – leegyszerűsítve – kétféle lehet. Ha meggyengül a védekezőképesség, akkor öröklött vagy szerzett immunhiányról beszélünk. Ennek számos formája lehet, a genetikai immunhiányoktól kezdve a HIV-fertőzésen keresztül a gyógyszeres kezelés okozta immunkárosodásig sokféle oka és formája van. A másik lehetséges hiba, amikor a saját sejteket felismerő rendszer működésében keletkezik zavar. Ezen esetek többségét összefoglaló néven autoimmun betegségnek nevezzük.
 

Forrás: (webbeteg)

Megkülönböztetünk szervspecifikus betegségeket, melyek egy adott szervre vagy szövetféleségre korlátozódnak (pl. autoimmun pajzsmirigygyulladás), illetve szisztémás autoimmun kórképeket, amikben különböző szervek, illetve szervrendszerek érintettek pl. SLE.  Az autoimmun kórképek a teljes lakosság kb. 7-8 százalékát érintik, a többségükre erős női dominancia jellemző (az összes beteg kb. 75 százaléka nő), sokszor fiatal, munkaképes korban jelennek meg.

Az autoimmun betegségeket esetenként rosszul vagy évekig egyáltalán nem diagnosztizálják, mivel sokuk jár hasonló tünetekkel. 

Korrekt diagnózis felállítása esetén a szakorvos határozza meg a megfelelő terápiát.

Kialakulásukban veleszületett genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttes alakulásának van szerepe, pontos okuk azonban az esetek többségében ismeretlen.

Gyakran halmozottan fordulnak elő, vagyis egy autoimmun betegségben szenvedő betegben bizonyos idő elteltével újabb ilyen kórkép jelenhet meg. Példa: cukorbetegségben szenvedő betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki laktóz és/vagy lisztérzékenység.

Az autoimmun betegségek véglegesen nem gyógyíthatók, azonban egyre hatékonyabban kezelhetők.

 

Az autoimmun betegségek diagnózisa

Az autoimmun betegségek diagnózisának felállítása néha évekbe telik, mivel a tünetek sokszor nem jellegzetesek

Az autoimmun panel / ANA panel IgG, mely a leggyakoribb autoimmun betegségek kimutatására szolgál. Többek között: Lupus, Sjögren szindróma, kötőszövetet érintő betegségek, Reumatoid arthritisz, Scleroderma…

Teljes vérkép vizsgálat, során fehérvérsejt és vörösvértest szám eltérhet, mivel az immunrendszer aktivációja során  a fehér- és vörösvérsejtszám a referencia tartomány fölé emelkedhet. Jelentkezhet vérszegénység is, melyet a vérképben szintén jól látunk. Más vizsgálatokkal meghatározható, hogy a szervezetben fennáll-e valamilyen váratlan, nehezen indokolható  gyulladás.  Ami a C-reaktív protein  és a vörösvértest-süllyedés emelkedését okozhatja. Javasolt RF ( reumatoid faktor ) CCP, teljes máj és vesefunkció és panaszok, tünetek függvényében specifikus vizsgálatok. Ezek mellett ELFO vizsgálat is javasolt, mely szántalan gyulladásos állapotot, illetve egyéb immunállapotot gyengítő állapotot mutathat ki.

Az autoimmun betegségek kockázati tényezői

Az autoimmun betegségek gyakorlatilag bárkinél kialakulhatnak, ugyanakkor az alábbiakban felsorolt tényezők növelhetik a kialakulásuk kockázatát.

  • Genetikai faktorok: Szinte minden autoimmun betegség kóroktanának vannak genetikai tényezői. Kutatások arra utalnak, hogy a családi kórtörténetben előforduló autoimmun betegség jelentős kockázati tényező.
  • Nem: A nőket jobban veszélyeztetik az autoimmun betegségek. Ennek okát a kutatók nem tudják biztosan, ám lehetséges, hogy az autoimmun betegségek kialakulásában szerepet játszhatnak hormonális tényezők vagy egyszerűen az a tény, hogy a nőknek erősebb az immunrendszerük.
  • Életkor: Autoimmun betegségek gyakran fiataloknál és középkorúaknál alakulnak ki. 
  • Származás: Az amerikai őslakosok, a latin származásúak és afro-amerikaiak körében nagyobb arányban alakul ki autoimmun betegség, mint a kaukázusi rasszba tartozók között.
  • Fertőzések: Amennyiben egy genetikailag hajlamos egyén valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzésben betegszik meg, nagyobb a veszélye az autoimmun betegség jövőbeni kialakulásának. Bár ennek oka tisztázatlan, a kutatók folyamatosan vizsgálják, hogy a korábbi fertőzések milyen szerepet játszanak az immunrendszer veszélyeztetettségében.

 

Az autoimmun betegségek tünetei

Az autoimmun betegségek a betegség típusától függően sokféle tünettel járhatnak.

  • Cöliákia betegség: Alhasi fájdalom és gyulladás, gyomorégés, kimerültség, fogyás, hányás és hasmenés.
  • Rheumatoid arthritis: Elsősorban a végtagokat érintő ízületi merevség, fájdalom és duzzanat.
  • Psoriasis: ízületi fájdalom, bőrszárazság, bőrkiütések és bőrviszketés.
  • Gyulladásos bélbetegség: Gyomorgörcsök, puffadás, véres hasmenés, émelygés és székrekedés.
  • Addison-kór: Fáradtság, alacsony vérnyomás, alacsony vércukorszint, szédülés, dehidratáció és étvágytalanság.
  • 1-es típusú diabetes: Gyakori vizelés, fokozott éhség és szomjúságérzet, testsúlyvesztés, enerváltság, homályos látás, émelygés.
  • Vitiligo: A bőr kifehéredése, amely főként a sötétebb bőrtónusú betegeken szembetűnő. 
  • Hashimoto-kór: Súlygyarapodás, fáradtság, depresszió, ízületi merevség és fokozott hidegérzékenység. Gyakran autoimmun eredetű pajzsmirigy betegséggel jelenik meg.Graves-Basedow-kór: Fogyás, szorongás, kézremegés, magas vérnyomás, verejtékezés.Lupus: Izom és ízületi fájdalom, láz, gyengeség. Mivel sok autoimmun betegség tünetei hasonlóak, a diagnózis felállítása olykor nem egyszerű. A lupus például az RA-hoz hasonlóan az ízületeket is érintheti, ám általában kevésbé súlyos mértékben, ugyanakkor súlyos belszervi érintettséggel jár. A Lyme-kór szintén hasonló ízületi fájdalommal és gyulladással jár, miközben a betegséget fertőzött kullancs csípése okozza.
  • Az IBD és a cöliákia tünetei szintén hasonlóak, ugyanakkor az IBD tüneteit általában nem a glutén tartalmú élelmiszerek fogyasztása váltja ki.

Mihez ad segítséget az ANA MAX, az autoimmun betegségeket vizsgáló - antitestek - panelcsomag?

Az antitestek kimutatása segítséget ad az SLE, Sjögren szindróma, CREST-szindróma, Scleroderma,  MCTD, PBC és Myositis valamint más reumás megbetegedések diagnosztizálásához és az átfedést mutató szindrómák azonosításához. A teszt a humán szérumban vagy plazmában lévő nukleoszóma, dsDNA, hiszton, SmD1, PCNA, riboszomális P0, SSA (Ro60kD), SSA (Ro52kD), SSB (La), CENP-B, Scl-70, U1-snRNP , AMA-M2, Jo1, PM-Scl, Mi-2, Ku antigének elleni IgG antitesteket mutatja ki

 

dsDNA elleni antitestek:
Natív dsDNS elleni antitest. Pozitivitása a szisztémás lupusz eritematózusz egyik diagnosztikus kritériuma, mennyisége korrelál a betegség aktivitásával. További prognosztikai marker veseérintettség irányában.

Hiszton elleni antitestek:
A hiszton elleni antitestek elsősorban a drog indukálta lupuszhoz kapcsolhatók, de több tanulmány alapján kimutathatók számos más autoimmun betegségben is, mint aktív és inaktív szisztémás lupusz eritematózusz, reumatoid arthritis, juvenilis reumatoid arthritis, primer biliáris cirrózis, autoimmun hepatitis, dermatomiozitisz-polimiozitisz, szkleroderma.

SmD1 (Smith antigén) elleni antitestek:
A szisztémás lupusz eritematózusz vagy a kevert kötőszöveti betegség diagnózisának megerősítésére. Az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózuszban szenvedő betegek mindössze 15-30%-ában vannak jelen, de rendkívül specifikusak erre a betegségre. Mivel nagyon specifikusak, az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózusz ACR kritériumai közé tartoznak, és a betegség patognómiai jellegzetességének tekintik. Pozitív összefüggés van az anti-SmD1 antitestek jelenléte és a súlyos szervérinttettség (pl. vese) között.

U1-snRNP elleni antitestek:
Az anti-U1-snRNP antitesteket a kevert kötőszöveti betegség (Sharp-szindróma) diagnosztikai markerének tekintik. Ha ebben az indikációban használják, akkor az antitestek elérik a 100%-os szenzitivitást és 98%-os specificitást anti-Sm és anti-dsDNA antitestek hiányában.

SSA (Ro60kD, Ro52kD), (Sjögren A antigén) elleni antitestek:
A Ro52 és Ro60 elleni antitestek nagyon specifikusak Sjögren szindrómára és szisztémás lupusz eritematózuszra is. Az esetek több, mint 60 %-ában az anti-Ro52 antitestek önállóan jelennek meg (csak 5 %-ban SLE-ben). Az anti-Ro60 antitestek önálló megjelenését figyelték meg SLE-ben 11 %-ban, de pSS-ben nem. Ha az anti-Ro60 antitestek pozitívak, de az anti-SSB (La) antitestek negatívak, nefritisz kialakulása sokkal valószínűbb, mint más SLE-s betegekben. Anti-SS-A (Ro) antitestek mutathatók ki csaknem 100 %-ban az újszülöttkori lupusz eritematózuszban született újszülöttekben.

SSB (La) (Sjögren B antigén) elleni antitestek:
Az SSB antitestek elsősorban Sjögren szindrómás betegekben mutathatók kii (70 %), ritka eseteket kivéve nem mutathatók ki egyéb reumatikus betegségekben. Az anti-SS-B (La) antitestek gyakran együtt jelennek meg az SS-A (Ro) antitestekkel.

Scl-70 (scleroderma antigén) elleni antitestek:
A diffúz szkleroderma (progresszív szisztémás szklerózis) differenciáldiagnózisához nyújt segítséget, az esetek 25-40%-ában kimutatható. Az antitestre pozitív betegeken a viszcerális érintettség, elsősorban a tüdőfibrózis esélye jóval nagyobb.

CENP-B elleni antitestek:
Az anti-centromér antitestek fő reaktív antigénje a CENP-B. ezek az antitestek jelennek meg CREST-szindrómában (60%) és diffúz szklerodermában (15%). Primer biliáris cirrózisban való megjelenését a portális hipertenzió prognosztikai jelének tekintik.

Jo-1 (PM/DM antigén) elleni antitestek:
Ismeretlen eredetű gyulladásos miopátiák markere. Az antitest megtalálható polimiozitiszben (33%) és dermatomiozitiszben (25%) szenvedő betegekben, különösen azokban a páciensekben, akiknek a betegsége tüdőfibrózisba fejlődik (marker antitest).

P0 elleni antitestek:
A riboszóma 60S alegységében a P0 fehérje a P1 és P2 foszfoproiteinekkel pentamer komplexet képez. A központi idegrendszert is érintő SLE-ben (kivéve lupusz pszichózis) az antiriboszomális P0 elleni antitestek szintje szignifikánsan magasabb.

 

Egyéb autoimmun betegségek: http://www.egeszsegkalauz.hu/autoimmun-betegsegek/mit-tudunk-az-autoimmu...